Közvetve kérdezte a BME, hogy van-e programunk múlt szombatra és mivel nem volt, elmentünk a BME-be a KFKI A fizika mindenkié 3.0-ás rendezvényére. Nemcsak azért, mert anyuka megszállottja az űrnek, meg a fizikának, szóval csupa olyasminek, amihez sajnálatos módon hozzá sem szagol, de azért is, mert szerettük volna, ha a gyerekek (9 fiú, 7 lány) kapnak egy kis kóstolót, hátha legalább az ő érdeklődésüket felkelti még időben a dolog.
Hogy teljes legyen az öröm, vittünk magunkkal még egy hét, tíz és egy nyolc éves fiút is, és megmondom őszintén én, aki korántsem vagyok a programszervezés nagymestere, most rendesen beletrafáltam.
A BME K-épülete adott otthont a rendezvénynek, de már előtte ott várt minket a Sokszínű fizika busza, amiben egyetemisták mutogattak különböző érdekes dolgokat a gyerekeknek kezdve a pénzhamisítást ellehetetlenítő hologramfólia anyagainak megismertetésével, a CERN részecskegyorsító pontos céljainak bemutatásáig. Persze imádtak hozzányúlni mindenhez, de a szervezők ezt igen jól viselték, persze mi még a program elején érkeztünk.
Bent az egyetem aulájában is várták a gyerekeket, az egyik sarokban kiselőadást tartottak a világegyetem titkairól, a galaxis-halmazok elképesztő nagyságairól – ami kevésbé kötötte le a kicsiket, viszont a többi asztalnál bemutatott kísérleteket imádták!
Az atom márpedig KELL
Ezen a ponton be kell valljam, hogy lecsatlakoztam egy órára gyerekeimről, mert mindenáron meg akartam hallgatni egy előadást, amit a 11:45-től tartott Aszódi Attila (a Paksi Atomerőmű teljesítményének fenntartásáért felelős kormánybiztos): Atomenergia? Nem kérdés – KELL! - címen. A valamivel több, mint egy órás előadásból nagyjából az derül ki, hogy Paks fasza dolog lesz, és ezzel lehet a legtöbb energiát a nép számára nyerni a legrövidebb idő alatt, és ugyebár senki nem akar úgy élni, hogy nincs áram, és nem tudja nézni a Barátok köztet.
Sajnos a végén a fontos kérdések helyett arról a részről kezdtek el vitatkozni a résztvevők, hogy miért nem volt népszavazás a kérdésben, így már nem volt időm megkérdezni, hogy vajon a rövidtávú, gyors (politikai) haszon mellett, ugyan mondják már meg, hogy már mi a francnak kell nekünk ez az egész, miért nem térünk át más energiaforrásra, mint minden épeszű nép?
Azt sem tudtam kifejteni, hogy nincs még száz éve, hogy ólomból csináltunk játékokat a gyerekeinknek, rövid távon azok is rettenetesen hasznosnak bizonyultak, sőt komoly tudósok mondogatták, hogy nem mérgez az annyira.
Mindenesetre fenti intermezzo kicsit felbosszantva vitt tovább a többi programra, ám ekkorra az udvaron már a nitrogéné volt a főszerep, és a gyerekek imádták a felrobbanó kísérleteket legalább annyira, mint a nem-felrobbanóakat – hiszen a nevében is benne van, hogy kísérlet...
A srácok lelkesedése az enyémet is visszahozta, innentől már vidáman ettük a nitrogénnel lefagyasztott eperjoghurtot, akárcsak az uborkát (fogalmam sincs, hogyan rágta el a lányom, ahogy hozzáérintettem a fogamhoz, lefagyott a fél arcom), és már vállat se rándítottam, amikor egy fiatal fiú atomerőmű-építésére biztatta kilencéves lányomat, aki boldogan tett eleget a feladatnak egy felfújhatatlan strandlabdáért (felirat: FINE Fiatalok a Nukleáris Energiáért) cserébe.
Összességében tehát remek kis délelőtt volt, bár van bennem egy kis rossz szájíz a túlzásba vitt atomozás miatt. Csak remélni tudom, hogy a jövőben az "atomot nekik" hozzáállás helyett fókuszba kerülnek más, igazán fontos dolgok is, ahogy most is jelen voltak, mégis úgy érzem, kicsit eltolták a hangsúlyt az atom irányába, amiből sok jó eddig nem sült ki a történelemben.
Hasonló programot keresel?
A hétvégén rengeteg hasonlóan érdekes, a fizikához, tudományokhoz kapcsolódó program volt országszerte, ha szívesen megnéznétek ilyesmit a gyerekkel, ezt a Facebook oldalt érdemes bekövetni, és figyelni, mikor lesz a legközelebbi esemény.
