Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Jehova Tanúi egyház tagjai körében az átlagosnál lényegesen nagyobb arányú az anyai halálozás a szülés során.
A Jehova Tanúi egyház tagjai körében az átlagosnál lényegesen nagyobb arányú az anyai halálozás a szülés során, a szülés kapcsán fellépő vérzések okozta halálozás esetében például több mint százszoros a kockázat - derült ki egy holland felmérésből.
A világszerte több mint 6 millió tagot számláló Jehova Tanúi egyház szabályai közé tartozik, hogy akár még életveszélyes helyzetekben sem fogadnak el vért vagy vérkészítményeket. Egészen pontosan: „Vajon helytelen vértranszfúziót elfogadni? Emlékezz rá, Jehova megkívánja tőlünk, hogy tartózkodjunk a vértől. Semmilyen módon nem fogadhatjuk be a testünkbe mások vérét, sőt a saját vérünket sem, miután tárolták. Az igaz keresztények tehát nem fogadnak el vértranszfúziót. Másfajta orvosi kezelést elfogadnak, például vér nélküli készítmények infundálását. Élni akarnak, de nem próbálják meg Isten törvényeinek a megszegése árán megmenteni az életüket." (Az idézet a Jehova Tanúi hivatalos weboldaláról származik.)
Ez pedig esetenként veszélyt - akár életveszélyt - rejt magában, hiszen a szülés kapcsán előforduló anyai halálozás leggyakoribb oka éppen a vérzés. A BJOG című szülészeti-nőgyógyászati szaklap legfrissebb számában nyilvánosságra hozott holland felmérésben az 1983 és 2006 közötti időszakra vonatkozóan elemezték a szülés kapcsán fellépő anyai halálozás okait. Azt találták, hogy az átlagos holland nők körében a szülészeti vérzések miatti anyai halálozás gyakorisága 100 ezer szülésre számítva átlagosan 0,67. Ezzel Hollandia jó helyen áll az országok közötti rangsorban, melyet a kutatást vezető Jos van Roosmalen professzor jórészt azzal magyaráz, hogy egy ilyen súlyos komplikáció bekövetkeztekor vér és vérkészítmények állnak rendelkezésre az édesanya életének megmentésére.
A Jehova tanúi azonban nem fogadnak be testükbe vért, ezzel több mint százszorosára növelik annak esélyét, hogy az anya belehal a szülés közben fellépő vérzésbe. A professzor tapasztalatai szerint a teljes vér és annak fő alkotóelemei tekintetében valóban igen merev a hívők álláspontja, nem egységes ugyanakkor az elutasítás például az alvadási faktorok pótlása vagy a korábban levett saját vér bejuttatása tekintetében. A szülési vérzések miatti halálozásban mutatkozó igen döbbenetes különbségek megszüntetésére éppen ezért azt javasolja, hogy az orvos már a terhesség korai szakaszában pontosan tisztázza a várandóssal, mely kezelési módszereket tartja hitével összeegyeztethetőnek egy esetleges súlyos szülési szövődmény elhárítására. Fontos, hogy az ilyen speciális igényekkel jelentkező anyák terhességét olyan szakintézményben kísérjék figyelemmel, ahol megfelelő protokoll áll rendlelkezésre, és a személyzet is felkészült a szülés kapcsán fellépő vérzések vértranszfúzió nélküli kezelésére.
Adott esetben sok múlhat persze azon, hogy az anya mennyire mereven ragaszkodik egyháza szabályaihoz. „Nem próbálják meg Isten törvényeinek a megszegése árán megmenteni az életüket"- mindenkinek szíve joga, hogy hite szerint éljen vagy akár haljon meg. De ki kérdezi meg az alig megszületett gyereket? Neki mihez van joga?
