Mi is lehetne méltóbb lezárása egy Poronty-évnek, mint egy elégedett, biztató levél egy olvasótól, akinek ugyan gyermeke nincs még, de rendszeresen olvassa a Porontyot? Ezzel a levéllel búcsúztatjuk 2009-et és reméljük, a jövőben még többen fognak olvasni minket és csatlakoznak a Poronty törzstagjaihoz. Boldog új évet kíván a Poronty!
Rólam annyi kell tudni, hogy bár fiatal vagyok (már ha valaki a húszas évei közepén még fiatalnak nevezheti magát mostanában) és még nem tervezem semmilyen módon génjeim továbbadását, rendszeresen olvasom az Önök blogját. Egy jó barátom mutatott be a Porontynak talán másfél-két évvel ezelőtt.
Szeretnék Önnek, Önöknek köszönetet mondani azért a rengeteg kulturált és építő jellegű cikkért, amit megjelentetnek nap nap után blogjukban. Pár évvel ezelőtt én még konokul állítottam, hogy nekem sosem lesz gyermekem (sajnos volt egy igen hosszú ideig tartó, rossz tapasztalatokkal végződő időszakom távolabbi családtagjaim gyermekével, amikor is az édesanya jól nevelt amerikai workaholic-ként szó szerint hülyére dolgozta magát és rám maradt a kislánya nevelése 20 évesen), most már látom magam előtt, hogy elbírnék egy saját lurkóval, sőt akár kettővel is. Szeretném megköszönni, hogy pozitív példát mutattak nekem arról, hogy milyen is lehet egy anyaszerep, milyen lehet gyereket vállalni (habár tudom, "élőben" ez biztosan más lesz), mikre lehet számítani és kihez lehet segítségért fordulni.
Tudom, hogy bután hangzik amit most mondani fogok, de megszerettették velem az anyaságot és annak minden örömét-búját. Nagyon boldog vagyok, hogy az Önök Poronty csapata ilyenre képes, remélem más hozzám hasonló jövendőbeli édesanya is olvassa az Önök sorait, hozzászólásait és nem csak azok, akik már benne vannak a családalapítás kanyargós, zsákutcákkal teli útvesztőjében. Mint láthatják, nemcsak a kismamáknak hasznosak azok az információk, amiket közzétesznek, hanem olyanoknak is, akik még bőven előtte állnak a családalapításnak. Csak így tovább!
Kérem, ha nem nagy kérés, ossza meg ezt az e-mailt szerkesztő társaival, esetleg az olvasókkal is. Szeretném, ha tudnák, mennyi boldog pillanatot okoznak egy átlagembernek is azzal, hogy megosztják szülés- illetve születéstörténetüket másokkal, megosztják tapasztalataikat, megannyi mosolygós, boldog pillanatot okozva nekünk, kívülállóknak is, akiknek legközelebbi kapcsolata ilyesmihez maximum annyi volt, hogy a kórház folyosóján látták kiírva hogy "szülészet".
Még egyszer köszönöm a sok tájékoztatást és mosolygós percet, amivel megajándékoztak. Remélem a jövőben továbbra is kitartanak és ilyenek maradnak. Pár év múlva, ha még mindig van rá lehetőség, én is szeretném gazdagítani Önöket egy szüléstörténettel.
Üdvözlettel,
Zsó
