Az arcán is megharapott óvodás kislány esete kapcsán több kommentben is felmerült, hogy az agresszíven viselkedő gyerekeknek hogyan juthatott eszébe, hogy a nemi szervén is megharapják csoporttársukat. “Hát pornót néznek!” – írta az egyik hozzászóló. Pornót? Az óvodások, ez komoly?
Megkérdeztem Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértőt, a Hintalovon Alapítvány alapítóját, hogyan lehetséges ez és kiderült, hogy a nagy digitális szülőségben borzasztóan tudatlanok vagyunk és fel sem fogjuk, micsoda károkat okozhat a gyerekeink fejlődésében, ha csakúgy a kezükbe nyomjuk a mobiljainkat.
Mi történik egy gyerekkel, ha pornót lát?
A pornónézést is a szexuális erőszak egyik formájának tekintjük, definíció szinten is. Azok az egyezmények, amelyeknek Magyarország is a részese, ezt rögzítik. A szexuális erőszak is nagyon sokféle lehet, tíz emberből tíznek biztosan más jut eszébe róla. Lehet egy manipulált közeg, ahol a gyereket csábítják, de az is lehet, hogy a gyereket fizikailag kényszerítik, de lehet egy hazug közeg, ahol a gyereket becsapják. Ezerféle változata lehet, ezért esetenként egyedi, hogy a gyerek milyen megküzdési stratégiát hoz magával. Ezen is dolgozunk, akkor amikor próbáljuk feldolgozni a problémát.
Egy gyerek esetében ez azért is nehéz kérdés, mert valamit tudunk tenni jelenidejűleg, amikor az abúzus megtörtént, de nagyon sok esetben ezek vissza-visszatérőek. Tehát, amikor egy kislány elkezd menstruálni, amikor lesz egy párkapcsolata, akkor újra betüremkedhetnek ezek az abúzus élmények, amik a mindennapokban már nem okoztak gondot.
Hogyan hat a pornó a gyerekre?
A pornó nézése módosítja a gyerek nemi fejlődését, szexuális edukációját. Ez azért van, mert a pornó olyan információkat és impulzusokat hoz be, amik a természetes fejlődés révén nem lennének részei a gyerek szexuális kultúrájának. Olyan aktusmódok, olyan megközelítési módok és olyan felállások, amiket a természetes fejlődés nem hozna magával, tehát ezen az úton a pornó mindenképpen hat.
Minél erősebb tabu a meztelenség, annál mélyebbet üt a pornó
Sok függ attól, hogy hány éves a gyerek, van-e idősebb testvére, a családban mennyire tabu a meztelenkedés, vidéken élnek-e, ahol vannak állatok, ahol láthatott aktus közeli helyzetet. Ez a fajta alapszintje a gyerek szexuális tudásának – akármennyire technikai és nemiségközpontú – piszkosul befolyásolja, hogy a pornó hogyan fog hatni a gyerekre. Azt tudjuk, hogy minél kevesebb kiinduló információja van a gyereknek, tehát minél erősebb tabu a meztelenség, a testiség, a szexualitás, minél kevésbé van erről információja, annál mélyebbet üt a pornó, annál komolyabb hatást tud gyakorolni.
De még ez sem feltétlenül azt jelenti, hogy a pornó szexualizálni fogja a gyereket. Általában azt látjuk, hogy ha a pornófogyasztás visszatérővé válik, akkor szexualizálja igazán a gyereket. Ilyenkor jelenik meg a játékában, a magatartásában és próbálja a látott dolgokat lejátszani a többiekkel. Kisebb gyerekeknél gyakori, hogy undort, félelmet keltenek a látottak, tehát nagyon széles szortimentje van annak is, hogy egy gyerek hogyan reagál.
Mennyire gyakori, hogy egy gyerek pornót lát?
A gyermekekkel szembeni kegyetlen bánásmód megelőzéséért küzdő brit szervezet, az NSPCC szerint a 7-10 éves korosztály harmadik leggyakoribb kereső szava a pornó. Ez azt jelenti, hogy a gyerekek nem csak véletlenül, hanem tudatosan is keresik az ilyen típusú tartalmakat.
Az egy illúzió, ha a szülő azt hiszi, hogy az ő gyereke nem néz pornót, ugyanis az a gyerek, akinek van módja arra, hogy digitális eszközhöz jusson, az a gyerek szinte törvényszerű, hogy belefut a pornóba. Ennek egyik legfőbb oka az, hogy Magyarországon a szülők 90 százaléka semmilyen szűrőprogramot nem használ, nem is tudják, hogy ezek letölthetők mobilra, tabletre és laptopra, mindenféle digitális eszközre.
Ha le is töltenek egy szűrőprogramot, ami egyébként ingyenes, akkor sem jellemző, hogy testreszabják, pedig enélkül a programok hatékonysága 30-40 százalék körüli.
Látjuk azt, hogy a digitális szülőségben borzasztóan tudatlanok Magyarországon a felnőttek,
szülőként elővigyázatottság nélkül tekintenek úgy a mobileszközökre vagy más internetképes készülékekre, mint amik bébiszittelnek, tehát, hogy arra valók, hogy a gyereket lefoglalják, arra való, hogy a szülő időt nyerjen, nyugalmat nyerjen, elterelje a gyerek figyelmét, csökkentse a gyerek szorongását, unalmát, vagy várakozási időt töltsön ki.
Ha a gyerek egyedül szörfizik a neten, az nagyon magas kockázattal hozza be azt, hogy a gyerek vagy rákeres felnőtt tartalomra kíváncsiságból, vagy pedig kéretlen tartalomként szembesül ilyen oldalakkal.
A legtriviálisabb példa: volt olyan iskola, ahova elhívtak minket, mert a gyerekek olyan szavakat használtak, amelyekből az derült ki, hogy rendszeresen néznek pornót. Kiderült, hogy az osztályban volt olyan, aki pornót nézett és volt, aki nem, és egyetlen egy dolog volt a bukta: az osztály elkezdte nézni a Stranger things című sorozatot egy ingyenes oldalon, ahol a felugró hirdetések 90 százaléka szexuális tartalmú volt. Ez is jól mutatja, hogy a szülők nem tudják, hogy a böngészőjükhöz letölthetik a blokkoló programot.
Lehet szexuális edukációról meg nemi nevelésről beszélni, de az, hogy a gyerekeink úgy kezdik használni a digitális eszközöket, hogy valójában senki nem készíti fel őket rá se iskolában, se óvodában, komoly probléma. A digitális tudásfejlesztés sem áll még ott, hogy a gyerekeket óvná a kéretlen tartalomtól.
