Egy 2007-es USA-beli felmérés szerint az az orális szexet sok tinédzser nem is tartja szexnek, hasonlóan Bill Clinton elhíresült kijelentésének tartalmához. A felmérésben részt vevőknek kevesebb mint ötöde tartotta ezt szexuális kapcsolatnak, ami nagy változás az 1991-es eredményhez képest, amikor kb. 40 százalék gondolt a száj-genitália érintkezésre szexként. A kutatók egy része amúgy Clinton kijelentését is befolyásolónak tartják a hozzáállás változásában, amit „Clinton-Lewinsky” hatásnak neveztek el. A tinédzserek attól függően nevezték a tevékenységet szexnek, hogy szexuálisan tájékozottnak vagy tájékozatlannak igyekeztek beállítani magukat. A felmérés alapján jelentés készült a lexingtoni Kentucky Egyetemen dolgozó Jason D. Hans és munkatársai tollából. Szerintük a teljes önmegtartóztatást propagáló, illetve a nemi szervek érintkezésére koncentráló felvilágosító oktatás is ludas a dologban.
Boldogult ifjúkoromban főleg a Magyar Ifjúság és az Ifjúsági Magazin nevű sajtótermékek tanácsadó rovatai jelentették a szexuális felvilágosítás azon formáját, ahol nem az egyik éretlen tinédzser igyekszik okítani a másikat. Az áldott emlékű Dr. Veres Pál türelemmel és humorral válaszolt meg minden létező ökörséget, amit csak kérdeztek, többek közt feltették neki azt a kérdést is, hogyha a fiú az ágyhoz cipeli a lányt, de a bugyi végig rajta van, akkor attól teherbe lehet esni? Veres Pál válasza annyi volt, hogyha az események a szabadfogású birkózásnál véget értek, akkor nem – ugyanakkor hozzátette, hogy a bugyi önmagában nem tekinthető fogamzásgátló eszköznek. Hasonló módon válaszolt azoknak is, akik amiatt aggódtak, hogy orális szex útján teherbe eshettek-e.
Az amerikai felmérésben 477, nagyrészt fehér heteroszexuális, nőnemű egyetemi hallgató vett részt (aki “humán szexualitás” nevű tantárgyat is tanultak – hogy miket nem tanítanak ott az egyetemeken...), életkoruk 20-24 év közt volt. A kérdések arra vonatkoztak, hogy a válaszadó szexként definiálná a következő tevékenységeket (ha a felsorolt tevékenység lenne az egyetlen formája az intim érintkezésnek):
*pénisz és vagina közösülése
*anális közösülés
*száj-genitáliák érintkezése (mindkét formában)
*a partner genitáliának érintése (kézzel)
*száj-mell/mellbimbó érintkezés
Míg az orális érintkezést csak 20 százalék minősítette szexként, az anális közösülést mintegy 80 százalék. A fiatal férfiak azonban a nőkkel ellentétben nagyobb arányban gondolták, hogy szexuális tevékenység az is, ha a partnerük megérintette nemi szerveiket (13%, lányok 7%), hasonlóképp gondolkodtak a mellbimbó szájjal való izgatása (9%, lányok 4%), illetve a partner mellének, mellbimbójának érintése (8%, lányok csak 3%) esetében.
A kutatók a válaszokból egyetlen aggasztó jelenséget véltek kiolvasni – az orális szex ugyan veszélytelenebb, ezért elfogadottabb a tinédzserek közt, de számos nemi betegség ilyen úton is terjedhet – ilyen a HIV, a szifilisz, a herpesz, a gonorrhea, illetve a HPV, amely méhnyakrákot is okozhat. Ezért a kutatók felkérték a “felvilágosítók” csoportját, hogy ezekre a veszélyekre orális szexuális tevékenység kapcsán is figyelmeztessenek.
Nem tudom, a magyar fiatalok hogyan állnak jelenleg a kérdéshez, mindenesetre sosem lehetünk biztosak a dolgunkban, ha a kölyök intim részleteket firtató kérdésünkre “áááá, nem”-mel válaszol. Mondjuk amennyire emlékszem, már az én nemzedékem sem a szüleivel vitatta meg a témát, hogy mi szex és mi nem, a mi szüleink is akkor láttak tisztábban, ha ők is szorgosan bújták a Magyar Ifjúság ominózus tanácsadó rovatát, bár annyira hülyék mi sem voltunk, hogy névvel-címmel kérdezzünk válogatott ostobaságokat (csak akkor nem nicknek, hanem jeligének hívták a rejtőzködő aláírásokat). A merészebb ifjak aztán túlléptek ezen is – sose felejtem el a Bécsből becsempészett Bravo magazint, amely egy teljes oldalon, hm, grafikailag ábrázolt legalább huszonötféle pozitúrát, szintén a tanácsadó rovatban. Ha jól emlékszem, mindegyik “szex”-ként szerepelt. Ja persze, hol volt még akkor Bill Clinton.
