A „szegény gyerek csak használt ruhát hord” ma már olyan előítélet, amivel le kell számolnunk: olcsó, műszálas, rossz minőségű új ruhát hordani ugyanis sokkal égőbb. A gyereknek sok szempontból jobb a használt ruha.
Egy ideje nem igazán vásárolok magamnak új ruhákat, különösen nem fast fashion-boltokban, helyette inkább jó minőségű, márkás használt ruhát veszek. Így környezetbarátabb, hiszen a ruhagyártás sok széndioxid kibocsátásával jár, etikusabb, mert nem hatéves kambodzsai kislányokat dolgoztatok három műszakban, ráadásul öltözködhetek egyedien. A gyerekruhákat, különösen a babaruhákat illetően azért még én is elbizonytalanodtam. Persze, örököltünk valamennyi babaruhát barátoktól, és vettem pár cukibb darabot a használtruha-boltban is, de azért mégis...
Használt ruhában a szegénygyerekek járnak a Kincskereső Kisködmönben. És annyira cuki gyerekruhákat lehet kapni. És nem lesz valami baja a gyereknek a használt ruhától? Pláne amit nem is rokontól örököltem, hanem a turiban vettem, és ki tudja, ki viselte azelőtt?
Ilyeneken aggódtam, erre most kiderül, hogy a használt ruha kifejezetten egészségesebb a kicsik számára. Ez jó hír, mert úgy gondolom, a „szegény gyerek csak használt ruhát hord” ma már olyan előítélet, amivel le kell számolnunk: olcsó, műszálas, rossz minőségű új ruhát hordani ugyanis sokkal égőbb.
Kevesebb a kioldódó vegyszer
A másodkézből származó rugdalózó valójában jobb a babának, mint az új. Az új cuccok ugyanis a textil előkezelése és a gyártás során számos vegyi anyaggal kerülnek kapcsolatba, amelyek az első néhány viselés és mosási ciklus során kioldódhatnak a ruhából. Ezek közül a leglátványosabb a textil színezésekor használt festék, magyarul az, hogy az új színes ruha még fog, a sokat mosott színes ruha meg már nem fogja be a többit.
A német Bundesinstituts für Risikobewertung (BfR, kb. Nemzeti Kockázatfelmérő Szervezet) kifejezetten azt tanácsolja az újdonsült szülőknek, hogy kerüljék az új holmik vásárlását és igyekezzenek inkább használtakat beszerezni. Ez vonatkozik a bababútorokra is (a bútorok pácolása, ragasztása során használt anyagok sem egészségesek), és a ruhákra is.
Puhább, kényelmesebb
A jobb babaruhák jellemzően pamutból készülnek, a pamut jellegzetessége pedig, hogy a sok mosás során puhábbá válik. Emiatt a szenzoros érzékenységgel küzdő gyerekeknek kifejezetten ajánlják az agyonmosott, használ truhák viselését. A szenzoros érzékenység nagyjából azt jelenti, hogy az ember érzékenyebben reagál az érzékszervi ingerekre, így például jobban zavarja a hangos zaj vagy az erős fény vagy éppen agresszív és nyugtalan lesz attól, hogy szúrós a pulóver, szorít a melltartó, csiklandozza a nyakát a címke vagy egyéb más módon kényelmetlenül ér a bőréhez a ruha. Sokakat ez nem zavar, de van, aki nagyon - például az autizmus spektrumba tartozó felnőttek és gyerekek jellemzője lehet a szenzoros érzékenység, de autizmus nélkül is létezik.
Neki sem mindegy, miből van
Az én gyerekem ugyan a kényelmes cuccokat szereti, problémát okozó szenzoros érzékenysége nincs, háromévesen mégis lecserélte a rózsaszín pónis pufikabátját egy használt darabra. A szóban forgó használt holmi egy kilós turiból származó Christian Dior márkájú, sötétbarna szövetkabát volt, kb. úgy nézett ki, mint bármelyik statiszta kabátja a Nyomorultak musicalből, Zsuzsi felpróbálni sem volt hajlandó. Mígnem egyszer kimostam a rózsaszín pónis, hiperben vásárolt téli dzsekijét, és amíg száradt, addig ímmel-ámmal hajlandó volt Diorban lejönni a játszira.
Soha többé nem vette le azt a kabátot – teljesen hétköznapi, már-már kopottas külseje ellenére a hároméves beleszeretett abba, hogy jó anyagból készült a holmi, egyszerűen jó volt hordani. Nem gondoltam volna addig, hogy egy kiscsoportos számára bármit is számít, hogy minőségi anyagból készült ruhái legyenek - és persze, újonnan soha az életben nem vettem volna neki Dior kabátot, teljesen még nem őrültem meg.
Egyénibbek a cuccok
Egy idő után ahogy ez az anyuka, én rájöttem, hogy a használt ruhaboltokban ugyan kisebb a választék, és nincs ugyanabból a holmiból nagyobb vagy kisebb méret, mégis sokkal érdekesebb dolgokra lehet bukkanni. Így a Peppa malac-rajongó kislányomnak nem kellett a boltokat elborító jégvarázsos-elzahercegnős holmiban töltenie az elmúlt két évet, ehelyett mindig beesett pár Peppa Pig póló vagy ruhácska.
Valamiért a népszerű gyerekruhaboltok egyébként is sokkal jobban erőltetik a genderspecifikus holmikat, magyarul a kislányruhák 99 százaléka rózsaszín és/vagy cicásnyuszishercegnős, a fiúké meg mind kék és autó van rajta. Az én gyerekeimnek meg olyan jól áll a zöld. Meg a csíkos.
Kevésbé stresszes
A gyerekruhák sorsa sanyarú, életkortól függően lebüfizik, lekakilják őket, pépes ételt kennek vagy köpnek rájuk, homokozóban, sárban és pocsolyában hempergetik meg őket, majd faágakon és csúszdákon szakítják ki szerencsétleneket. Azt hiszem, már rég idegbajt kaptam volna, ha mindezt több ezer forintért újonnan vásárolt ruhák esetében kellene végignéznem. A pár száz forintos használt ruhát is kimosom, ha koszos lesz és megvarrom, ha csak kicsit szakad el, de egy cseppet sem megy fel a pulzusom, amikor a kislányom valami koszos farönkön ülve a szanaszét olvadó csokifagyival veszélyezteti ruhácskáit.
A másik stresszforrás a gyerekek kiszámíthatatlan növekedése: ezek hol megnyúlnak, hol kikerekednek, veszek valamit, ami a mérete, és még egy évig hordja, majd veszek egy másikat és egy hét múlva kinövi. Nem esne jól, ha újonnan vásárolt holmikat kellene két hét után leselejteznem.
Nyugalom, kimosom őket
Használat előtt természetesen kimosom a másodkézből származó csecsemő- és gyerekruhát, ahogy az újonnan vásároltat is. Bár sok internetes oldal szerint bőven elég a sima mosás, én azért óvatos vagyok, az első mosásnál fertőtlenítő hatású (népszerű drogériában kapható sajátmárkás) öblítőt használok, és nagyritkán még vasalok is a vasalás fertőtlenítő hatását kihasználva. Még senkinek nem lett semmi baja, mindkét gyerekem gyönyörű és jólöltözött. Ha felnőve mégis több év pszichoanalízisre lesz szükségük a turkálós cuccok miatt, ígérem, szólok.
