Több tanulmány mutat rá, hogy számos gén, amelyekről korábban azt gondolták, hogy a depresszió és egyéb rendellenesség kialakulását okozzák, csak stresszes környezetben fejtik ki ezt a hatásukat, míg pozitív környezeti feltételek között jótékonyan hatnak. A közelmúltban újabb publikáció látott napvilágot, amely arra utal: erősebb a családi háttér hatása a gyerek pszichológiai fejlődésében, mint eddig hitték a kutatók. A kérdés csak az: vajon nem MINDEN gyerekre igaz az az állítás, miszerint ha odafigyel rá a család, sokkal jobban teljesít? Van tényleges haszna az ilyen tanulmányoknak?
A gyerekek ötöde öröklött érzékenységgel reagál a családi környezetére. A svéd eredetű „orchidea-gyermek” kifejezéssel azokat a gyerekeket jelölik, akik ha gondos nevelést kapnak, látványosan fejlődnek, viszont ha a szülők elhanyagolják őket, elhervadnak. Egy amerikai kutatás e jelenség genetikai hátterét vizsgálja.
A vizsgálatban ötéves koruktól tizenhét éves korukig figyeltek meg olyan gyerekeket, akik egy meghatározott, a tanulásban és az emlékezet kialakításában szerepet játszó génkészlettel rendelkeznek. "Az e csoportba tartozó gyerekek közül azok, akiket szüleik elhanyagoltak, magasabb százalékban követtek el bűntettet vagy erőszakos cselekményt, mint hasonló családi környezetben élő kortársaik" – mondta el Danielle Dick, a kutatást vezető pszichológus. Azok a gyerekek, akik ugyanilyen géneket hordoznak, de törődő szülők nevelték őket, jobban szocializálódtak, mint a megegyező korú gyerekek, írják a Psychological Science című folyóiratban megjelent tanulmány szerzői.
Dick és kollégái 452, amerikai városokban élő fiatal fiú és lány adatait értékelték, akikkel az óvoda elkezdésétől évente készítettek interjúkat. A kutatócsoport a CHRM2-gént vizsgálta, amely az acetilkolin nevű neurotranszmitter szabályozásáért felelős. A CHRM2 kilenc ismert variációját a fiatalok nyálából vett DNS mintában kerestek. Korábbi, független vizsgálatok már kimutatták a CHRM2-változatok és az alkoholizmusra való hajlam összefüggését, de ezeket az eredményeket nem kapcsolták össze a megbomlott családi viszonyokkal.
Alkalmazkodást meghatározó gén
„Az eredményeink azt mutatják, hogy a CHRM2 egy alkalmazkodást meghatározó gén. Szerepe, hogy a személy a saját környezeti kontextusának megfelelő biológiai érzékenységet hozzon létre” – mondta a kutatásvezető.
Hasonló kutatásról számolt be a Kaliforniani Egyetem kutatója, Jay Belsky is. Ő és kollégái a Journal of Child Psychology and Psychiatry c. folyóiratban publikált tanulmányukban olyan tinédzserfiúkat vizsgáltak, akik öt előzetesen már azonosított, a rossz magaviselet kialakulásáért felelős úgynevezett „veszélyeztetett allélt” hordoztak. Ezek a fiúk valóban nagyobb eséllyel szenvedtek valamilyen viselkedési zavartól, mint kortársaik, de csak abban az esetben, ha hiányos szülői gondozásban volt részük. "Ha a családi háttér támogató, az ugyanilyen génállománnyal rendelkező fiúk sokkal jobban képesek beilleszkedni" – tette hozzá Belsky.
2009-ben Danielle Dick csapata ugyanilyen környezettől függő hatásról számolt be olyan fiatalok között, akik egy másik neurotranszmitter, a gamma-amino vajsav szabályozásért felelős gén variánsaival születtek.
Azok a fajok, melyeknek szélsőségesen gyorsan változó környezethez kell alkalmazkodniuk, bizonyos egyedei olyan géneket fejlesztettek ki, amelyek őket rendkívül fogékonnyá és reflektálóvá alakítják a környezetük felé: legyen ez rendkívül jó vagy rossz reakció.
Gyermekviselkedést és fejlődést vizsgáló tanulmányok azt mutatják, hogy a gyerekek nagyjából 20 százaléka fokozottan érzékeny a családi környezetre – mondja Belsky munkatársa, a szintén pszichológus Michael Pruess.
