Napló a terhesség pszichológiai hátteréről, a lelki folyamatok és a teherbeesés összefüggéseiről.
Gólyahír rovatunkban újabb terhesnaplót olvashattok, amely a gyakorlati kérdések helyett inkább a lélektani problémákra, önismeretre és a belső harmónia elérésére koncentrál. Mici laikusként igyekszik feltárni, milyen pszichológiai történések zajlanak benne, és ezek hogyan segítették őt abban, hogy kisbabája megfoganjon.
Már nem hiszek abban, hogy csak egy igazi van. Volt már férjem, nagy szerelmem, fájdalmas, kényszerű szakításom. Nem baj, ezekre törvényszerűen szükségem volt, jól van minden, ahogy van, hiszen így történt. Viszont – egy barátom tanácsát megfogadva – eldöntöttem, hogy a Keserű méz helyett az Igazából szerelem hősnője akarok lenni.
D. mellett most, 34 évesen biztonságban és szeretetben vagyok. Gyereket akartam. A 27 éves D. is, bár a férfiak állítólag nem gondolkodnak ilyenen, és nem is döntenek el ilyet. Ez mindig a nő döntése. Nem könnyű teherbe esni. Minden a te belső döntésedről szól, amiről sokszor talán nem is tudsz.
A terméketlenség esetében lélektani értelemben arról van szó, hogy a gyermek iránti tudatos vágy tudattalan félelemmel párosul. Ha a pár az orvostudományra és technikára támaszkodik a sokszor valóban félelmetes lelki tartalmaikkal való szembesülés helyett, könnyen lehet, hogy hiába vesztegetnek el éveket a várakozással, hiszen csak a beavatkozások kb. 20%-a jár sikerrel. A pár az orvosi beavatkozás folyamata alatt nagyon sok szenvedésen esik át, amelynek eredményeképpen megkeményedik a lelkük, izolálódnak (hiszen fájdalmas találkozni azokkal, akiknek ez sikerült), bűntudattal és szégyennel élnek, így nem történhet meg az elengedés és a gyászmunka. Meggyőződésem, hogy ezért lenne fontos minden meddőséggel küzdő pár esetén pszichológus szakember bevonása is.
Egy barátnőm épp kifut a biológiai időből. Gyereket szeretne, de nincs hozzá partnere. 44 éves, de 26 éves fiúkkal jár, sőt nem csak jár, hanem beléjük is szeret. Aztán azt mondja, hogy ő valóban babát szeretne. Gondolkozik a lombik programon, majd sírásban tör ki, hogy márpedig ő azt szeretné, hogy valaki természetes úton ejtse teherbe. Persze, megértem, de az én véleményem ilyenkor az, hogy a cél szentesíti az eszközt. Ami annyit tesz, ha gyereket akar, és ezek az utolsó hónapjai, akkor mindegy, hogy történik, csinálnia kell valamit! Ő könnyes szemmel mondja, hogy de tényleg gyereket akar, viszont szerelmet is akar, és azt is akarja, hogy kényeztessék, kalandot, romantikus hétvégéket szeretne. A gyerekről magáról valójában egy pillanatig sem beszél.
Én tartottam attól, hogy tudat alatt, bennem is hatalmas ellenállás van a gyerekkel szemben. Én is fontos vagyok magam számára, és szeretem a saját életemet. Azt hittem, és hiszem is, hogy a gyerek egy nagyon mély szolgálat. Hatalmas tanítómester, akitől megtanulhatod a saját határaidat, és lehetővé teszi, hogy egy másik dimenzióban építsd újra fel magad.
Jó ideig nem lettem terhes, bár D-vel készen álltunk rá. Elmentem a körzeti orvoshoz, hogy megtudjam, van-e velem valami baj. Hát ilyen vizsgálat nincs. A párok 80%-a egy évnyi próbálkozás alatt nemz gyermeket. A következő 10% a következő egy évben, és ez a normális tendencia. A maradék 10%-ot hívják hivatalosan meddőnek. Szóval én az 5 hónapommal nyugodtan várjak és próbálkozzak. Azért ha már ott vagyok, megcsinálták a rákszűrést.
Van egy nyálazható ovulációs tesztem, páfrányos alakot mutat, ha megérett a pete. Bárhogy néztük D.-vel, soha nem sikerült elkapni azt a 3 napot, amikor ezt kimutatta volna. Lehet, hogy nincs is peteérésem? Aztán egy rohanó reggel mégis kimutatta, de már mindenki indult. Azon a pár órán végül is nem múlhat semmi, majd délután. És láss csudát, délután már nem volt páfrányos. Megkérdeztem egy rafinált barátnőmet, ez pontosan hogy is van. Ők már 5 éve próbálkoznak, és túl vannak elég sok kényelmetlen beavatkozáson. Megtudtam, hogy órák számítanak, és hogy neki is szokta mondani az orvos, hogy most rohanjon haza, cibálja haza férjét, és essenek egymásnak, mert most vagy soha. Ezek után kicsit kétségbe estem, hogy ennyire bonyolult dolog ez a gyerekcsinálás, vagyis titkon meg azt hittem, hogy tuti az én belső ellenállásomról van szó.
Elmentem az orvoshoz a rákszűrés eredményéért, és ha már ott voltam, megnézték egy ultrahanggal, hogy mikor érik a petém. A papír szerinti dátumon mi épp a barátainkkal összezárva, egy kocsiban tartottunk Albániába, így esélytelen volt a dolog. Később kiderült, hogy akkor már terhes voltam, de nem tudtam, nem mertem a jelekből olvasni.
(Mici)
