Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Segít megoldani az alvásproblémákat, és oldja az anyában a depressziót.
Vége a lelkiismeret-furdalásnak, végre fellélegezhetnek az anyukák: ausztrál kutatók alapos, hatéves munkával kiderítették, hogy nem árt a babának, ha sírni hagyjuk, írja a news.com.au oldal. Sőt, szerintük kifejezetten hasznos és biztonságos, ha a gyerek álomba sírja magát, segít megoldani az alvásproblémákat, és oldja az anyában a depressziót.
A kutatást végzők az állítják, bár tudják, hogy a sírni hagyás vitatott dolog, az orvosok nyugodtan és biztonsággal tanácsolhatják ezt a módszert az alvásproblémákkal küzdő csecsemők szüleinek.
A sírni hagyás többnyire a legkegyetlenebb dologként van elkönyvelve, ami súlyos, negatív következményekkel járhat a gyerek fejlődésében. A mostani kutatás ezt kívánja cáfolni. A vizsgálat keretében 225 ausztrál baba alvási szokásait és fejlődését követték egészen kisiskolás koráig, és úgy találták, ha hagyják a gyereket, hogy álomba sírja magát, az négy hónapon belül az esetek 30 százalékában megoldja az alvászavarokat, az anyákban kialakult depressziót pedig 40 százalékkal csökkenti. A korai alvásproblémák és az anya kialvatlansága ugyanis nagyban növelik a szülés utáni depresszió esélyét, ez pedig gátolhatja az anya és gyermeke közötti kötődés kialakulását. Azok a szülők, akik hagyták sírni a gyereküket, a gyermek kétéves korára 85 százalékban arról számoltak be, hogy javult a kapcsolatuk a gyerekükkel. 15 százalék nem észlelt változást a kapcsolatban, de romlásról sem számolt be.
Felmérések szerint az ausztrál szülők 45 százaléka számol be alvási zavarokról gyermekénél, és többségük nem meri sírni hagyni a gyereket, félve az esetleges negatív következményektől. „Érthető, hogy a szülőt aggasztja a gyereke sírása, de tudnia kell, hogy ha kitart, és sírni hagyja, attól a gyereknek semmi baja nem lesz” – mondta a kutatás egyik vezetője, Anna Price.
A sírni hagyás egyszerűen megtanítja a gyereket arra, hogyan alakítson ki önmegnyugtató technikákat, ahelyett, hogy valami külső eszközre támaszkodna az alvásban (például ringatás, cipelés, simogatás). Ez egyébként nem azt jelenti, hogy hagyjuk keservesen sírni a gyereket, hanem különféle módszereket követve – amelyekről több ízben volt szó itt a Porontyon is, - irányítottan, bizonyos időközönként bemegyünk a gyerekhez megnyugtatni, de soha nem vesszük ki a kiságyból. (Itthoni orvosok tollából született például az Aludj velem című könyv, amelyben ez a módszer részletesen le van írva.)
A kutatásban résztvevő szülők egy része alkalmazta ezt a módszert, a másik része azonban nem volt hajlandó sírni hagyni a gyerekét. Közben hat éven keresztül mindkét csoporttal kérdőíveket töltöttek ki, amelyek olyan érzelmi és viselkedési problémákat lettek volna hivatottak megvilágítani, amelyek a sírni hagyáshoz köthetők.
Az ausztrálok híres nevelési tanácsadója, Robin Barker szerint minden szülőnek magának kell eldönteni, milyen módszert kíván választani a gyermeke altatásához. A sírni hagyás sem olyan módszer, ami mindenkinél működne. Rávilágított, hogy valóban készültek olyan kutatások, melyek úgy találták, ha egy kisgyermeket sírni hagynak, az mentáis problémákhoz, esetleg skizofréniához is vezethet. De ezen kutatások extrém körümények között élő, családjuktól teljesen elszakadt, minden érzelmi köteléktől megfosztott gyerekek között készültek.
A cikkben hangsúlyozzák azt is, hogy hat hónapos korig a legtöbb csecsemőnek szüksége van az éjszakai táplálkozásra, így nem ajánlott éjszaka sírni hagyni egy félévesnél kisebb gyereket.
