Olvasónk barátnőknek írt levelében leírja, milyen volt egyszerre szembesülni két sokkoló dologgal: azzal, hogy tényleg terhes, és a magyar egészségügy helyzetével. Johanna terhesnaplója, 2. rész.
Johanna terhesnaplójának első része nagyon megosztotta a Poronty olvasóközönségét. A második rész a barátnőknek írt újabb levél minimálisan szerkesztett változata, melyben elmondja, milyen volt egyszerre szembesülni két sokkoló dologgal: azzal, hogy tényleg terhes, illetve a magyar egészségügy helyzetével. Johanna terhesnaplója, 2. rész.
Az embert mindig riogatják ezzel vagy azzal, és ha csak minimális optimizmus van benne, akkor bizakodik, hogy ááá, biztosan csak túloznak, és egyáltalán nem olyan vészes a dolog. Pedig de. Vészes. A magyar egészségügyről beszélek.
Első körben reggel nyolcra mentünk a szintén terhes szomszéd barátnővel a nőgyógyászatra. A rendelés 9-től van, de szomszédasszony mondta, hogy minimum egy órával előbb kell odamenni, különben nem kapunk sorszámot. Mire odaértünk, már voltak szép számmal előttünk (13-an), ami úgy hirtelen nem is tűnhet borzasztónak. Ekkor még én sem gondoltam, hogy az. Megvan a sorszám, felmentünk. A doki fél tíz után érkezett valamivel (ekkor már másfél órája ott voltunk), el is kezdte nyomban a rendelést, de 11-ig (ekkor már 3 órája voltunk ott) még csak négyen mentek be előttünk, ami azt jelentette, hogy még hátravan kilenc! Szomszédasszonyom így jobbnak látta intézkedni, és valóban, be is hívták előbb, soron kívül, én pedig beslisszoltam a farvizén. Kicsit húzták a szájukat a nővérkék, de kimagyaráztuk, hogy a szomszéd kisebbik lányát, aki velünk volt, oltásra kell még vinnünk, ami igaz is volt. Így egyszerre bementünk, megvizsgálták őt is, engem is. A doki egész rendes, mondjuk nem egy cukiskodós fajta.
Először sima ultrahanggal vizsgált, amit nem is értettem, mert a terhesség ezen szakaszában azzal még semmi nem látszik. Aztán ő is rájött, hogy ez hülyeség, és hozta is a vaginafejet. Na így már mindjárt más volt, ami a lényeg, hogy életképes a petezsákomban a magzatkezdemény, és már szívhangja is van. Na, ehhez mit szóltok? Tényleg terhes vagyok, Jézusom!
Még azért berendelt két hét múlva szerdára is, hogy végképp megerősítést nyerjen a dolog, vagy mit tudom én, miért. Laborra bejelentkeztem, szintén két hét múlva már mehettem is, az volt a legkorábbi időpont... Ezen kívül első körben van még EKG, egy nagy ultrahang a kórházban, és egy genetikai vizsgálat is. Védőnőhöz is kaptam beutalót, kellett vinni pisit is. Akkor még elképzelésem sem volt, miért. Mindenesetre kinéztem egy csomó terhes könyvet az intervebzen, hogy okosodjak.
Szóval voltam a védőnőnél is, oltári cuki volt. Teljesen pozitív élmény. A pisit azért kellett vinni, mert tesztcsíkkal meg tud nézni belőle egy csomó adatot (gennyes-e vizelet, cukorszint stb.). Aztán kapsz egy információs starter kitet, kismamás újsággal, meg egy könyvecskét arról, hogy mi vár rád a terhesség alatt. (Ezek azok a pontok, amikor totál idegen számomra ez az egész. Pont, mintha nem velem történne.) És persze kiállította a terhességi kiskönyvet, ebbe kerül bele minden vizsgálati adat. Tulajdonképpen 9 hónapig ez a személyi igazolványod, mindenhová magaddal kell vinned. Ezek az új élmények. A cigi továbbra is nagyon hiányzik, és semmi tünetem, azon kívül, hogy szép, feszes cickóm van.
Ui.: Feliratkoztam terhestornára:-DDDD
Johanna
