A felnőtt agyában a gyereksírás aktiválja az empátiáért és figyelemért felelős területeket.
Az emlősök közül nemcsak az embergyerekek sírnak, számos más fajnál is tapasztaltak ilyen viselkedést, és akár hiszi, akár nem, a hangbeli jellemzőkben sincs nagy eltérés, és abban sem, hogy milyen helyzetekben "vetik be" ezt az utódok - írja a Daily Mail. De miért pont sírással jelzik, hogy éhesek, fáradtak, magányosak vagy fáj valamijük? Nos, azért mert hatására a felnőttek agyában olyan területek aktiválódnak, amelyek az empátiáért és a figyelemért felelősek - állítják a kutatók.
A hormonok
Bár további vizsgálatokra van még szükség, úgy tűnik az oxitocin nevű hormonnak nagy szerepe van abban, hogy felfigyeljünk a babák vészjelzéseire. Ha a gyermekkel valami nincsen rendben, szervezetében csökken ennek a hormonnak, valamint az endogén opioidok szintje, és sírni kezd. Amikor az anya meghallja a sírást, nála viszont az oxitocin szintje nő, ami gondoskodásra sarkallja. Ez valamilyen szinten a másik nemnél működik, sőt, az empatikusabb férfiaknál a tesztoszteron szint is csökken ilyenkor, aminek hasonló hatása van a viselkedésre. A Daily Mail cikke szerint ráadásul az oxitocin miatt az agy sokkal fogékonyabb lesz a sírásra, vagyis nagyobb az esély arra, hogy meghalljuk és hogy intézkedünk. Ha pedig ez megtörténik, akkor a gyermek szervezetében nő meg ennek a hormonnak a szintje, és abba is hagyja a sírást... általában.
A hangok
Képzelje el, hogy a szarvastehén a macskakölyök, a fókaborjú, sőt, az embergyerek sírására is reagál, ha a hangmagasság megegyezik a szarvasborjakéval. A magyarázat viszonylag egyszerű: közös őstől származunk. Remek, és egyébként még mi értelme van ennek? Az, hogy az utódoknak a legtöbbször azelőtt van szükségük segítségre, mielőtt az anyák fel tudnák ismerni a saját gyermekük hangját, és ezért muszáj reagálni minden olyan ingerre, ami egy kicsit is hasonlít az ő sírásukra. Érdekesség: az embergyerek sírására az is hatással van, hogy anyjuk milyen nyelven beszél, például sokkal dallamosabban kérnek segítséget, ha a szülők tonális nyelvet beszélnek. És mivel ez már az újszülötteknél is tapasztalható, a Würzbirgi Egyetem munkatársa, Kathleen Wermke úgy gondolja, a nyelvtanulás már a méhben elkezdődik.
Azért az utódok sem sírnak mindig egyformán, mert minél nagyobb a baj, annál jobban nő a hangmagasság és hangerő, a szünetek pedig egyre rövidebbek lesznek, és alapvetően úgy változnak meg a hangbéli tulajdonságok, hogy biztosan eljusson a felnőttek agyáig az inger. Erre pedig azért van szükség, mert ha tényleg veszélyben vannak, így nagyobb az esély arra, hogy nem közönnyel reagálunk, hanem tényleg sikerül felhívniuk magukra a figyelmet.
Amikor erősebb a közöny
Az UNICEF 2012-es nemzetközi kísérletsorozata sajnos némileg rácáfol erre a gyakorlatra. A nemzetközi szervezet világszerte több nagyvárosban végzett tanulságos kísérletet arról, mennyire segítőkészen reagálnak a járókelők egy magára hagyott kisbaba sírására. Itthon április 24-én egy csecsemősírástól hangos, magára hagyott babakocsit raktak ki a Deák tér egyik zebrája elé két órára. Az őrizetlenül hagyott kocsi mellett megközelítőleg 1000 ember haladt el, és ugyan többségük észrevette, hogy mi a helyzet, vissza-visszanéztek, körbejárták a lefedett babakocsit, mindössze 6 alkalommal emelték fel a kocsi ponyváját, hogy megnézzék tudnak-e segíteni.
