Alternatív a szülés, ha olyan testhelyzetben vajúdunk és tolunk ki, amiben a gravitáció segítségünkre van, alternatív a csecsemőgondozás, ha a picit hordozzuk, vele alszunk, igényeinek jelzésére reagálunk, alternatív az életmódunk, ha keressük az önfenntartás természetes lehetőségeit, kertészkedünk, főzünk, varrunk, újrahasznosítunk. Hagyományos hanyatt fekve szülni, a gyereket babakocsiba tenni, külön szobában altatni, csecsemőkorától önállóságot várni tőle, bolti bébiétellel etetni, eldobható pelenkát adni rá, hagyományos fogyasztani és szemetelni.
Úgy látszik, 2-3 generáció egy adott földrajzi és társadalmi környezetben elegendő ahhoz, hogy valamit hagyománynak érezzünk. A hagyományok térbeli és időbeli rendkívül változatossága mögött azonban egyes antropológusok véleménye szerint létezhet egy alapminta, amelytől túlságosan eltérve már nem tudunk megfelelően működni. Ez akkor alakulhatott ki, amikor maga az emberi nem (Homo), vagyis kb. 150 millió éve. Bizonyos jellemzői már korábbi evolúciós ősöknél is jelen lehettek, ezeket az állatvilágban, leginkább emberszabású rokonainknál is megfigyelhetjük.
Többet megtudhatunk a ma is vadászó-gyűjtögető életmódot folytató népektől, akik - bár minden bizonnyal nem pontosan ugyanúgy élnek, mint évmilliókkal ezelőtti őseink vagy akár az első Homo Sapiens száz ezer éve, mégis a legközelebb vannak ahhoz, ami mindössze kb. 10 ezer évvel ezelőttig az emberi életmódot általánosan jellemezte. Ekkor a mezőgazdaság forradalma elhozta a letelepedett földművelést, néhány száz évvel ezelőtt pedig elkezdődött az iparosodás. Ezzel alaposan megváltozott az életmódunk, jóllehet abban nincs egyetértés, hogy ez a saját magunk által létrehozott környezeti változás evolúciós szempontból mekkora is pontosan illetve hogy mit is jelent a "megfelelő" működés. Az evolúciós cél a szaporodóképes utódok létrehozása (nem maga a szaporodás!) és ez kétségtelenül megtörténik ma is, mégis sokan úgy gondolják, hogy sok civilizációs probléma mögött húzódik meg az, hogy az ember alapvetően nem a mai, nyugati életkörülményekre "van kitalálva".
Az újszülöttek szempontjából körülbelül az történik, mintha a fogantatással beszállnának egy időgépbe és 9 hónap utazás után megérkeznének egy sokkolóan idegen korba, ahol az elvárásaik és a valóság sokszor pont olyan messze vannak egymástól, mint a kőkorszak a XXI. századtól. A babák ugyanis e szerint az elképzelés szerint úgy születnek, hogy alapvetően a 150 millió évvel ezelőtti gondoskodást várják el: állandó testközelséget, lényegében folyamatos lehetőséget a táplálkozásra és gondoskodó reakciót a sírásukra.
Az már nem szerepel az elvárások között, hogy ezek az igények pontosan hogyan elégüljenek ki: a testkontaktust megadhatja az anya, más felnőttek, testvérek, rokonok, de akár a szoptatást is megoszthatják egymás között az anyák: Ma is van olyan közösség, ahol bármelyik anya bármelyik csecsemőt megszoptatja és egy-egy gyereknek akár két tucatnyi gondozója is van, akik persze nem csak őt gondozzák, hanem sok másik gyereket is.
Lehet, hogy ha a csecsemők el tudnák mondani, szerintük mi a hagyományos és mi az alternatív, egészen másképp aggatnák a címkéket. Én mindenesetre örülök, hogy olyan korban és olyan kultúrában élek, ahol különböző "hagyományok" és különböző "alternatívák" elférnek egymás mellett és ha az ismereteim és az ösztöneim egybehangzóan azt mondják, hogy "öleld magadhoz!", megtehetem.
tarkabab
