Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A színésznő lánya a mellét fogva alszik el, és ugyan már nincs teje, azért időnként kéri a cicit, majd néhány percig nyammog rajta.
Aki vizuális típus, az most biztos látja maga előtt Bálint Antónia jól ismert mellét és az azt nyúzó, óvodás korú kislányát. A színésznő a Hot! magazinnak nyilatkozott arról, hogy lánya a mellét fogva alszik el, és ugyan már nincs teje, azért időnként kéri a cicit, majd néhány percig nyammog rajta.
Bálint Antónia bizarr kijelentése előtt nem sokkal azt olvastuk, hogy a színésznő anyagi gondokkal küzd, úgyhogy akár a kétségbeesés is szülhette ezt a felkavaró vallomást, ami újra a legkeményebb szoptatással kapcsolatos vitákat generálta internetszerte.
Májusban a Time magazin címlapján a nagy port kavaró fotón Jamie Lynne Grumet hároméves kisfiát szoptatta, aki egy székre állva szívta a tejet anyukája melléből. Már akkor az "én az ilyen nőket szívlapáttal verném agyon" jelleggű kommentek záporoztak mindenhol, ez nyilván Bálint Antónia esetében sem lesz másként. Mert hiába nincs kőbe vésve hogy meddig kell, kötelező vagy lehet szoptatni, és hiába úgy szoptatja vagy nem szoptatja mindenki a gyerekét ahogy akarja, ez a téma még azokat is felbosszantja, akik egyébként más posztoknál nem habzó szájú kommentelők.
Mert a semmi mással nem helyettesíthető tápanyagok, ásványi anyagok és vitaminok mellett egy másik fontos szerepe is van a szoptatásnak: az anya-gyermek kapcsolat kilakítása. Ami ugyanúgy fontos az anyának, mint a gyermeknek, sőt. Bálint Antónia csecsemőkora óta egyedül neveli kislányát, a cikkben megszólaló pszichológus szerint ez az oka ennek a szoros kapocsnak anya és lánya között. És nem a színésznő az egyetlen, aki így döntött, írtunk már egy bukaresti nőről is, aki a négyéves gyerekét táplálja a melléből, de talán mindenki hallott már ilyen esetekről, a kötődő nevelés elvén működő anyákról a tágabb környezetében is.
Az én fiam másfél éves volt, amikor éreztem hogy a reggeli összebújáshoz igazából már nincs szükség a szoptatásra, így egyik napról a másikra, zökkenő nélkül álltunk le a régóta már csak napi egy alkalommal zajló mellből etetésről. Már ezért a közel 19 hónapért is komoly beszólásokat, döbbent arcokat és fejcsóválásokat kaptam, főleg nem, vagy nagyon rövid ideig szoptató ismerős anyukáktól. És lehet hogy Bálint Antóniának most jól jön egy kis hírverés, és az is valószínű hogy annak a kislánynak már nincs szüksége fizikailag a szoptatásra, de miért érezzük úgy, hogy undorító, taszító és természetellenes az, ahogy ők a szoptatáshoz hozzáállnak? Miért rosszabb ez, mint az a szokás, hogy egy kisbaba minden nyiffanására mellet kell nyomni a szájába, ezzel akár túletetve és hasfájóssá téve? Akkor most Bálint Antónia rossz anya vagy sem?
