Nem volt időm arra, hogy sajnáljam magam - mondja Shodeinde Dorka énekesnő, aki most már hálás azért, hogy a két, nagy kihívás az életében: a gyerek és az X-Faktor egyidőben jött. Így az utóbbi miatt nem stresszelt annyit. Interjú.
Öt hónapos lesz Liza a napokban, húszéves édesanyja, Shodeinde Dorka most teszteli, milyen tőle távol lenni. Sokan sokat írtak már arról, vajon karrier vagy gyerek: az X-Faktorból megismert kismama jelenleg mindkét fronton helyt áll, nem is akárhogyan. Az énekesnővel beszélgettünk karrierről és anyaságról a Hajrá, Peti dalfelvételén.
Hol van Liza? Arra számítottam, itt lesz veled.
Ma volt az első nap, hogy a párommal mindketten elmentünk otthonról, és Lizát otthon hagytuk, úgyhogy izgulok egy kicsit. Folyamatosan telefonálgatok a barátnőmnek, aki vigyáz rá, hogy minden rendben van-e – de persze rendben van. Nagyon jól vagyunk, és bár sok a kötelezettség, sokat pihenek vele.
Minden napod ilyen rohanós?
Dehogy! Vannak persze rohanós napok, fellépésre vagy máshova kell mennem, de jellemzően otthon vagyok. Olyankor csak Lizára figyelek, ami kell is, mert most már egyre többet van ébren napközben, alig egy-két órát alszik. Sokat kell vele foglalkozni, játszani. Ezért tulajdonképpen most nehezebb is, mint a verseny alatt, mert most már sokkal nagyobb, és több odafigyelést igényel, de nagyon élvezem és izgalmas. Ráadásul most kezdtük vele a hozzátáplálást, a pépeket, gyümölcsöket...
És hogy tetszik neki az új étrend?
Nagyon édes, ahogy szokja az új ízeket! A napokban kapott először almát, és vicces, ahogy az új ízre reagál: kíváncsi, tetszik neki, de azért savanyú is a dolog – imádom az arcát, ahogy összehúzza a savanyú íz miatt!
Mennyire vagy tudatos anya?
Igyekszem. Voltak olyan pillanatok, amikor leültem a net elé, és kerestem, mit szabad, mit nem, mit adhatok neki, mit nem, milyen pépek vannak. Aggódós típus vagyok, nagyon félek, hogy mi van, ha akár csak egy millivel több vizet adok neki. Ráadásul nem egy sírós baba, ez néha félrevezető.
Hogy vetted a kritikákat erről a verseny alatt? Sokszor nem arról volt szó, hogy mennyire vagy tehetséges, hanem arról, hogy mennyire vagy anya.
Már akkor voltak ilyen hangok körülöttem, amikor a tizenkettő közé kerültem. Többen figyelmeztettek, hogy nem csak pozitív visszajelzést fogok kapni, mert az emberek fele majd hazakíván.
És ezt tudtad kezelni?
Nem volt könnyű. De nekem saját magam felé is elvárásom, hogy otthon is helyt tudjak állni, az emberek véleményétől függetlenül. Nem lehet mindenkinek megfelelni. Amikor kiestem, sokan mondták azt is, hogy végre, meg hogy ideje volt. Ugyanakkor sok levelet kaptam anyukáktól, hogy csak így tovább, mutassam meg az ő nevükben is. Írták, hogy nagyon szurkolnak nekem, mert tudják, mit jelent az, hogy kismamaként ezt vállaltam. És tulajdonképpen nekem csak az számít, hogy azt látom, hogy a kislányom mosolyog és egészséges.
Életed két legnagyobb kihívása előtt álltál a nyáron. Hogyan bírtad, hogyan készültél?
Május-júniusban volt a tábor, és persze előre nem tudtam, mire számítsak, de valahogy pont úgy jött ki minden, hogy lett időm magamra és a babára. Két héttel Liza születése előtt tudtam meg, hogy kiválasztottak, akkor volt egy kis időm rákészülni. Viszont a szülés után egy héttel már mennem kellett dalokat válogatni. Ezek voltak a legnehezebb időszakok, az elég kemény volt. De tulajdonképpen jól is jött ki, mert kevesebbet stresszeltem a verseny miatt – nem volt rá időm. Ott voltam, és nem volt idő arra, hogy sajnáljam magam.
Mire gondolsz, mit hoz a jövő?
Szeretném ezt a pályát folytatni, de egyelőre még nem gondolkodom lemezen, úgy hiszem, ahhoz még sokat kell fejlődnöm. Inkább szeretnék tanulni, fellépésekre járni, bár egy saját dal nagyon jó lenne.
Milyen gyerek lesz Liza? Milyen emberré szeretnéd nevelni? Valószínűleg lesz benne egy hatalmas adag tolerancia.
Igen, az biztos, hogy nem lesz könnyű. Már most is sokat gondolkoztam ezen. Nyilván rengeteg kihívással kell majd szembenéznie, mivel sokan nem fogják elfogadni. Nehezebb a félvéreknek, mert ő nem afrikai, de nem is fehér bőrű. De nekem mindig ő lesz a legszebb. És én olyan anyatigrisként védelmezem majd, hogy ő biztonságban érezze magát.
Fotó: Kováts Dániel
