Van, akin néhány öltés nyoma emlékeztet az óvodás-általános iskolás időkre, amikor a játszótereket még nem ultrabiztonságos gumi ütéscsillapítással készítették, hanem a simított betonba állított vasjátékok jelentették a napi szociális élet fő színterét. Később, a középiskolás és az egyetemi bulik hajnali órájában egészen mást célt szolgáltak a rosszul kivilágított parkok kopott játékai. Erre tessék: itt lehet nyakig merülni az édes-véres emlékekben, és szavazni arra a játékra, amelyen a legszívesebben ülsz, amikor a sok megkomolyodott polgár nem figyel.
Csókolózni jó a rakétában: melyik volt a kedvenc játékod?
1. Betonteknős homokozó
Az oviban a betonperem, a közterületi játszótereken a betonperem és a homokba rejtett kutyaakna tartotta felvigyázó szüleinket állandó rettegésben. A homokozónak volt olyan verziója is, ahol a szétmálló betongyűrűt pácolt farönkökkel helyettesítették, amin remekül lehetett rohangálni, amíg egy összekötő ácskapocsban meg nem akadt a gyerekszandál csatja, és gazdája fejjel landolt a homokban.
2. Láncos hinta
Ebből többféle volt, a legjobb, amelyen egy biztonsági láncot lehetett beakasztani az ülőkén. Ezt azért találhatták ki, hogy ha a gyerek alatt kifordul a két ponton felkötött ülőke, akkor ne essen ki hasra, hanem arccal szántsa végig néhányszor a hinta alatti betont. Jobb helyeken a beton helyett pocsolya volt. Ez már szórakoztatóbb, mert a nagyobbak lába is leért, és az óvónénit frankón be lehetett teríteni vízzel, ha olyan balga volt, hogy elölről lökjön meg.
3. Forgóhinta
Fábri Zoltán megmutatta, mi a forgóhinta lényege: rá kell pakolni a menyecskét, és addig tekertetni, amíg belénkszédül. A kis termetű férfiember megérzi a lehetőséget e kezdetleges udvarlási rítusban (ami a copfhúzás egyik alternatívája), és megpróbál minél több kislányt csalogatni a körhintára, amelyet addig pörget a bokorból előugró társaival, amíg a sikoltásra odaviharzó óvónéni szét nem zavarja az egész bandát.
4. Killermászóka
Harminc méter magas fák tetején nem, de a macska vashátán mindig féltem, mert az állat hasa alatti cementet néha vérfolt tarkította. Gábor - akinek a jele gomba volt - két tejfogát a cica vitte el. Ezért jobb szerettem a koponyájában, a csőállat agya helyén űrhajóst játszani, mint a gyomránál tarzanozni.
5. Mókuskerék
Ez nagy ritkán megtalálható még a legbiztonságosabb EU-konform játszótereken is, csak a hordót öntik merev műanyagból. A régi darabok még úgy készültek, hogy két vasabroncsra erősítettek keményfa léceket, ezen kellett versenyt tekerni. Csúcssebesség és hosszútávfutás kategóriában lehetett nevezni, paradox módon a másodikat azok nyerték, akiknek a kezük volt a legerősebb. Legnagyobb fordulatszámra akkor pörgött fel a hordó, ha a belsejébe fészkelő darazsaknak rossz napjuk volt, és te pont akkor nem tudtál leugrani. Akadályfutásba akkor váltottunk át, amikor a kihullott léceket kellett jó ritmusérzékkel átugrani. Aki elvétette a lépést a spártai jellegű programban, kifordult bokával ment a macis lepedős egészségügyi szobára.
6. Mérleghinta
A közeli játszótéren volt egy olyan mesterien kiegyensúlyozott darab, aminek az egyik végére két gyerek kellett, hogy elinduljon lefelé. Nem tudni, eredetileg mi lehetett a libikóka vascsöve, talán egy leselejtezett tank lövegét ajánlották fel a karitatív orosz kiskatonák, mindenesetre ha valakit játék közben fejbe vágott, annak a fején nőtt púpot hideg kanállal kellett visszanyomni.
7. A rakéta
A csúcsában elbújva lehetett a legjobban a csókolózást gyakorolni. Csak jól ki kellett ékelni magad, a hátad a rozsdálló lemeznek nyomva, hogy Marikával kezdő anatómialeckét vegyetek. Itt azzal kellett vigyázni, hogy át ne döfd a málló tetőn az ujjadat, mert akkor könnyen megvágott a rozsdás vas. És akkor lehetett menni tetanuszra, ami nagyon fáj. Azt mondták, ha nem mész el az orvoshoz, egy vörös csík indul el a sebtől a szíved felé, és ha eléri, akkor meghalsz.
