Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Apa a náthától beszámíthatatlan, anya, gyerekek együtt szánják a tenyérbe mászó hisztis gnómot, akivé változott. Tartsuk már kicsit többre a pasikat!
Hónapok óta fut egy borzasztóan idegesítő tévéreklám, ami egy megfázás elleni szert hirdet. Szerencsére már nem kell sokáig nézni, mert itt a jó idő, és a náthaszezon vége, de azért még néhányszor fel fog menni miatta a pumpa. A sztori ugyanis a következő: ha megfázik, apa egy hisztis hülyegyerekké változik, anya pedig angyali, elnéző mosollyal az arcán tűri.
Értem én a reklámozókat, nyilván elég magasan van a fogyasztók ingerküszöbe, ezért mindig valami nagyobb blődséggel kell előállni, amire felfigyelnek, rendben. Amit viszont nem értek meg, hogy a férfiak miért nem tiltakoznak ez ellen a spot ellen egyáltalán?
Szerintem ugyanis borzasztóan káros és lesajnáló képet sugall ez a reklám a férfiakról. Az pedig egy még sokkal riasztóbb feltételezés, hogy ez valaki szerint vicces lenne. Eleve bántó az alapvetés, hogy egy egyszerű náthától egy férfi nem tud uralkodni magán, és egy tenyérbe mászó, hisztis kis gnómmá változik, aki semmivel sem különb egy dackorszakos kétévesnél. Arrébb löki a tányért, duzzog az asztalnál, és ez teljesen normális, mindenki tudja, hogy ilyenek ezek!
Elmagyarázom egy párhuzammal: vajon mit szólnánk egy olyan PMS-t enyhítő gyógyszer reklámhoz, aminek az a tételmondata, hogy ne közelítsetek anyátokhoz, mert menstruálni fog? Oké, ma egy tűzokádó sárkány (lángnyelvek, pokolbéli képek érkeznek), de beveszi a gyógyszert, és elmúlik.
De hát a nők, természetesen, házisárkánnyá változnak, ha menstruálni fognak, ugyebár, nem kell őket komolyan venni, ezt mindenki tudja. A férfiak is csak mosolyognak rajtuk megértőn, kissé lesajnálón. Ki ne felejtsük a gyerekeket, mert ők is bele vannak vonva a buliba: a gyerekek is nyugodtan lesajnálhatják a szülőt, természetesen.
A házastársnak is teljesen természetes a szituáció, anya a reklámban a hisztis férjnek is az anyjává változik, és megértő mosollyal az arcán adagolja a gyógyszert a rakoncátlankodó kis bumburnyáknak.
De addig is, amíg teljesen meg nem gyógyul – és ez a harmadik nagy bajom ezzel a reklámmal – anya rábízza apát a gyerekekre, hogy vigyázzanak rá. Semmiképpen sem vagyok a sziklaszilárd és megingathatatlan szülői tekintély híve, tőlem nyugodtan lehet a gyereknek igaza a felnőttekkel szemben, de azt gondolom, hogy eléggé elhibázott azt sugallni, hogy apa egy náthától gyakorlatilag beszámíthatatlan lesz, és még a gyerekek is megfontoltabban tudnak döntéseket hozni, mint ő. És ez így van rendjén, így természetes.
A gyerekek nyugodtan kezelhetik hülyegyerekként az apjukat, mivel egyrészt úgy is viselkedik, másrészt anya mondta, hogy szabad, de főleg apának sincs ellene a világon semmi kifogása.
Pedig valójában nem, ez így nem normális.
- A férfiak nem lesznek hisztis hülyegyerekek, ha megfáznak, legalább is nem kellene, hogy azzá váljanak.
- A feleség nem anyja a férjének, akkor sem, ha éppen ápolja.
- A gyerekek pedig nem okosabbak és megfontoltabbak az apjuknál, nem ők vigyáznak rá, még akkor sem, ha éppen meg van fázva, és ettől sajnos elment minden esze.
Amíg pedig semmiféle visszhangja nincs egy ilyen férfi- és családképet sugalló reklámnak, addig tényleg nem is értem, hogy mit tépjük a szánkat egyenjogúság ügyben, amikor ennyire tök mindegy a társadalomnak, hogy kit miért, és hogyan kezelnek le és aláznak meg.
