Ha a fejében megszólal a vészcsengő, járjon utána! Jobb egy fölösleges Dévény-szűrés két hónaposan, mint egy járni még nem tudó kétéves.
Senkit sem szeretnénk ijesztgetni, de kezdjük egy alapvetéssel: lusta csecsemő márpedig nem létezik. A csecsemők arra vannak programozva, hogy folyamatosan új és új mozgásokkal, mozdulatokkal kísérletezzenek, ez a későbbi létük egyik legfontosabb alapja. Ha mégsem igyekeznek minél többet és többféleképpen mozogni, az biztosan rossz jel, aminek minél hamarabb utána kell járni! Még akkor is, ha rálegyint a védőnő. És a gyerekorvos. Higgyenek a saját ösztöneiknek, és ne hagyják magukat lerázni!
Az izomtónus különböző zavarai sajnos nem mennek ritkaságszámba, de szerencsére lehet kezelni ezeket az állapotokat. Oda kell azonban figyelni, hogy minél hamarabb felismerjük a problémára utaló jeleket, mert az idő a sikeres kezelés kulcsfontosságú tényezője.
Mi is számos olyan családot ismerünk, ahol az első gyerekes anyukának volt ugyan valamiféle rossz érzése, de aztán hagyta magát lebeszélni róla, teljesen logikusan gondolták azt, hogy a védőnő, gyerekorvos már sokkal többet látott, biztosan tudják, miről beszélnek. Csakhogy nem tudták. Ebből lettek a Dévény-tornák, a megkésett mozgásfejlődés, holott az anyák agyában már a gyerek néhány hetes-hónapos korában megszólalt a vészcsengő. Amíg nem lesz általános a pár hetes babák rutinszerű Dévény-szűrése, addig önök legyenek inkább résen!
Miért gond a feszes vagy laza izomzat?
A csecsemők eme viszonylag gyakori problémája kiterjedhet az egész testre, vagy érinthet csak bizonyos izomcsoportokat, megmutatkozhat túl laza (hipotón) vagy túl feszes (spasztikus) izomzatban, vagy jelentkezhet keverten is, amikor például a vállöv és a hát izmai túl feszesek, míg mondjuk a csípő túl laza. A merev vagy túl laza izmok miatt nem zajlik megfelelően a normális mozgásfejlődés, és ez a későbbiekben nem csak mozgási nehézségeket okoz, de komoly tanulási nehézségeket vonhat maga után, például gyakoribb az ilyen gyerekek körében a diszlexia. A gyanúra okot adó leggyakoribb jelek:
- Kényszertartások; pl. kifli alakba görbül a gyerek, hátrafeszíti magát.
- A karok állandóan hajlított vagy nyújtott tartása egyik vagy mindkét oldalon.
- Az arc aszimmetriája.
- Szopási nehézségek.
- Bőséges, nagyon korai nyálfolyás.
- A fej ferde tartása.
- Állandóan felhúzott vállak.
- A combredők aszimmetriája.
- Tapintásra kemény, görcsös, vagy pont ellenkezőleg: puha, tésztaszerű izmok.
Nem fogja kinőni!
A fentieken kívül még számos jel utalható kórosan laza vagy feszes izmokra. Sok szakember a koraszülötteket eleve rizikócsoportnak tekinti az izomtónuszavarok szempontjából (is), ezért az ilyen babák szüleinek érdemes mihamarabb megnézetniük a kicsit akkor is, ha tudomásuk szerint nem szenvedett el oxigénhiányos állapotot, és nem látnak rajta semmi gyanúsat. A laikus szülő számára ugyanis nem fognak feltűnni olyan apró jelek, amik egy szakembernek már igen. Aki pedig úgy érzi, úgy látja, valami nem stimmel, ne habozzon azonnal felkeresni egy szakembert!
Ez két okból is különösen fontos: egyrészt, mert ezek a problémák ugyan orvosolhatóak, de az idő nagyon fontos tényező – minél hamarabb el kell kezdeni a kezelést, nem pedig a kicsi egyéves korában észbe kapni, hogy jé, még mászni sem kezdett el. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy az egyéves kor után elkezdett kezeléssel is elérhető ugyan javulás, de nem olyan fokú, mint a korai fejlesztéssel.
A másik, hogy a kezdetben talán csak enyhének mutatkozó jelek, tünetek kezelés nélkül súlyosbodnak, a helyzet romlani fog, a kóros tónusú izmokból kiinduló mozgás is kóros lesz. Azzal se áltassa magát senki, hogy az ő gyereke csak egy kicsit lustácska: több szakember (konduktor, Dévény-gyógytornász) szájából hallottam, hogy nem létezik lusta vagy kényelmes csecsemő, a nyugodt temperamentumot nem szabad összekeverni azzal, ha egy baba nem nagyon akar vagy tud mozogni, mert ez utóbbi valami gondot jelez – fájdalmat okoz a kicsinek a mozgás, vagy egyszerűen nem képes rá.
Ez teljes logikus érvelés, ha belegondolunk: a csecsemők arra vannak programozva, hogy folyamatosan új és új mozgásokkal, mozdulatokkal kísérletezzenek, gyakorlatilag ezzel telik életük első bő éve. Ha mégsem igyekeznek minél többet és többféleképpen mozogni, az biztosan rossz jel.
Összetett kezelés
Az izomtónuszavarok kezelésében a legjobb eredményt a Dévény-módszerrel lehet elérni, mondhatni, szinte megkerülhetetlen kezelés ilyen esetekben. Ez egy olyan speciális manuális technika, amivel nem csak a letapadt izmokat és inakat lazítják fel, illetve adják vissza azok normális tónusát, de az inakon keresztül stimulálják is az idegrendszert. A kezelés fájdalmas, de legalábbis kellemetlen lehet a kicsiknek, ugyanis hajlamosak végigordítani azt. (Az én fiam az első 5-6 alkalommal végig üvöltött, de ahogy javult a mozgása, oldódtak az izmai, egyre kevesebbet sírt, az utolsó néhány alkalommal már kifejezetten jó kedve volt.) Ezt nem túl kellemes érzés végigasszisztálni, de muszáj.
A babaúszás is kifejezetten javasolható az ilyen problémákkal küzdő babáknak, mert a vízben – mint tudjuk – könnyebb a mozgás. Önmagában azonban az úszás kevés, csak kiegészítés lehet.
Számunkra a legnehezebb része a fejlesztésnek az volt, hogy a szakemberek tanácsára otthon napi több alkalommal minden tiltakozása ellenére le kellett tenni hasra a kicsit, és akárhogy ordított, nem volt szabad felvenni (5–10 percekről van szó).
Eleinte egyszerűen elengedte magát, és arcra borulva, kétségbeesetten zokogott, hogy segítsen már neki valaki. De végül elkezdett erőlködni, egyre jobban kitolta magát, egyre tovább bírta hason. Szerencsére ez az egész egy pozitív visszacsatoláson alapuló kör: ahogy egyre lazábbak és erősebbek lettek az izmai, mind több mozgást tudott elvégezni, amitől megint csak lazább és erősebb lett. A fejlődése nehezen indult be, utána viszont egyre gyorsabb lett.
Nem véletlenül hívják korai fejlesztésnek
Nem lehet eleget hangsúlyozni a kezelés mielőbbi elkezdésének fontosságát: a fiam féléves koráig a Pető Intézetbe, egyéves koráig hetente Dévény-tornára, hetente kétszer babaúszásra járt, plusz minden nap maceráltuk otthon is. Így is nyolc hónapos volt, mire hasról hátra fordult. És a szakemberek egybehangzó véleménye szerint ő nem volt súlyos eset, de négy hónapos volt, mire felismerték az állapotát – sokkal szerencsésebb lett volna korábban megkezdeni a kezelését.
