Úgy alakult, hogy a fiam osztályában megbeszéltük, egy évben legalább két színházi előadásra el kellene vinni őket. Szerintem szerepe van az ízlésformálásban, értékrendjük kialakulásában, az értő színházba járó felnőtté nevelésben annak, hogy kisiskolásan járt-e az a gyerek színházba.
Különösen fontos ez olyan helyen, ahol a szülők teljesen különböző hátteret tudnak biztosítani a gyerekeknek. Vannak sajnos kis jövedelmű családok, munkanélkülivé vált szülők, nagycsaládosok, s gyermeküket egyedül nevelő szülők is a csapatban, akiknek komoly áldozat lenne a színház, hiszen másra sem futja, a kultúra szorul háttérbe.
Az év elején a szülői értekezleten tehát felmerült az ötlet, megszavaztuk és most szervezzük. Tekintve, hogy egy csepeli osztályról beszélünk, körülnéztünk a Nemzeti Színházban. Van is gyerekeknek szóló előadásuk: a Berzsián és Dideki, éppen nekik való lenne.
Egyeztettünk a tanító nénivel, neki is nagyon tetszett, mind az előadás maga, mind a helyszín, hiszen csak 4 megálló HÉV-vel, vállalható akkor is, ha a szabadideje megy is rá, mert ugye a színházba való gyermekkísérés nem tartozik az óraszámba.
Elindultam jegyet szerezni, és már bánom, hogy nem előre néztem meg a jegyárakat, mert ha úgy tettem volna, akkor most nem fájna egy egész osztály szíve, nem lennének csalódottak. Merthogy a Nemzeti Színházban 2500 forintért lehet megnézni ezt az előadást.
Lehet, hogy csak az én idealista elképzelésem, hogy akkor lesz egy gyerekből később színházszerető felnőtt, ha már gyerekkorában jár ilyen intézménybe?
Miért ilyen drága a jegy egy kifejezetten gyerekelőadásra, ami délután kettőkor kezdődik egy keddi napon? A célközönség nem lehet a család, hiszen akkor a család dolgozik. Valahogy azt érzem, a hétköznap délutáni előadások célközönsége az osztályközösség lenne, na de 2500 forintért fejenként? Ez sajnos már a megfizethetetlen kategória.
És igen, lehet nézni máshol gyerekelőadást, nagyon jó darabok mennek a Bábszínházban is, és fogunk találni olcsóbban is érdekes, színvonalas darabot. Csak épp nem értem a Nemzetit...
Márta
