A14 és A15 mindenben őszinte, kivéve a legfontosabbat

Elsőre talán rávágja az ember, hogy a színház nem képes megszólítani a mai, digitális fiatalokat. De a kettős:játék, a Cyber Cyrano, a Helló, náci!, a Kövek vagy a Háromnegyed csak néhány a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház legsikeresebb darabjaiból, amelyek nemcsak szórakoztatóak, de mély tartalmuknak és mondanivalójuknak köszönhetően rendesen el is gondolkodtatják a célközönséget.

Olyan, kamaszokat, fiatal felnőtteket, és persze szülőket érintő aktuális kérdéseket járnak körbe, mint hogy a droghasználat hova vezethet; vagy hogy mennyire a gépek uralják az emberi kapcsolatokat, de a válás, az otthoni zűrök és a csonka családok élete is porondon van.

Ellátogattunk a Kolibri Színház évadzáró eseményére, a myStory Nemzetközi Színházi Fesztiválra, ahol beültünk egy angol és egy olasz társulat előadására is. Izgalomból, belátásból, megrendülésből és kacagásból sem szenvedtünk hiányt.

csecsemőknek szóló előadásokról korábban írtunk már, de a Kolibri Színház nemcsak a legkisebbeket próbálja megszólítani, a programjuk a nagyobbakhoz is szól. A myStory Fesztivál a Platform shift+ nemzetközi program keretében jött létre, amelynek elsődleges célja, hogy az új, „digitális bennszülött” generáció számára olyan színházi programokat biztosítsanak, amelyek reagálnak a technikai újdonságokra, a huszonegyedik század új kommunikációs formáira.

„Partnereinkkel együtt meggyőződésünk, hogy a színház jövőjét a valós előadás biztosítja a valódi világban, ám a digitális világgal való kreatív együttműködés szükséges a megújuláshoz. Éppen ezért olyan, közös platform létrehozására törekszünk, amely biztosítja a színház szerepét az európai fiatalok számára” – nyilatkozta a Díványnak Szántó Fanni, a színház nemzetközi referense.

Aktuális témák a fesztiválon

A brit Pilot Theatre színészei egy 1909-ben íródott antiutópia, a The Machine Stops (A gép leáll) című novella színpadi adaptációját adták elő a fesztivál első napján. A ma is aktuális történet egy hátborzongató jóslatról szól, amely a technikával való egyre szorosabb kapcsolatot tárja fel. Az emberek a föld alatt, elzárt cellákban élnek és egymással leginkább csak képernyőn keresztül, virtuálisan érintkeznek.

Ebben a sötét, gépek által irányított világban Kuno az egyetlen, aki megkérdőjelezi a technológia korlátlan hatalmát, és próbál kitörni az emberinek nem mondható közegből. Lesújtó és kiábrándító a darab üzenete, miszerint az emberiség előbb-utóbb az általa kreált gépezetek alattvalójává, rabjává válik.

Az ennél sokkal könnyedebb hangvételű, humoros SmartStone (OkosKő) című, nonverbális előadást a milánói Teatro Elsinor hozta el a nemzetközi fesztiválra. Két szereplő, némi kreatív vizuális effekt és a Föld történetének elferdítése egy igazán élvezhető és tanulságos sztorit tud szőni: több millió évvel ezelőtt az emberek feltalálták a tüzet, a vadászatot, az írást és még egy csomó olyan dolgot, ami megkönnyítette az életüket. Ám az emberi történelem valódi fordulópontja a SmartStone feltalálása volt, ami hihetetlen lehetőségeket rejtett. A dinoszauruszoknak olyannyira szenvedélyévé vált az okoskő, hogy használata során elfelejtettek táplálkozni és szaporodni, míg végül kihaltak. Ettől fogva ez az értékes eszköz határozta meg az emberi történelmet...

A színház küldetése

„Ha alkotóművészként érvényesek akarunk maradni, ha azt szeretnénk, hogy előadásainkban magukra és saját problémáikra ismerjenek a fiatalok, a változásokhoz kell igazítani témaválasztásainkat, meglepő és vonzó formai újdonságokat kínálva az interpretáció során. Az az otthonosság, ahogy a fiatalok a digitális eszközöket mindennapjaikban használják, és az az intenzitás, amit azok használata során megélnek, színházi adaptációjuk során alkalmassá válhatnak az egyetemes színházi nyelv megújítására, a korosztályokat leginkább foglalkoztató tartalmak színházi megjelenítésére” – vallja Novák János, a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház igazgatója és az ASSITEJ Magyar Központ elnöke.

A színház témához kapcsolódó, legutóbbi bemutatója a kettős:játék volt, amiről nemrég egy pedagógus barátom is sokat áradozott, miután egy egész osztályt elvitt az előadásra. Jeli Viktória és Tasnádi István darabja valójában két történet: két fiatalé, egy magyar lányé és egy külföldi fiúé, akik egy online videojáték chat-szobájában ismerkednek meg, és csak az interneten tartják egymással a kapcsolatot. A14 és A15 mindenben őszinték egymással, egyetlen dolgot - a legfontosabbat - kivéve.

A legfőbb kérdés, hogy létezhet-e kiteljesedés vélt vagy valós gyengeségeink felvállalása nélkül?  A játéknak megfelelően mindketten létrehoznak maguknak egy virtuális karaktert, és a virtuális térben a sajátjuk helyett az avatár személyiségükkel léteznek. Ebben a rendhagyóan megformált cyber kalandban a közönség is aktívan részt vesz, és testközelből követi az eseményeket: aki fehér zsetont húz, az a lány történetét nézheti végig, aki pedig feketét, az a fiúét. A kerülőutak és párhuzamosan futó ösvények végén a két történet - akár a jin és yang - összeér.

Drámafoglalkozásokat is tartanak

A gyerekek számára ráadásul nemcsak az jelent óriási élményt, hogy közvetlen közelről, a színészektől karnyújtásnyira követhetik nyomon a történéseket, de az előadásokat követő drámafoglalkozások során lehetőségük van a színészekkel és a rendezővel beszélgetni, véleményüket és tapasztalataikat egymással megosztani, valamint a látott darabot közösen értelmezni és továbbgondolni.

A 2013-ban lezajlott színházi nevelési kutatás eredményei alapján jelenleg a Kolibri Színház a legnagyobb, legtöbb fiatalt elérő magas szakmai színvonalú színházpedagógiai műhely az országban.

“Amikor számunkra merész, új dolgot próbálunk ki, előfordul, hogy pszichológusokkal, családterapeutákkal egyeztetünk, de 2003 óta szakképzett drámapedagógusok segítik színházunkban az előadásokban felvetett kérdések megbeszélését és elmélyítését. Sok problémát feloldunk már előadás közben, míg más kérdések továbbgondolását az előadások utáni foglalkozások segítik, így a szorongó gyerekek közelebb kerülnek saját gondjaik megértéséhez, és megfogalmazhatják saját véleményüket olyan kérdésekben, mint az öngyilkosság, a fiatalkori bűnözés vagy a családi konfliktusok.

Nem felemelt ujjal osztogatunk pedagógiai parancsokat, hanem arra törekszünk, hogy megértsük, megjelenítsük azokat a gondokat, amelyeket a fiatalok még egymás között sem tudnak megbeszélni. Nemcsak színházra nevelünk, színházat magyarázunk, de a színház egyedülálló eszközeit arra használjuk, hogy mindennapi életükben fogódzót adjunk, illetve segítsük őket önmaguk és a világ megismerésében” – fogalmazott Novák János.

A színházi évad ugyan lezárult, de ha szeretné, hogy a gyerek ősztől iskolán kívül is jó kezekben legyen, és még élvezze is, látogassanak el szeptemberben a Kolibri Színház évadnyitó fesztiváljára, ahol ízelítőt kaphatnak a repertoárból.

Mustra