A hiperaktív figyelemzavar, közismert rövidítéssel ADHD viszonylag sok kisgyerek és kisgyerekes szülő életét képes megkeseríteni. A betegség gyakorisága évről évre nő, amely részben a fejlettebb diagnosztikának, részben pedig környezeti hatásoknak tudható be.
A probléma a kutatások kereszttüzében is áll, így egyre többet tudunk róla. Ha lemaradt volna a legújabb fejleményekről, összefoglaljuk, mi derült ki az ADHD-ról az utóbbi időben.
ADHD - attention deficit and hyperactivity disorder
Figyelemhiányos hiperaktivitási zavarban (ADHD) szenvedő gyerekeknek problémát okoz az önfegyelem, a koncentráció fenntartása. Szétszórtak, ezért bár az intelligenciájuk nem különbözik a többi gyerekétől, tanulási nehézséggel bajlódnak. A betegség krónikus, az esetek 60 százalékában a tünetek intenzitása felnőttkorban sem csökken, ami döntően befolyásolhatja az érintettek életét és párkapcsolatát.Négy újdonság, amelyet csak 2015 óta tudunk a hiperaktív figyelemzavarról.
1. A környezetszennyezés az egyik oka
A legújabb kutatások szerint erősen befolyásolja az ADHD előfordulási kockázatát az a tény, hogy mennyire van kitéve a magzat a környezetszennyezés hatásainak. Kiderült, hogy a fejlődési zavarok, mint amilyen az ADHD vagy az autizmus, nagyban függenek a környezetszennyező anyagok mennyiségétől. Különösen veszélyesek a PCB (poliklór-bifenil) vegyületek, amelyeket elektromos eszközökben, illetve hűtőfolyadéknak használtak, erősen környezetszennyezőek, de szerencsére ma már több országban betiltották alkalmazásukat.
Az autóforgalomból adódó légszennyezés szerepe is szóba került. Még nem teljesen világos, hogy pontosan melyek azok a szennyező anyagok, amelyek, ha magzatkorban találkozunk velük, károsítják az idegrendszer fejlődését – ez a téma további kutatásokat igényel. Az eddigi eredmények azonban felhívják a figyelmet a téma fontosságára, azaz arra, mekkora tétje van annak, tiszta-e a vizünk és a levegőnk.
2. Sokszor ki sem derül
Az ADHD diagnózisa gyakran felderítetlen marad, a gyerek a helyes diagnózis helyett a „problémás gyerek” kategóriába kerül, fejlesztés helyett pedig kettest kap magatartásból.
Arányaiban a városlakó, hiperaktív figyelemzavaros fiúk esetében ismerik fel a legkönnyebben a problémát. A figyelemzavarnak azonban létezik hiperaktivitással nem járó formája is: amikor a gyermek nem rohangál a tanórán, csak ül a padban, folyamatosan elkalandoznak a gondolatai, és képtelen pár percnél tovább a tanárra vagy adott feladatra figyelni. Ez a probléma ugyanúgy rontja a tanulási képességet és az életminőséget, csak nem olyan feltűnő.
Az ADHD felismerése természetesen könnyebb, ha az ember olyan helyen él – jellemzően nagyvárosban –, ahol diagnosztikai centrumokban dolgozó és a témára specializált szakemberek érhetők el, és ahol mindezt téríti a társadalombiztosító. A biztosító nélküli, a szegényebb sorban vagy elzártabb helyeken élő gyerekek esetében gyakran nem derül ki a probléma.
3. Gyakran társul más bajokkal
Egy idei kutatás szerint az ADHD-s gyerekek körében 12-szer gyakoribb az evészavar, ráadásul más pszichiátriai zavarok és még a korai halálozás is gyakoribb körükben. A szakemberek szerint ez gyakran annak köszönhető, hogy az ADHD-s gyerekek (és felnőttek) impulzívabbak, azaz hajlamosabbak pillanatnyi sugallatoknak engedelmeskedni, és nem mérlegelni hosszasan a tetteik esetleges következményeit.
Azaz hajlamosabbak például pillanatnyi vágyaiknak engedelmeskedve betolni egy csokitortát, majd utólag bűntudatot érezni miatta, de az újdonságkeresés és a kockázatkereső viselkedés is gyakoribb körükben. Ez utóbbi miatt például nagyobb eséllyel eshetnek balesetek áldozatául. Ha pedig az ADHD depresszióval társul, az önsértő cselekedetekre is nagyobb az esély.
4. Továbbra is nehéz megmérni
Az ADHD diagnosztizálására ezidáig nem voltak sem laborvizsgálatok, sem egyéb, eszközös vizsgálatok: a diagnózis a tüneteken és neuropszichológiai teszteken alapult. Nemrég derült ki, hogy az EEG (agyhullámokat mérő készülék) használata segítheti a diagnózist. Az USÁ-ban hivatalosan is elfogadták az EEG-alapú diagnosztikus eszközt az ADHD vizsgálatában.
A szakemberek szerint azonban ezzel nagyon óvatosan kell bánni: sem az EEG, sem más nem tudja nekünk teljes biztonsággal megmondani, ki ADHD-s és ki nem az. Ezért sokkal hatékonyabb és ésszerűbb, ha a diagnózis a tüneteken és a figyelmet mérő pszichológiai teszteken alapul. A tüneteket természetesen alaposan kell elemezni, hiszen számtalan dolog miatt lehet egy gyerek nyughatatlan vagy épp álmodozó, és ezek közül nem mindenki ADHD-s.
Az EEG-eredmények talán valamennyit segíthetnek, de a szakemberek egyöntetű véleménye szerint a család által elmondottak, a gyerek kikérdezése sokkal többet kell, hogy nyomjanak a latban. A gyerekre helyezett elvárásokat, az iskolai és otthoni környezetet is figyelembe kell venni, hiszen ezek mind vezethetnek nyughatatlansághoz, figyelmetlenséghez, ezeket pedig egyetlen eszköz sem tudja megmérni.
