Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A gyerekjóga játék és mese! És persze kiváló mozgásforma, ami az egész családnak örömforrás lehet. Hogyan álljunk neki? Elmondjuk.
A jóga jó, testnek és léleknek. És a gyereknek is. Ha csinálja. Ha csináljuk. Együtt. És ehhez nem kell több ezer forintot egy-egy felkapott jógastúdióban hagyni, elég, ha egy kicsit összeszedjük magunkat, és otthon vagy a szabad levegőn jógázunk együtt, megkötések nélkül.
Hogyan álljunk neki?
Először is tisztáznunk kell, hogy mi a gyerekjóga, illetve miben különbözik a „felnőtt jógától”. Erről részletesen írtunk ebben az interjúban, érdemes elolvasni.
Ahogy az egyik legelismertebb gyerekjóga-oktató honlapon írják, a gyerekjóga nemcsak testmozgás, sőt. Inkább játék, mese, drámajáték. Mindez egy időben, nagyjából 45 percen keresztül, de ha otthon vagyunk, úgyis felesleges az időt mérni, a gyerek tudatni fogja velünk, mikor elég neki a jógamóka! Az elején bizonyosan kevesebb ideig tud majd koncentrálni, de idővel és gyakorlással ez az idő kibővíthető.
A jóga nem vallás és nem is sport. Ez a mozgáskultúra, illetve inkább életfelfogás Indiából ered, ahol a jógik a természetben megfigyelték az állatokat és a növényeket, majd a legjobb tulajdonságokat elsajátították, leképezték, ezekből erednek az ászanák, a testtartások.
A gyerekjógánál azonban a test „mozgatásánál” sokkal többről van szó. Játékos formában hangokat utánzunk, pl. az mackóbrummogást, bagolyhuhogást, stb., amivel a felgyülemlő feszültségeket nagyszerűen le lehet vezetni, és közben a jógalégzés gyakorlására is fel lehet készülni.
Wittman Viki, gyerekjóga-oktató szerint a családi jóga élmény a gyereknek. Mert ott együtt vagyunk, együtt mozgunk játszunk, mondókázunk. A gyerek minél kisebb, annál közelebb van önvalójához, még kevés tanult dolgot vett fel, tisztában van szükségleteivel, hogy neki mi a jó, mi esik jól, és jó esetben ezt kifelé is tudja kommunikálni.
Nekünk – leegyszerűsítve – csak figyelnünk kell rá, és tudni fogjuk, hogy éppen mire van szüksége. Ha nem tud egy helyben maradni, folyamatosan rohangál, ugrál az ágyon, forog-pörög, akkor nagy mozgástérre van szüksége, ezt kell neki biztosítanunk; akkor teszünk jót, ha matracostól, takaróstól kivonulunk egy közeli parkba, és ott folytatjuk a jógajátékot. Ha hangosan visít, kiabál, és mi rászólunk, akkor egy időre elcsitíthatjuk, de majd a legváratlanabb helyzetekben fogja elkurjantani magát. Olyan szituációt, helyet kell teremtenünk, ahol kiabálhat, sikíthat. Ekkor segítségül hívhatjuk például az állatok hangutánzását, az oroszlánbőgést, stb. Ha kiengedi magából ezáltal a feszültséget, megnyugszik.
Szabaduljunk ki, szabaduljunk fel!
A jóga több szinten hat; érzelemre, a tüdőkapacitásra, a koncentrációra és az önkifejezésre. A recept; vegyünk egy tetszőleges korú gyereket és egy anyukát, jó esetben egy apukát és egy testvért, barátot, ovis társat, stb. Menjünk ki a szabadba, vagy egy nagyobb zárt térbe. Mondjuk a gyereknek, hogy most játszani fogunk! Nem jógázni, nem tornázni, nem testet edzeni, nem fejleszteni. Játszani.
A gyerekjóga órák is meditációval kezdődnek, ahogyan a felnőtt verzió, ekkor lecsendesítjük elménket, megnyugszunk, megérkezünk. És persze ne azt mondjuk a gyereknek, hogy feküdj le, és maradj úgy percekig! Számukra mindent a mese, a játék és az elvégzett feladatért járó jóérzés felől kell megközelíteni! Tehát mondhatjuk neki, hogy „az az ügyes, aki nem csak mozogni tud, hanem mozdulatlan is! Csukd be a szemed, és kérd meg a kezeidet, hogy ne mozogjanak! Kérd meg a lábaidat, hogy ne mozogjanak! Stb.”
És így végigmehetünk az összes testrészükön, ezzel felébresztve a testtudatukat. A gyerekek még rendkívül jó testtudattal rendelkeznek, aztán az elvárások, a betanult pózok és a kor előrehaladtával ez egyre jobban elkopik. Felnőttként inkább már csak egy-egy érzékelésre tudunk koncentrálni. Viszont ha gyerekkortól ráirányítjuk a figyelmet a test rezdüléseire, ez a testtudat aktív marad.
A gyerekek gyakran kinyitják a szemüket meditáció alatt, és sokszor mozgolódnak is, ez azonban lehet az anyaméhből emlékeztető mozgás, amit viszont ne nyomjunk el! Az „óra” eleji meditáció akkor különösen fontos, ha a gyerek fáradt, pl. iskola után, vagy esetleg nagyon túl van pörögve.
Aztán kezdődhet az aktív játék. Witmman Viki tapasztalatai szerint az egyik legkedveltebb mozgás a gyerekek körében a jógafogócska; ez egyben az egyik legfejlesztőbb (egyensúlyérzék, sebesség érzékelése, tárgyak elhelyezkedése a térben) és a legjobb érzelmi oldó játék.
Kezdjük azzal, hogy mi, anyukák vagyunk a forgószél, és nagy-nagy vihar kerekedik! Akit pedig elkap a szél, az vegyen fel egy ászanát, vagyis testtartást! Ilyen lehet például a „kerge kagyló” ászana; a gyerek a fenekére ül, felhúzza a térdeit, és a fenekén forog. Vagy például a lefelé néző kutya póz, amit szintén nagyon kedvelnek a gyerekek; én például megfigyeltem a négyéves kislányomon, hogy gyakran magától is felveszi ezt a testhelyzetet, hiszen ilyen korban a gyerekek még tényleg érzik, mi esik a legjobban nekik.
És ami még lényeges ennél a játéknál, az a felszabadulás! Itt mindig fel lehet szabadulni azzal például, hogy anya vagy apa ráfúj a gyerek homlokára, és már szaladhat is újra. És persze itt sosincs kiesés, nincs vesztes!
Változzunk állatokká! Labdákká! Sárkánnyá!
A gyerekek (és a felnőttek is) imádják ringatni magukat, ezt használja ki a következő gyakorlat; üljünk le, nézzünk a hátunk mögé, hogy ne legyen semmi akadály, majd húzzuk fel térdeinket a hasunkhoz, gömbölyítsük a hátunkat és gördüljünk előre-hátra, jobbra-balra. Meg is kérdezhetjük a gyereket, hogy ma éppen milyen színű labdává változott. Fejleszti a tartást, a hasizmot, serkenti a keringést, ezért fáradtság esetén is kiváló gyakorlat! Az örömászana ugyanaz, mint az előző, csak itt a végén örömünkben felguggolunk és fel is ugrunk.
A már említett lefelé néző kutyapózt a következőképpen kivitelezzük; „változzunk szimatoló kutyává”! Álljunk négykézlábra, vegyünk mély levegőt, és kilégzésre vezessük hátra a csípőnket, érezzük hosszúnak a „kutyahátunkat”! Nyújtsuk ki a térdünket – amennyire csak tudjuk!
A Sárkány farka gyakorlatnál a sárkány varázserejű farkát kell elkapni. A „sárkánynak” a nadrágjába betűrünk egy kendőt, ez lesz a farok. Majd a többieknek ki kell venni a kendőt.
Járjuk be a teret, figyeljük meg, hol vannak az akadályok. Nyújtsuk ki karjainkat, mintha repülők lennénk! Lépkedjünk, fussunk, gyorsítsunk, lassítsunk, kanyarodjunk, stb. Majd legyünk helikopterek, és forogjunk saját tengelyünk körül! Ezt is imádják a gyerekek! A forgás végén érdemes megkérdezni, mit éreznek, mit látnak, hogy tudatosítsuk a mozgás hatásait. A foglalkozás végén megint jöhet a megnyugvás, a relaxáció és a légzőgyakorlat.
Utánzás - jó szokás
Wittman Viki hangsúlyozta, hogy az egyik legfontosabb dolog a családi jóga során, hogy mi, szülők is csináljuk a gyakorlatokat, hiszen a gyerekek utánozással tanulnak. Nem ér semmit, ha csak elmondjuk – mi legyünk a minta! Másik fontos dolog, hogy a jógázás során minél kevesebbet instruáljuk a gyereket, és ha nem sikerül az adott testtartást felvenni elsőre, mi magunk mutassuk meg a helyes verziót, és ha lehet, először ne nyúljunk a gyerekhez a hibáját javítva, engedjük, hogy magától jöjjön rá, és megtalálja a saját testtudatát.
Utána természetesen segíthetünk neki, de mindig lágy érintésekkel. A mozgást kössük össze a meséléssel, egy-egy foglalkozásnak legyen egy fő motívuma, pl. válasszunk egy oroszlános mesét, majd gyakoroljuk az oroszlánbőgést – jó hangosan!
Az otthoni jógát aktualizálhatjuk az évszaknak, érdeklődési körének, kedvenc meséjének megfelelően. Kijelölhetünk egy feladatot, amit mindig neki kell elvégeznie, legyen például egy saját virága, amit mindig ő locsol meg. Kérjük meg, hogy mindig lábujjhegyen menjen ki vízért, stb, ezzel is fejleszthetjük a testtudatot és egyúttal a felelősségérzetet. Gondoljunk úgy a jógára, mint közösen eltöltött nagyszerű időtöltésre, és hagyjunk időt gyermekünknek, hogy hozzászokjon, elinduljanak benne a változások, figyeljünk rá, az igényeire, és próbáljunk választ adni az aktuális állapotára a jógán keresztül.
