Ha sorba állítanánk azokat a problémákat, amin otthon a legtöbb veszekedés kirobban, nyilván az első helyek valamelyikén díszelegne az otthoni munkamegosztás (szoros versenyben a pénz, szex, anyós, gyereknevelési elvek, esetleg alkoholfogyasztás című témák valamelyikével).
Úgy látom, egyes családoknál az otthoni munkamegosztás a Vitéz László-féle Elátkozott malom egyik legjobb jelenetére emlékeztet. Vitéz László abban állapodik meg az ördöggel, hogy a szép zsákokat az ördög, a csúnyákat Vitéz László viszi. Kezdi persze a „szépekkel” – amikor a meggörnyedt ördög már nem látja jól a helyzetet, az eddig félrerakott „csúnyákat” is kezdi rápakolni, mint „szépet”. Majd amikor minden zsák fenn van már az ördög hátán, akkor vidám rikkantással a tetejébe ugrik: „És ezt a legszebbet, no ezt is te viszed!”
A régi paraszti gazdaságban szigorúan elvált a férfiak és nők munkája. Nagyanyám és nagyapám életük végéig ragaszkodtak a felosztáshoz – nagyapám leszedte a meggyet, nagyanyám csinálta a befőttet, nagyapám lekaszálta a füvet, nagyanyám közben sütötte a zserbót, soha egyiküknek sem jutott eszébe sem cserélni, sem beleszólni – elképzelhetetlen volt, hogy egyikük vitatkozzon a csokikrém összetételén, vagy azon, hogy édes öregem, mért vágod olyan görbén a füvet. Rend volt és talán nagyjából egyensúly és logika – aztán megjelentek a gépek, a nők elkezdtek dolgozni járni, beköltöztünk a lakótelepre, csak a fejekben nem változott sok minden.
Ma is sokan vannak ugyanis, akik szerint a munkamegosztás ugyanaz, mint hajdan a tanyán. Férfimunka az, ami jellemzően kint történik, fizikai erőkifejtést igényel, esetleg nagyon koszos vagy kell hozzá valami spéci szerszám. Mondjuk a lakásfelújítás, tízévente. Felfúrni a polcot, ötévente. Kereket cserélni az autón, évente kétszer. Takarítani hetente, mosogatni naponta, szemetet levinni, vacsorát készíteni, szertehányt holmikat összepakolni, vasalni? Na azt már nem, az női munka. Ebben a felosztásban ugyanis mindaz női munka, ami naponta-hetente ismétlődik, nem látványos és különösebb sikerélményt sem ad, hiánya viszont hamar riasztó állapotokat eredményez. Ettől ifjúkoromtól kezdve eldurrant az agyam, igaz csak egy delikvenshez vágtam az épp használatban lévő mosogatórongyot, amikor kifejtette, hogy szerinte ez így helyes, ő elvesz majd feleségül, és de jó lesz. Szerintem a mai napig nem érti szegény a repülő rongyot, sem a fogam közt sziszegett kísérőszöveget, miszerint akkor vegye feleségül a saját nagyanyját.
A másik probléma a túlteljesítés lehet, különösen a kapcsolat elején, aztán a körülmények megváltoznak, a szokások azonban maradnak. Ha romantikus mézesheteikben Maca ágyba vitte a reggelit Bélának, és háromfogásos vacsorával, ragyogó lakással, csiniruhában várta késő délután, akkor ezt Béla olyannyira természetesnek veheti, hogy elvárná három gyerek után is, és amikor Maca gyűrött-pecsétes mackóban, lenőtt hajjal zokog a kiborult tojásrántotta felett, akkor nem is egészen érti, hogy mi is itt a baj. Természetesen előfordulhat ez fordítva is, bár általában Maca pedálozik ilyesmivel erején felül, Bélának hamarabb van esze fellázadni, ha a megváltozott élethelyzet maga alá temeti. Ha belegondolunk, végül is Bélának is van némi igazsága, aki szerint neki is jár napi tíz óra munka után némi nyugalom, esetleg kényeztetés, ahelyett, hogy Maca már az előszobában szemrehányó arccal lengeti neki a hónaljig bekakált, üvöltő trónörököst.
„Szerintem a Laci egyáltalán nem akarta, hogy én dolgozni menjek. Nagyon is megfelelt neki, hogy én itthon intézek mindent, és akár hazatelefonálhat, hogy az itt felejtett noteszéből beolvassak egy telefonszámot. Most már dolgozom, de eszébe nem jutna vacsorát főzni vagy vasalni” – panaszolja velem egykorú rokonom, mikor eljönnek vendégségbe. „Te meg nem vagy hajlandó megtanulni végre vezetni, pedig megígértem, hogy a feneked alá rakok egy kocsit, ha szereznél végre egy jogsit”- replikázik a fuvarozásba belefáradt Laci, aki kívülről a „nagyon rendes férj” kategóriának látszik, a gyerekeket imádja, velük tölti minden szabad percét, kedves, türelmes és szorgalmas, bevásárol, postára jár és hajlandó otthon maradni egy beteg gyerekkel. De az otthoni munkák megosztása ezzel együtt náluk is probléma.
A műsor úgy látom, mindenhol máson megy, de valamin szinte mindenütt. Nálunk örök téma a „ki viszi el a szelektív hulladékot” kérdéskör, és negyedévente kitör a botrány azon, amit én éjjeli őrjáratnak nevezek. Ha a vacsoraasztalt én hagyom el elsőnek, majd éjfél körül beballagok egy pohár vízért, általában szembesülök az otthagyott vacsoramaradékkal, a koszos tányérok-poharak erdejével az asztalon, megkoronázva a kiborult kakaóval, amiben néhány műanyag játék és egy reklámújság ázik szomorúan. Az éjjeli őrjárat ilyenkor elpakol, elmosogat, feltöröl, kidob, aztán egy nap kiesik a szerepéből, és éjjel fél tizenkettőkor ordít magából kikelve, hogy mégis, szerintetek ezt a disznóólat a néger kisinas vagy a jó tündérek pakolják el reggelre???? Ilyenkor vagy két hétig mintaszerű rend áll elő a konyhában, aztán egy napon az éjjeli őrjárat elalszik, eredménye másfél kiló oldalas, amit valaki nem tett a hűtőbe, ott büdösödik az asztalon egy forró júniusi éjjelen. Az éjjeli őrjárat ezért megint felveszi a szolgálatot, majd újabb két hónapon belül ismét áll a bál.
Vitéz László zsákjai elsősorban a fejünkben vannak. Egy nemrég közzétett felmérés szerint a térségben a magyar nők végzik a legtöbb házimunkát, miközben a magyarok tették le a voksot a legnagyobb arányban amellett, hogy a hagyományos munkamegosztás (otthon lévő családanyák és pénzt kereső férjek) lenne a legmegfelelőbb. Ezzel együtt én azt látom, a környezetemben nem feltétlenül osztja mindenki ezt a véleményt. A Porontyon már többször volt téma, hogyan lehet eredményesen, sértődés nélkül lépni egy számunkra kedvezőbb élethelyzet irányába – a megoldások és kísérletek erős eltéréseket mutatnak, ahogyan az igények is. Sajnos a legkönnyebb megoldásnak – egy lottó ötös, ami elegendő fedezetet ad takarítónőre, mosogatógépre és más hasonlókra – egyelőre a legtöbbünk számára nincs nagy valószínűsége. Marad a higgadt megbeszélés, rosszabb esetben a csatározás, ha a helyzettel elégedetlenek vagyunk. És amíg nem változik, addig marad az éjjeli őrjárat, ha nem akarunk reggel arra ébredni megint, hogy a tegnap este gondosan elkészített vacsora utolsó morzsáit épp most tünteti el a kutya, a macska pedig a vasalókosár hetek óta érintetlen tartalmán alussza békésen álmát, miközben egyetlen tiszta zoknit sem találunk sehol.
Néhány cikk a nemi sztereotípiákról és családi munkamegosztásról (köztük az idézett adatok)
Huhhh szösszenete a 2009-es helyzetről.
