Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egy kissé ijesztő kutatás szerint a diákok intellektuális teljesítményét már a kikapcsolt telefonjuk puszta jelenléte is rontotta. Okosabbak voltak, akik az előszobában hagyták.
Valahol mindannyian sejtjük, hogy a kamaszok értelmi képességeinek nem tesz túl jót a folyamatos okostelózás. A telefonozás közben meg kell osztani a figyelmet, nehezebb elmélyülni a tanulásban (vagy bármiben), ha kétpercenként csipog az üzenetjel. Egy friss kutatás szerint a helyzet még ennél is ijesztőbb: a diákok figyelmi képességeit még a kikapcsolt okostelefon is rontja.
A kutatók nyolcszáz diákot vizsgáltak, akiket különféle figyelmet igénylő feladatoknak vetettek alá úgy, hogy a telefonjuk a szemük előtt volt; vagy nem szem előtt, de a közelükben volt; illetve egy másik szobában hagyták. Az eredmények aggasztóak: a diákok teljesítményét a kikapcsolt telefon puszta jelenléte is rontotta.
Az okostelefonok egyre nagyobb teret nyernek életünkben: az ügyintézéstől a társas kapcsolatainkig a mindennapi élet számos területe az eszközön zajlik. Persze, a józan ész alapján sejthető, hogy nehezebb intim beszélgetést folytatni a valóságban, ha közben partnerünk még három másik csevejt folytat online, és rosszabbul operálna a sebész, ha közben az insta-fiókját csekkolná, de a telefon és offline teljesítményünk összefüggéseiről részleteiben még mindig keveset tudunk.
Ez a kutatás kifejezetten arra kereste a választ, hogy mi történik, ha kikapcsoljuk a telefont?
Okosabb leszel, ha az előszobában hagyod!
Ehhez két kísérletet terveztek. Az elsőben 520 diák vett részt, átlag 21 évesek. Őket három csoportra osztották, a három csoport ugyanazokat a munkamemória, intelligencia- és figyelemteszteket töltötte ki, csak abban különböztek, hogy hol volt eközben a kikapcsolt telefonjuk. Az első csapat az összes cuccát, beleértve telefon, az előszobában hagyta. A kettes csapat a holmijuk nagy részét az előszobában hagyta, de a telefonjukat magukkal vihették a kísérlet helyszínéül szolgáló terembe, ahol azt kikapcsolva, kijelzővel lefelé az íróasztalra kellett helyezniük. A harmadik csapat az összes holmiját bevihette a tesztelőszobába, a kikapcsolt telefont a zsebükben vagy a táskájukban kellett hagyniuk.
A diákokkal ezután több, munkamemóriát és figyelmi teljesítményt mérő tesztet vettek fel, valamint a Raven nevű, elterjedt intelligenciatesztet és még pár matekpéldát kellett megoldaniuk.
A teszteken az a csoport teljesített a legjobban, akik a telefonjukat kint hagyták az előszobában. Az íróasztalos és a táskában-a-telefon csapat náluk jelentősen rosszabbul teljesített. A kutatók azt is megkérdezték a diákoktól, hogy a feladat elvégzése során hányszor gondoltak a telefonjukra – meglepő, de ebben nem volt különbség, mindhárom csoport alig gondolt a telefonjára - saját bevallásuk szerint.
A második kísérletben a kutatók hasonló elrendezéssel dolgoztak, de megnézték azt is, mi történik, ha a telefon ki van kapcsolva, illetve be van kapcsolva. A diákok szintén egy másik helyiségben, a táskájukban vagy az asztalon tartották a telefont, bekapcsolva vagy kikapcsolva. Itt is azok voltak a legügyesebbek, akiknek a telefonja kinn maradt a másik szobában. A telefon be- vagy kikapcsoltsági állapota ugyanakkor nem igazán befolyásolta az eredményeket.
Minél többet használod, annál rosszabb
A kutatók a telefonnal kapcsolatos hozzáállásról is kikérdezték a résztvevőket. Kiderült, hogy az egyik legfontosabb tényező a „telefonfüggőség” mértéke: a figyelmi és memóriateszteken nyújtott teljesítményt lényegesen befolyásolta, hogy a résztvevő (saját bevallása szerint) mennyire volt függő a telefonjától. A nagyon függők rémesen teljesítettek – de csak akkor, ha a telefonjuk az asztalukon vagy a táskájukban volt! Ha a nagyon telefonfüggők kinn hagyták a telót az előszobában, akkor már megszűnt a telefon hatalma, és képesek voltak odafigyelni a feladatokra. Minél többet használta, minél több területen támaszkodott az adott diák a telefonjára, annál jobban rontotta a figyelmi teljesítményét az eszköz puszta jelenléte.
A szakemberek szerint ez annak köszönhető, hogy ha szem előtt, illetve elérhető közelségben van a telefon, akkor automatikusan eszünkbe jut néha a telefon jelenléte, illetve mindazok a dolgok, amiket a telefonon szoktunk intézni, ügyfélkaputól Pokémonig. Ha valami másra kell figyelni, akkor pedig agyunknak erőfeszítést kell tennie, hogy leállítsa a folyamatos telefonra-gondolást. Ez a plusz erőfeszítés, amit kifejt az elménk, hogy ne gondoljunk a telefonra, már mérhetően lassítja az intellektuális teljesítményt. Ha a telefont egy másik szobában hagyjuk, akkor kisebb erőfeszítés is elég, hogy ne gondoljunk rá, ezért jobban tudunk a feladatra koncentrálni.
Tíz percet bírunk nélküle
Mindez már csak azért is aggasztó, mert egy korábbi felmérés szerint a mai, rohanó világban a diákok túlnyomó többsége úgy tanul, hogy a telefonjuk az asztalukon pihen mellettük. Átlagosan 10-15 percet bírnak ki telefoncsekkolgatás nélkül, ami azt jelenti, hogy ha fontos feladatuk van, vagy ha tudják, hogy a kísérletvezető figyeli őket, ÉS a telefonjuk egyáltalán nem csipog/vibrál, akkor is meg kell nézniük 10-15 percenként. Ez a fajta viselkedés növeli a szorongást, és rontja agyunk információfeldolgozó képességét.
A kutatók szerint az orvosok és különösen a pszichoterapeuták figyelmét is fel kel hívni a jelenségre: észben kell ugyanis tartaniuk, hogy amit a pácienseknek mondanak, annak azok csak egy részét képesek felfogni, hiszen például egy terápiás ülés során ötven percig nem nyúlhatnak a telefonjukhoz. És hiába adunk épp világraszóló értelmezéseket vagy konfrontáljuk empatikusan a klienst, ha ő közben arra gondol, hogy „de rég nem néztem rá a facebook-falamra”.
Mint kiderült, a telefon kikapcsolása ezen nem segít. Szóval ha bárkivel, bármilyen körülmények között igazán komolyan akarunk beszélgetni, akkor kérjük meg, hogy hagyja a telóját az előszobában...
