Amikor egyszer régen azt gondoltad, hogy egy kisgyerek etetése nem egy fáklyásmenet, akkor valószínűleg igazad volt. De nem csak azért, mert a spenótot úgy fújja majd ki, mintha festékszóró lenne a szájában, ez amúgy is egy elcsépelt babás klisé, hanem azért, mert soha nem tudhatod, hogy mi az, amit megeszik ez a galád gyerek. Mert minden igyekezeted ellenére bojkottálja a gyerek az egészséges táplálkozást, nem tudsz értékelhető mennyiségű gyümölcsöt belediktálni, a zöldségről nem is beszélve. Hiába adtál neki anyatejet, amíg csak lehetett, aztán mindenféle normális kaját, hanyagoltad a fölösleges édességet, cukrot és műkajákat, egyszer csak eljött az az idő, amikor valahogy integrálódik ebbe a mai gasztronómiai világba és határozottan válogatós kis kölyök lesz. Neked pedig úgy tűnik, hogy egyáltalán nem is eszik semmit, csak úgy csinál, mintha, s meg vagy győződve róla, hogy gyakorlatilag a fényen él. Ezért, s csakis ezért, mert félsz, hogy éhen hal, meg mert jó fej vagy, vagy hülye), engedsz néha a kísértésnek, és adsz olyan ennivalókat, amiket te bottal sem piszkálnál meg, de a gyerek rajongva imád (meg persze azért is, mert a legtöbb ilyen favorit kaja 3 perc alatt összevágható). Nézzük tehát azokat az ennivalókat, amiket a legtöbb gyerek szeret! Mi meg tudjuk, hogy a tápértékük erősen tart a nullához.
Őslények és rajzfilmsztárok a tányéron
Az első ilyen ennivaló, amivel tulajdonképpen semmi baj nincs, a dínós husi, ami finom rántott hús álruhában, dinoszauruszt mintázva. Remek szórakozás, amikor le lehet harapni a kaja fejét, vagy lábát. Egyébként hasonló ilyen sikert arat a villámos husi (Villám McQueen, a Verdákból), vagy a legutóbb megjelent mackós. Ezt néha zöldséggel próbálom adni, ilyenkor csak hús fogy, de krumplipürével igazán szívesen megeszik. Én meg nyertem egy nap főzőcskézés-mentes napot.
A forró kutya és piros szósz esete
A következő, biztosan sikert arató ennivaló, a házi készítésű hot dog. De nem ám mondjuk rendes kiflivel, hanem a boltban kapható, zacskós hot dog kiflivel, mert „nehogymár” ne olyan legyen, mint a boltban. Így csinálunk a gyerekből remek konzumidiótát, nyomjuk a száraz izébe bele a nem is tudjuk milyen virslit, s nyomjuk tele ketchuppal a cuccot, hogy csak úgy csöpög majd végig az ebédlő kövén.
Apropó, ketchup. Ez az „ennivaló”, amivel gyakorlatilag bármit le tudunk nyomni a gyerek torkán, csak megfelelően kell tálalni. Még a zöldséget is remekül el tudjuk vele rejteni, a piros mázba burkolt brokkoli pedig úgy tud lecsúszni, mint mondjuk egy kocka csoki. De ha már az előbb emlegettük a virslit, hát jegyezzük fel azt is, ugyanis rengeteg gyerek él rajta akár hónapokig, a szülők rosszallásának ellenére. Arra pedig inkább nem is gondolunk, hogy mi lehet a virsliben, amikor tálaljuk a boldog gyereknek, csak reménykedhetünk, hogy a hentes legalább kimaradt belőle.
Az előző vonalat követve a sült krumpli a következő ennivaló, amivel a tartósan éhségsztrájkoló gyereket levehetjük a lábáról. Hogy dőzs legyen, ketchuppal. Néha úgy érzem, ez a mélypont.
Tészta minden mennyiségben
Egy hangyányival nehezebb elkészíteni, vagyis inkább hosszabb időbe telik, mert hát az a fránya víz nem egy perc alatt forr föl, szóval a következő garantált sikert arató ennivaló a tészta. Ezt pedig sokféleképpen adhatjuk, édesszájú gyereknek mákkal, vagy dióval, a sós ízek kedvelőinek pedig sajttal és tejföllel. Sőt, ismerek olyan galád gyerekeket, akik csak üresen hajlandóak elfogyasztani. Számomra ez a legnagyobb gasztronómiai gyilkosság, ráadásul nem tart sokáig a boldogság, ugyanis egy óra múlva éhség gyötri a gyereket, s kezdődik megint a totózás, hogy vajon mit eszik meg rendesen.
Kétperces villám ennivaló a csokis gabonapehely, amit én csak reggel és este engedek eldurrogtatni, mert hiába hirdeti a doboza a fene nagy tápértéket, és hogy dúskál a dolog mindenféle jóban, mégis csak csokis gabonapehelyről beszélünk, ami nálunk a csokisgolyó művésznéven fut.
Ahány család, annyi féle alternatív, jolly joker étel van, amit akkor vetnek be a szülők, ha végképp nem eszik semmit a válogatós gyerek, pedig már nagyon kellene. Nem kell azonban lógatni az orrunkat, hiszen mi is emlékszünk még a saját gyerekkorunk kedvenceire, ma már mégsem a sült krumpli a gasztronómiai csúcs a konyhánkban. Legalábbis nekünk…
