Ha rugalmas és ellenállóbb felnőttet szeretnél faragni a gyerekedből, nem árt, ha minél hamarabb tiszta vizet öntesz a pohárba.
Persze a Guardian szerint sem a gyerekek kiképzőtáborba küldése és folyamatos egzecíroztatása jelentené a megoldást, az előző generációk talán túlságosan is szigorú, vagy a gyereknevelést egyszerűen csak a véletlenre bízó hozzáállását felváltó babusgatásnál azonban kell hogy legyen jobb megoldás.
Az állig begombolt barna ingjében a kamerába bámuló Tim Lottról mondjuk nehéz is elképzelni, hogy túlzásba viszi a szeretgetést. Tim szerint valahol a szögesdróttal felszerelt, aláaknázott kiképzőpályák és a gyereknevelés helyett inkább csak barátkozni akaró szülők között félúton kéne megtalálni a közös nevezőt.
A barátkozással sincs persze baj, amennyiben nem zárja ki mindez az olykor nagyon is szükséges szülői szigor jelenlétét. A túlzásba vitt pátyolgatás és a túlzottan is empatikus bánásmód ugyanis könnyen oda vezethet, hogy valaki átesik a ló túloldalára, és teljesen megfeledkezik arról, hogy időben megértesse a csemetéivel, milyen kihívásokkal fognak majd találkozni, miután kirepülnek a fészekből. Ehhez pedig arra is szükség van, hogy ne féljen valaki időnként olyan dolgokra is rávenni a gyerekeit, amikhez nem nagyon fűlik a foguk.
Ha a hibátlannak és csodálatosnak lefestett világ és a kényeztetés mellett a mindennapok igazságtalanságaival is megismertetnénk a gyerekeket, talán a sérülékeny és különböző mentális zavarokkal is egyre gyakrabban küzdő gyerekek is rugalmasabbakká és ellenállóbbakká válnak majd – írja Tim.
Ahogyan ebben a cikkünkben is részletesen olvasható, minél inkább megtanulja valaki, hogyan reagálhat egy helyzetben a szorongáson kívül (vagy amellett), annál több lehetősége lesz erre akkor is, mikor stresszes szituációban találja magát. Attól, hogy valaki sokat szorongott már gyerekként is, nem lesz ellenállóbb a stresszre felnőttként, sőt.
Ahelyett tehát, hogy azt a nyilvánvalóan hamis mantrát szajkózzuk, hogy „amíg jó vagy és jót cselekedsz, veled is csak jó dolgok történnek majd”, érdemes lenne a legrosszabbra is felkészíteni a gyerekeket. Ha nem veszik magától értetődőnek, hogy mindig mindennek flottul kell mennie, szinte automatikusan hálásak lesznek majd a kellemes és pozitív dologért, amiket elérnek majd az életben.
