Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Tinédzsereket ritkán fogadnak örökbe. Afgán kamaszt meg valószínűleg csak történetünk főhősei.
Ha létezik klasszikus örökbefogadás, akkor Margitéké nem az. Hiszen nem pár hónapos vagy éves gyereket fogadtak örökbe, hanem egy tinédzsert. Sőt, nem is magyart, hanem afgánt. Ráadásul nem is olyan kamaszt, akit elhagytak, vagy elhanyagoltak a szülei. Csak lemondtak róla, hogy a fiúnak jobb élete lehessen.
"Hol is kezdjem? Igazából a történet nem is Omaiddal kezdődött, hanem a bátyjával, Benhammal. A nagyobbik fiú Magyarországon tanult mérnöknek. A férjem véletlenül ismerkedett meg vele, és nagyon megkedvelte. Benham elég sok időt töltött nálunk, mivel nem szívesen járt bulizni, inkább csak tanult."
Kutya kötelessége, hogy a legjobb jegyeket kapja
Mi kell a nemzetközi örökbefogadáshoz?
- a lakóhelyen készített helyszíni szemle
- jövedelemigazolás
- az alkalmasságot igazoló szakvélemény
- a külföldi állam előzetes elvi engedélye
- külföldi állampolgárságot igazoló okirat
- nyilatkozat az örökbefogadási szándék indokairól és az örökbefogadandó gyermekre vonatkozó elképzelésekről
- a közvetítő szervezet jogosultságát igazoló okirat, ha a jelentkezés közvetítő szervezet útján történik
- néhány fotó az örökbefogadni szándékozó szülőkről, családtagjaikról, lakókörnyezetükről és minden olyasmiről, ami az örökbefogadás szempontjából fontos lehet További információk: Szociális és Munkaügyi Minisztérium
"Nem azért nem ment szórakozni, mert bántották vagy kiközösítették volna, egyszerűen úgy érezte, hogy a szülei nagyon sok pénzt tesznek félre azért, hogy ő Magyarországon lehessen. Akkor pedig neki kutya kötelessége, hogy a legjobb jegyeket szerezze. Ma is nagyon komoly fiatalember, elég ritkán mosolyog. Sok mindenen keresztülment a hazájában, de erről nem szívesen beszél.
Öccséről, Omaidról viszont sokat hallottunk tőle. Kétszer találkoztunk vele is és őt is nagyon megkedveltük. Benham most már dolgozik, igaz, csak alkalmi munkából él, de már keres annyit, hogy haza is küldhessen belőle. Ez azonban nem volt elég ahhoz, hogy az öccse is továbbtanulhasson, vagy egyetemre járhasson majd. Főleg nem külföldön."
Végül hosszas gondolkodás után eljött
"Innen jött az ötlet, hogy mi lenne, ha örökbefogadnánk a fiút, és mi nevelnénk. Omaid akkor 13 éves kamasz volt. Persze minden azon múlott, hogy a szülők mit szólnak az ötlethez, illetve, hogy elhagyja-e a hazáját, mert azt ott máig nem nézik jó szemmel. Végül hosszas gondolkodás után eljött."
A történet romantikus oldala itt ért véget. Mondhatnánk, hogy itt kezdődött a kaland, hiszen Margitéknak ki kellett járniuk az örökbefogadás iskoláját, magyar állampolgárságot kellett szerezni a fiúnak.
Érdekelt volna, hogyan kell iskolába íratni egy afgán kamaszt
"Néha nagyon vicces volt a tanfolyam, hiszen ültünk a férjemmel egy csomó, csecsemőre váró pár mellett és azt hallgattuk, hogyan kell ezekhez a gyerekekhez közeledni, mikor kell nekik vásárolni, hogy alakul a kötődés, milyen sérülések érhették a kicsiket. Nekünk meg van két nagy, felnőtt gyermekünk, lassan már nagymamakorba lépek. De azért nem volt haszontalan végighallgatni ezt a 21 órát" - mondta Margit, akit persze az érdekelt volna, hogyan kell iskolába íratni egy afgán kamaszt, hogyan kell neki megtanítani a nyelvet, hogyan segítsenek neki a beilleszkedésben, hogyan hidalják át azt az űrt, amíg nem talál új barátokat a régi helyett.
"Omaid nagyon be akart illeszkedni, mégsem mondhatom, hogy minden zökkenőmentesen ment. Eleinte angolul beszéltünk, közben fél év alatt megtanult magyarul. Szinte tökéletesen beszéli nyelvünket, pedig csak egy éve van itt.
Az ételeket nagyon furcsállotta, és azt is, hogy külön szobában lakik. Nincs hozzászokva, eleinte kicsit magányosnak is érezte magát, de ma már élvezi, gyakran bezárkózik, mint bármelyik tinédzser. "
A suliban nem volt gond, jól fogadták
"Az ételeink sem hasonlítanak, de mi igyekszünk az ő szája íze szerint főzni, ő meg szokja a mi ízeinket, a palacsinta a kedvence. A suliban nem volt semmi gond, jól fogadták, ami nagyrészt a tanároknak köszönhető. A gyerekeim pedig úgy kezelik, mintha az öccsük lenne. Kényeztetik. Omaid tartja a kapcsolatot a szüleivel is, hiszen mégiscsak a szülei, még akkor is, ha papíron lemondtak róla. De úgy érzem, mindenki jól járt, ha újra kellene dönteni, nem határoznánk máshogy. Azt hiszem, a fiunk sem."
