Jót teszünk gyerekünkkel, ha drasztikusan kitiltjuk a televíziózást a mindennapjaiból?
Vajon tényleg annyira rossz, ha gyerekünk időnként tv-t néz? Ez is azoknak a témáknak egyike, ami bár lerágott csontnak tűnik, mindig újabb kérdéseket vet fel.
Nem régiben szülinapi zsúron voltunk kisfiammal. Arra kért minket az ünnepelt édesanyja, hogy semmiképpen ne vigyünk olyan ajándékot, ami a tv-hez köthető, azaz dvd-t, videót, stb., mert náluk egyáltalán nem engedélyezett a televíziózás. Természetesen tiszteltben tartottam ezt a kérését, ami azért sem esett nehezemre, mert ilyen ajándékot amúgy sem vennék. Könyv, társasjáték, puzzle, vagy valami kreativitásra sarkalló játék az, amivel kellő tájékozódás után (ne vegyek olyat, ami már megvan) szerintem nem lehet mellé lőni, legyen szó akár kislányról, akár kisfiúról. Így is tettem, egy társasjátékra esett a választás, aminek szemmel láthatóan nemcsak a csemete, de annak szülei is nagyon örültek. Azon viszont elmerengtem, vajon tényleg jó-e ennyire drasztikusan kitiltani dolgokat gyerekünk életéből?
Tényleg ennyire károsan hat gyerekünk fejlődésére a tv?
Véleményem szerint a helyzet nem ennyire fekete-fehér. Nem lehet az. Itt már generációs különbségek vannak, ami akár tetszik, akár nem, a technika fejlődésével párhuzamosan halad. Az én gyerekkoromban nem volt természetes tartozéka a háztartásnak a tévé, pláne nem színes tévé. A műsorokról ne is beszéljünk, rettenetesebbnél rettenetesebb szovjet,csehszlovák háborús filmekkel bombázták az elvtársakat, és ha valami amerikai filmet leadtak, azt piros betűs ünnepként éltük meg. De az évek múlásával ez is változott és változik ma is. Elérkezett a videó világa, -biztos sokan emlékeznek még alámondásos filmekre is, jaj...-, aztán a dvd világa, ma meg már a fene sem tudja milyen kütyük világa. Haladunk a korral. És ezt teszi a filmipar is. Felgyorsult a filmek gyártása, az animáció meg végképp teljesen új cipőben jár. Ezt a filmes termékenységet lehet kritizálni, mert tényleg sok a nívótlan, nézhetetlen borzadály, de van választék. Van lehetőségünk arra, hogy saját ízlésünk, nézetünk, elképzelésünk szerint válogathassunk a polcról.
A mesefilmek a képzelőerő alapkövei lehetnek
Bár mindig is nagy rajzfilm rajongó voltam, (vagyok) amíg nem volt gyerekem, nem foglalkoztatott ez a témakör, ezért is lepődtem meg, mekkora szórás van ebben spektrumban. A kis vakond, Magyar népmesék, Mátyás király meséi, Frakk stb, még mindig nem mentek ki a divatból, a jó öreg Disney is ontja a meséket és igen, sajnos már itt is megtaláljuk csihi-puhis, lövöldözős szörnyűségeket is. Na azokat messziről kerülöm. A szép mesefilmeket viszont boldogan hozom haza, mert ha valami történetében, figuráiban tartalmas, szép, akkor az a fantázia világát szélesíti. Az már csak hab a tortán, hogy az amúgy világhíres magyar szinkron, fordítás, igazán jó hatással vannak hallószerveinkre.
Mérték az érték
Mint az élet minden területén, ha megtaláljuk a középutat, nem érhet kár bennünket, gyermekünket. Addig, amíg értelmes, józan kereteken belül tudjuk tartani a tévénézést, nem kell attól félnünk, hogy ivadékunk televízió függő lesz. Legyen meg mindennek a maga helye, ideje. Szabadtéri programok, múzeumok, színház, játszóházak, könyvek, tévé kényelmesen megférnek egymás mellett. Az már rajtunk szülőkön múlik, hogy melyiket mikor dobjuk be, mint szórakozási lehetőség. És tudjuk már jól. A túlzott tiltások később még megbosszulhatják magukat.
