Minden gyerek, akit zaklatnak, vagy bántalmaznak, arról ábrándozik, hogy bárcsak lenne egy szuperhős barátja, aki a megfelelő lélektani pillanatban megjelenne, és jól ellátná a zaklatók baját. Ebből a szempontból Keaton Jones álma valóra válhatott, habár, kétségtelenül jobb lett volna, ha egyáltalán nem is zaklatták volna! A története ezzel együtt erősen tündérmesébe illő, néhány erős csavarral. Reméljük, ezt ő is így gondolja.

Keaton Jones sírva mesélte el az anyukájának, aki ebédidőben érte jött a suliba, hogy már megint bántották őt a többiek. Csúfolták az orra miatt, visszataszítónak nevezték, és azt mondták, hogy senki se akar barátkozni vele - adta hírül a Bored Panda.

Ilyenkor az embernek ökölbe szorul a keze, és legszívesebben azonnal megmentené szegény gyereket. Az anyukája, Kimberly viszont helyette előkapta a telefonját, és felvette Keaton panaszát, aki elmondta, hogy egyesek hogyan gyötörnek és bosszantanak másokat az iskolában, és ez milyen szörnyű, de nem lesz ez így mindig.

Kimberly hamar meg is osztotta a Facebookon a fia sírós monológjáról készített videót, azzal, hogy beszéljen mindenki a gyerekével, és próbáljanak némi együttérzést kicsikarni belőlük.

Ez múlt pénteken történt, mára pedig több mint 22 milliószor nézték meg a Facebookon Kimberly posztját, és elindult az iskolai zaklatás ellen elindult a #standwithkeaton mozgalom is a Twitteren. És nem ám csak lágyszívű anyukák, meg emberi jogi harcosok álltak az ügy mellé, mert attól még simán folytatódhatott volna a zaklatás. Ott viszont, ahol megjelenik Snoop Dogg, Katy Perry, vagy Justin Bieber, sőt, a Hulkot játszó Mark Ruffalo, és kiállnak Keaton mellett, ott már nem igazán tudnak labdába rúgni a zaklatók.

This broke my 💔 today. Please be kind to one another. #standwithkeaton https://t.co/8XBbFmnuc1
— KATY PERRY (@katyperry) December 10, 2017

Hát így kell nemes bosszút állni, és lerombolni egy jól felépített lelki terrort.

És hogy a karácsonyi történet még inkább tündérmesébe illő legyen: indítottak egy GoFundMe kampányt is, ahol pár nap alatt dollár tízezrek gyűltek össze Keaton jövőjének megalapozására.

Ez a történet így tökéletes, ahogy van. 

Na de azért egy ilyen szintű touché-hoz elég sok mindennek kell szerencsésen együtt állni, és nem túl valószínű, hogy ekkora szerencséje lesz egy random magyar iskolásnak is. Szóval jól jön az alábbi videó, ami arról szól, hogy hogyan kell kezelni (értsd: leállítani) az iskolai szekálókat.

A kislány feketeöves szekálóként viselkedik, gondolom, mindenki ismer ilyen gyereket. Szerencsés, aki nem. A fiú minél jobban felveszi a kesztyűt, minél idegesebb lesz, minél jobban kimutatja, hogy mélyen sérti, amit vele tesznek, a lány annál inkább elemében érzi magát. Gyakorlatilag erőt kap a fiú kétségbeesésétől. Ez tehát nem egy jó technika.

A videó második részében azonban a férfi kedvesen, már-már támogatóan reagál a szekálásra. Nem hajlandó beleállni a verbális dulakodásba, hanem mosolyogva ellépked. A sértésre kedvességgel, a sárdobálásra simogatással válaszol, gyakorlatilag kifogja a szelet a lány vitorlájából. Úgy nem lehet valakit piszkálni, hogy egyáltalán nem fáj neki, nincs rajta fogás, nem tudja felsérteni.

Ehhez persze nagyon ügyesnek kell lenni, és ha a gyerek már eleve megsérült, akkor a későbbiekben is sokkal sérülékenyebb, ez természetes. Érdemes tehát megmutatni ezt a videót a gyereknek, mintegy megelőzésképpen, sőt, nem rossz ötlet az sem, ha előre begyakoroljátok, hogyan tud kizökkenthetetlen, képzett elmeápoló módjára viselkedni az őt zaklató pöcsökkel. 

Ördögi kör

Az iskolai zaklatás áldozatának lenni egy önmaga farkába harapó kígyó. Az egész a társadalmi tőkéről, az iskolai hierarchiában elfoglalt helyről szól, és minél alacsonyabban áll valaki ebben a hierarchiában, annál könnyebb őt szekálni, zaklatni, kiközösíteni. És persze minél alacsonyabb a társadalmi tőkéje, annál kevésbé valószínű, hogy lesz valaki, aki vállalja a népszerűtlenséget, ami azzal jár, hogy a zaklatott gyerek mellé áll. Innen önmagát nehezen tudja valaki a saját hajánál fogva kirángatni, kell hozzá a szülői, de leginkább az iskolai segítség. A jó iskolában igenis gondot fordítanak arra, hogy senki ne lehessen teljesen elszeparálva a többiektől. 

Az iskolai bullying ráadásul nemcsak azt határozza meg, hogy a gyerek jól érzi-e magát a suliban, és vannak-e barátai, vagy magányosan kénytelen végig tengődni az idejét, hanem a jövőjére is kihatással van. Bizonyíték van rá, hogy azok a tinédzserek, akiket kortársaik bántanak, zaklatnak, felnőve jóval nagyobb eséllyel betegszenek meg klinikai depresszióban. Azok a gyerekek, akiket 13 éves korukban szekáltak a kortársaik, fiatal felnőtt korukra kétszer akkora eséllyel lettek depressziósak. Megfordítva ez azt jelenti, hogy a fiatal felnőttkori depressziós esetek egy jelentős részéért a kiskamaszkori kortárs zaklatás és szekálás tehető felelőssé.

Tovább nehezíti a helyzetet, hogy sokszor a szülők maguk sincsenek tisztában vele, hogy mi történik a gyerekükkel az iskolában, mert nem mesél, túlságosan fáj neki ahhoz, hogy el tudná mondani otthon. Erre is van módszer: úgy tudhatjuk meg, hogy zaklatják-e a gyereket, hogy konkrétan rákérdezünk hogy bántják-e őt az iskolában. Elvették-e a holmiját, megütötték-e, megzsarolták-e, megszívatták-e, hazudtak-e róla, csúfolták-e, kibeszélték-e a többiek.

A konkrét, nekiszegezett kérdésre ugyanis nehezebben tudják kikerülni a gyerekek a válaszadást. Ha pedig a szülő tudja, hogy a gyerekét bántották, már van mivel odamennie a tanárhoz, iskolapszichológushoz, igazgatóhoz, hogy tegyen valamit, de azonnal!