Hónapok után derült ki, hogy az orvos soha nem vizsgálja meg a kamasz gyerekeimet, csak meghallgatja a tüneteket, aztán adja a receptet.
Ha nem megyek le a gyerekkel együtt a gyerekorvoshoz, az nem vizsgálja meg - többek között emiatt váltottunk nemrégiben házidokit. Lógós kamaszok számára persze tökéletesnek bizonyulhatott ez a helyzet (emlékszem, annak idején, amikor még kamasz voltam, nekünk ezer forintot kellett fizetni egy igazolásért), csakhogy ez rá sem nézünk a gyerekre gyakorlat egy valóban beteg kölök esetében elég súlyos következményekkel járhat.
A költözés után eleinte elkísértem a tizenéves gyerekeimet, ha azok betegek voltak. A doktornő kedves és türelmes volt, hamar megszavaztam neki a bizalmat, ahogyan a gyerekeknek is, akiket egy idő után már egyedül engedtem el a rendelésre, ha valami gond volt az egészségükkel. Egy ideig fel sem tűnt, hogy nem megy minden a régi kerékvágásban, a fiúk elszaladtak az orvoshoz, ha bajuk volt, aki kiírta őket, majd amikor én úgy gondoltam, hogy gyógyultak, ismét elszaladtak a szakemberhez, hogy az megerősítse a feltevésemet, és kiállítsa a papírt, hogy ismét mehetnek iskolába.
Aztán az egyik srác teljesen véletlenül elkotyogta, hogy amióta egyedül jár, nem vizsgálja meg a doktornő. Nemcsak akkor nem nézett bele a torkába, amikor panaszokkal ment hozzá, hanem később azt sem ellenőrizte, valóban egészséges-e a gyerek, mehet-e közösségbe.
Egyik alkalommal úgy alakult, hogy a nagyobbikra olyan hasmenés jött rá, hogy nem engedtem el még dokihoz sem, nehogy menet közben maga alá csináljon. A másnapi rendelést jól benéztük, kiderült, nem délután, hanem délelőtt rendelt, így a kölök csak harmadnap jutott el az orvoshoz. Gondoltam, mindenképp bepróbálkozunk azért egy igazolásért a dokinál, hiszen tényleg rosszul volt a fiam. És bingó!
A doki minden kérdezés nélkül kiállította a gyereknek az igazolást, anélkül, hogy megvizsgálta volna, vagy egyáltalán, hogy megbizonyosodott volna arról, hogy valóban beteg volt a kölök.
Új szakember, új szakrendelő
Mindamellett, hogy az eljárás orvosetikai kérdéseket vet fel, utólag az is kiderült, nem is igazolhatta volna a fiam hiányzását. Orvosi igazolást a törvények szerint ugyanis csak attól a naptól kezdve lehet kiállítani, amikortól a beteg kezelés alatt áll. A napokban új szakember és új szakrendelő után néztünk, ahol ez utóbbi világosan le is van írva egy az ajtóra ragasztott papírra. Az új orvos a kisebbik fiamat tetőtől talpig átvizsgálta, aki meg is lepődött ezen, hiszen mindeddig csak fel kellett sorolnia a tüneteit, és arra kapott receptet.
Egy dolgot viszont még mindig nem értek: a rendelőben az eljárás szerint a gyógyult/anya által gyógyultnak vélt gyerekek szintén soron kívül kapnak orvosi igazolást, csak be kell kopogniuk érte. Kollégáink szerint ugyanez a rendszer működik gyakorlatilag az összes gyerekorvosnál.
Na már most egy laikus szülő honnan tudja, mikor gyógyult meg a gyerek, mikor küldhető könnyű szívvel ismét iskolába? Értem én, hogy leterheltek a rendelők, meg kapacitáshiány van,de nem érne meg a gyerek - és a többi gyerek - egészsége egy újabb vizsgálatot?
