szívben fogant - Dívány

Az első találkozás az örökbefogadás legnehezebb pillanata. Így lehet mégis jó!

Sorozatunk előző részében Jázmin útját olvashattátok az örökbeadásig, ezúttal pedig azt boncolgatjuk, vajon mit is jelent a másik oldal: a babára várakozóé.

Nehéz hónapokon, sőt éveken kereszül babára várni. De amibe soha nem is gondolunk bele,hogy vajon mit érezhet az, aki odaadja a babát.

Az anyám 16 éves volt, amikor engem szült, és lemondott rólam a kórházban. Haza sem vitt.

Milyen okos gyerek, pedig nem is a maguké! – vajon van köze a bölcsisnéninek ahhoz, hogy a gyermek a testben vagy a szívben fogant?

Mire egy pár eljut arra a pontra, hogy örökbe fogad, többnyire hosszú idő telik el. Az odavezető út pedig többnyire igen kanyargós.

Angelina Jolie, Madonna, Sharon Stone és a többi sztár, akik elfogadottá (vagy éppen divattá) tették az örökbefogadást az Egyesült Államokban. Itthon még sokkal inkább különc, aki örökbe fogad. Pláne, ha más a bőrszíne.

Látszott, legfeljebb a nyolc általánost végezte el, de szerette a gyermekét – és nekünk adta.

Ha egy gyerek örökbefogadott, arról rögtön sokan tudnak: a nagyszülők, közeli barátok, feltehetőleg a szomszédok is – de vajon megmondjuk-e az óvónéninek?

Tinédzsereket ritkán fogadnak örökbe. Afgán kamaszt meg valószínűleg csak történetünk főhősei.

Én valahogy soha nem tudtam megbarátkozni a beültetés gondolatával, hiszen ha elveszítem a babát, akkor nekem az az sugallta volna, hogy mindent megtettek értem, és én még meg sem tudtam tartani.

Szeretnénk valamit mondani - állítottunk be a szüleimhez a párommal egy este. Utólag már tudom, hogy egy unokára sóvárgó leendő nagyszülő előtt ezeket a szavakat tilos kiejteni. Ehelyett közöltük: örökbe fogadunk.