Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ha bántalmazásról beszélünk, durva és látványos dolgok jutnak elsőként eszünkbe. Gyerekét verő apa, anya, vörös fejjel üvöltő szülő, szexuális zaklatás, gúnyolódás, megalázás. Mind aktív tett, ami a szülőtől a gyerek felé irányul.
De ez nem azt jelenti, ha mindezt: a fizikai, a lelki és a szexuális bántalmazás tipikus példáit kipipálhatjuk, mint ami nálunk nincs, akkor már nyugodtak lehetünk afelől, hogy a kölyök jól és biztonságban érzi magát a családban. Lehet más módon is bántani egy gyereket – talán nem szándékosan, talán azt hiszi a szülő, amit tesz, nincs is rá hatással. Vegyük észre ezeket is!
Elhanyagolás
A gyerek csendesen szenved az elhanyagoló szülő mellett, és sokszor nincs semmilyen, a külvilág számára látványos jele annak, hogy fontos szükségletekben komolyan hiányt szenved. Nemcsak az elhanyagolás, ha nem kap sem pénzt, sem tízórait a gyerek, és éhes az iskolában, hanem az is, ha nem kap egy jó szót, érintést, meleg gesztust, ha nem kap visszatükrözést arra, hogy létezik, észreveszik, hogy ott van, sőt hogy olyannak látják, amilyen.
Sokféle szintje és árnyalata van ennek. Gyakori, hogy a szülő az idő vagy az érzelmi érettség hiánya miatt nem képes ráhangolódni gyermekére, de azért szeretne jó szülő lenni, ezért anyagi javakkal halmozza el. De ha nincs meghittség, törődés, beszélgetés, akkor a gyerek belül egyre sorvad, szenved.
De van olyan szülő, aki látszólag rengeteget foglalkozik a gyerekkel. Együtt tanul vele még kamasz korában is, kíséri edzésre, hordja-viszi ide-oda. De mégsem élheti meg a csemete, hogy igazán látja őt a szülő: azt, amilyen ő. Az egész egy szépen berendezett díszlet, amiben minden a helyén van. Csakhogy a gyerek feladata, hogy belepasszoljon egy előre megrajzolt keretbe, általában a rendes gyerekébe. Ebbe kételyek, depresszív érzések, indulatok nem illenek, sem semmi más, ami eltér a szülő fejében élő képtől. A kölyök magányos, miközben állandóan foglalkoznak vele, mert pontosan tudja, mi az, amire süketek a környezetében, amit nem értenének, aminek hallatán megijednének.
Tabu és csendes terror
A fiatal nem csak olyasmitől szenvedhet, ami közvetlenül rá vagy ellene irányul. Nyomasztó az is, ha súlyos tabuk terhelik a családi légkört, vagy ha valaki más elnyomását, akár csendes elnyomását kell megtapasztalnia. A leggyakoribb példa, mikor egyik szülő csalja a másikat, a másik nem lép ki, mert még reménykedik, vagy nem akarja vállalni ezt a változást, viszont változtatni sem tud, tehetetlennek érzi magát, csak csöndben vár, hogy valahogy oldódjon meg a helyzet. Hiába nem esik erről egy szó sem, a levegőben ott van. Ez már nem a szabadság levegője, hanem valami fojtogató, poshadt levegő: ezt szívja a gyerek is, miközben a szülők abban a hitben ringatják magukat, hogy ellene nem tettek semmit.
Másfajta tabuk is vannak: egy titkolt, veszélyes betegség, vagy amikor valami láthatóan nincs rendben, de nem szabad róla beszélni. Például, mint abban a családban, ahol az idősebb testvér pszichotikus jeleket kezdett mutatni, téveszméi és dührohamai voltak, a szülők el is vitték orvoshoz, de senki sem mondta ki nyíltan, hogy baj van, nem lehetett róla beszélni, hogy mi történik, és ez kit hogyan érint. Holott a kisebbeknek ugyanúgy szükségük volt segítségre: féltek, nem értették a helyzetet, nem tudták, hogyan viszonyuljanak testvérükhöz.
Nem csak az szexuális zaklatás, ami annak látszik
Nem csak az zavarja a gyereket, ha egy perverz rokon megfogdossa, szexuális aktusra kényszeríti, vagy félreérthetetlen ajánlatokat tesz. Az is okozhat sérülést, ha a szülő nem tartja tiszteletben a gyerek testét, intim szféráját. Ide tartoznak a kéretlen, pikáns viccek, még akkor is, ha nem a gyerekről szólnak, hanem a szülők egymás közt csipkelődnek, így bevonják a gyereket a saját szexualitásukba.
Hogy hol a határ, az abból érezhető, mi a viccelődés célja, Tegyük fel például, hogy egy népdalnak van egy erotikus olvasata, ez szóba kerül a családi ebédnél, és valaki ezen humorizál. Ennek önmagában nem az a célja, hogy bárki szexuális izgalomba kerüljön, valószínűleg a gyerek is jóízűen nevet, és senki sem sérül. De ha a viccelődés egy flört vagy évődés része, az zavarba ejtő a gyerek számára.
A meztelenségbe is van beleszólása: ha zárt ajtó mögött tud nyugodtan fürödni, akkor legyen kulcs a fürdőhöz, és ha zavarja a szülők meztelensége, akkor vegyenek ruhát a gyerek előtt! Zaklatás az is, ha a szülő megjegyzéseket tesz a gyerek nemi jegyeire, különösen, ha mások előtt, de négyszemközt is. Például, hogy egészen kigömbölyödött már ez a Kati, fordulnak is utána a fiúk.
Látszólag merőben különböznek a fenti helyzetek, témák. Ha valahogy össze akarnánk fogni, mégis min múlik, élhető-e a környezet a gyerek számára, és nem bántják-e, úgy lehetne megfogalmazni: tud-e szabadon lélegezni úgy, hogy meglegyen a kapcsolódás és a visszavonulás lehetősége is. Mindkettő alapvető szükségletünk: hogy lássanak minket, és hogy tiszteletben tartsák a határainkat.
Cziglán Karolina
pszichológus
