Pukkanhatnak a pezsgők, kimagaslóan szerepeltek a tíz éves gyerekek a tavalyi PIRLS-felmérésen, ami egy nemzetközi szövegértési teszt, ötven ország részvételével. De mégis, mi a bánatos jó ég történhet felsőben az iskolásokkal, hogy a 15 évesek szövegértési PISA-tesztjén viszont mindig csúfosan elhasal az ország?
Lélegzetvisszafojtva vártuk a legújabb PIRLS-felmérés eredményeit. Aki nem tudná, ez is egy olyan teszt, ami az országok oktatásának színvonalát mutatja, jelen esetben a negyedik évfolyamosok olvasási, szövegértési képességeit. A felmérést ötévente végzik el, legutóbb tavaly volt ilyen, és az eredmény, tádámm: minden eddiginél jobb lett.
Tudom, hogy most sokan hitetlenkednek, de tényleg jobbak lettek az eredmények, mint legutóbb, sőt, simán a nemzetközi élvonalban vagyunk: csak nyolc ország előzte meg a magyar tíz éveseket. Tíz olyan ország van, ahol a miénkhez hasonló eredmények születtek, és 31 állam oktatási rendszere produkált nálunk gyengébb mutatókat.
Most pedig az következik, hogy mit szól a diadalhoz az oktatáspolitika. Figyeljük ezt annak tükrében, hogy amikor nagyjából egy héttel ezelőtt kijöttek a PISA-eredmények, ami elég gyászos volt, az államtitkár azzal védekezett, hogy még nem értek be az oktatási rendszer 2013-as átalakításának az eredményei.
Mostanra viszont, egy hét alatt, mind beérett, az összes. „Palkovics László oktatási államtitkár az eredményeket értékelve többek között kiemelte, hogy 2012-ben állami fenntartásba kerültek az iskolák, így biztonságosabbá váltak a működési körülmények, stabilabb, kiszámíthatóbb az intézményrendszer.
Látszódnak a pedagógus életpálya modell eredményei is, és az is kiderült, hogy negyedik osztályban az iskola képes bizonyos hátrányokat kompenzálni.”
Mondjuk erre így mi nem vennénk mérget.
Mert hát azok a fránya hátrányok csak nem akartak kikompenzálódni egy hét alatt, arra ugyanis a PISA után a PIRLS felmérés is rámutatott, hogy a családi háttér, és az otthon rendelkezésre álló erőforrások jelentős mértékben befolyásolják a magyar diákok eredményeit. Vagyis, akik jómódú, vagy értelmiségi családból származnak, és otthon sok ilyen tanulást segítő erőforrás van – a könyvtől a korrepetáló tanáron át a színházbérletig – azoknak a diákoknak az átlageredménye 136 ponttal jobb volt, mint a kevésbé szerencsés gyerekeké. Ez egyébként megfelel a felmérésben résztvevő országok átlagának.
Gondolom, mondani sem kell, a fővárosi, megyeszékhelyeken élő és városi iskolákba járó gyerekek eredménye is sokkal jobb lett, mint a falusi iskolákba járóké.
Nem baj, lényeg, hogy most tényleg van okunk örülni, mert az értő olvasás ugyebár minden tanulásnak az alapja, és kiderült, hogy a negyedikeseink (vagyis most már az ötödikeseink) ebben nagyon pengék. Aki érti, hogy mit olvas, az tud tanulni. Elméletileg. És még az is nagyon-nagyon örömteli, hogy a felmérés szerint a tanítók imádják a hivatásukat, és csak 3 százalékuk elégedetlen.
Csakhogy, van itt egy kis bökkenő. Igaz, hogy a PIRLS-felmérésből az derül ki, hogy remekül olvasnak a magyar tíz évesek, a 15 évesek PISA felmérése viszont már azt mutatja, hogy sajnos mégsem.
Mi történhet felső tagozaton a magyar iskolásokkal?
Nagyjából az, hogy felsőben itt már tényként kezelik, hogy minden gyerek képes az értő olvasásra, és nem fejlesztik, hanem használják a tudást. Vagyis, aki tíz éves koráig nem sajátította el a szövegértelmezés szép képességét, az sajnos már nem is fogja, legalább is iskolai segítséggel nem.
Ami aztán továbbgyűrűzik a többi iskolai eredményébe is: ha ugyanis nem képes a gyerek megérteni a feladatokat, amik már más nyelvezettel íródtak, mint az alsósok szórakoztató olvasmányai, annak bármilyen jó agya is legyen mondjuk, a matekhoz, nem fogja tudni megoldani a feladatot. És senki sem fogja azt mondani neki az iskolában, hogy akkor álljunk meg, és gyakoroljuk egy kicsit a szövegértelmezést!
Nem véletlen, hogy azok az országok teljesítenek jól a 15 évesek PISA felmérésein, ahol felsőben is gondot fordítanak a készségfejlesztésre – vagyis a felsőben is van olvasásóra. Ez így elég ovisan hangzik, de attól még ez van. Aki nem tud jól olvasni, az nem lesz, nemhogy topmenedzser, de még egy állami hivatalnok sem, mivel nem fog bekerülni a felsőoktatásba.
Na de ez miért baj? Ki akarja, hogy topmenedzser legyen a gyereke? Bőven jó, ha egy boldog, és jól kereső asztalos lesz, az is szép szakma! Hát igen, csakhogy ma már nem egészen úgy van a szakmákkal sem, mint harminc évvel ezelőtt, hanem folyamatosan jönnek az új technológiák. Harminc éve nyakig olajos szaki feküdt a Zsiguli alatt, az volt az autószerelés, most meg a megfelelő diagnosztikai szoftver nélkül le is húzhatja a rolót a mester. Mármint a valaha volt mester, mert ma már nyilván nem számít annak, a korszerű tudás nélkül.
Aki nem tud értőn olvasni, aki nem tudja megszerezni a mindig megújuló tudást, az sajnos nem lesz képes fejlődni a szakmájában, és akár két év alatt is elszalad mellette a világ, ő meg ottmarad kenyér nélkül.
Persze, tegyük hozzá, a PISA felmérés, amin olyan csúnyán el szoktunk hasalni, nemcsak abban különbözik a PIRLS-től (amiben viszont jók vagyunk), hogy hány évesek a résztvevő gyerekek, hanem abban is, hogy hogy a PISA nem arra kíváncsi, hogy sikerült-e ügyesen megtanulni azt, amit az iskolában elvárnak, hanem, hogy az életben hogyan tudná használni a gyerek megszerzett tudást.
Egy szó, mint száz, szívrepesre várjuk, hogy ez a mostani szuper eredmény ne álljon meg itt, hanem továbbgyűrűzzön, és öt év múlva sziporkázó eredmények szülessenek a szövegértési PISA teszten is. Mert azzal, bocs, de nem megyünk sokra, hogy a tíz évesek cukin és folyékonyan tudják olvasni a Cinege cipőjét, ha később meg nem képesek megérteni, nemhogy egy munkaszerződést, de még egy vasúti menetrendet sem.
