Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Játszóteret teszteltünk Nyíregyháza Sóstón.
Ebben az esős időben, csak hogy fájdítsam a szíveteket egy picit, újra egy játszóteres poszttal jelentkezem, méghozzá nem is a fővárosból, hanem Nyíregyháza Sóstóról, az állatpark melletti térről. Bizonyára nem csak az én gyerekeim vesznek meg a nagyobb játszóterektől, amiket messziről ki lehet szúrni és olyanok lesznek a látványtól, mint a kiskutyák, amikor a pórázt meglobogtatjuk nekik az ajtó előtt.
Bár a hasonlat nem a legszebb, azért akinek gyereke van, mindenki tudja, hogy mit tud kiváltani egy nagyobb játszótér, többek között bennünk is, amikor mondjuk nem érünk rá. Ilyenkor vagy elkerülő utat kell választani, vagy mélyeket lélegezni, hogy megőrizzük a nyugalmunkat, amíg a csalódott gyerek is jó belátásra tér. A legjobban azért akkor járunk, ha egy rövid időt eltöltünk ezeken a játszókon, a nyíregyházi egység pedig ilyen, ámbátor a rövid időt igen nehéz kivitelezni.
Ha van kedvenc játszótered, fotózd le, írd le a jellemzőit, hogy miért szereted, mit javítanál rajta és küldd el nekünk erre a címre!
Az egész játszó területe igen nagy, nem is tudom megmondani, hogy mekkora (ezt tudjuk be matek hiányosságnak), mindenesetre több egységet alakítottak ki rajta a játszótér építői. Van nagy vár két csúszdával, mászófallal, kis vár egy csúszdával és lógóval, ezen kívül két hinta, egy mérleghinta, egy házikó, egy inogós híd, csak úgy betéve a térbe és a legnagyobb katarzis: a kötélpálya. Erre különösen emlékszem még gyerekkoromból, mármint a kötélcsúszda rám kifejtett hatására, azt hiszem, ez volt mindig a maximum, amit egy játszótér adhatott (talán a vasringlis is így hatott). No kérem, a sóstói kötélcsúszda nem csak létével boldogítja a gyerekeket, de például azzal is, hogy nagyon hosszú. Ezért, ha véletlenül nagy sor van miatta, érdemes kivárni, bár az igazság az, hogy fergeteges sor nem nagyon szokott lenni érte.
Mivel fából készült az egész játszótér, tökéletesen beleillik az amúgy is erdei környezetbe, ezért már maga a játszózás is olyan, mintha kirándulni mentünk volna. Futkoshat a gyerek kedvére a nagy területen, mi utána, este pedig családilag össze tudunk állítani egy komplett kis homokozót a cipőnkből kiöntött homokból, ugyanis az egész tér homokkal van felöntve. S bár a rohangálós strapa biztosan megizzaszt minket, a jó hír az, hogy tele van árnyékkal a hely, így nem kell hőgutát kapni.
Nem tudom, hogy mennyire EU konform a játszótér, néhány érdekesség azért nem tudta elkerülni a figyelmemet. Az egyik mászókaegységen, miután felkapaszkodnak a gyerekek egy kicsi emelkedőn, a tetején egy fa deszka fogadja őket. A speciális mászó háttartásnak köszönhetően (vagyis mert görnyedten mennek fölfelé), pontosan homlokon csapja őket a keresztbe elhelyezett deszka. Ez egy május elsejei tömeges játszótérlátogatás alkalmával tűnt fel (meg azután, hogy fiam is beszerzett egy púpot), s elhatároztam, hogy levideózom a mászóka melletti padról, amint átlag 1,5 percenként üvölt egy bevert fejű gyerek. Mostani látogatásunkkor a rossz időnek köszönhetően azonban csak néhány gyerek lézengett, ebből a sajátjaim nagyobb százalékot képviseltek, ők meg tudták, hogy mire készülök és azért sem akadtak fent a rúdon, hogy a gonosz anyjuk levideózza őket. Aki viszont járt már ott, biztosan tudja, hogy miről beszélek, nem is értem, hogy a helyiek miért nem estek neki annak a farúdnak egy fűrésszel.
Persze a játszóterek már csak ilyenek, mindegyiken van valami fejcsóválni való, de az összkép azért mégiscsak az a nyíregyházi térről, hogy nagyon jó. Még akkor is, ha a fejkoppintós mászóka másik végén a függőhíd korlátja igen magasan van, oldalt pedig csak néhány lánc lóg rajta. Tehát, ha végigdönget a hídon egy gyerek erőteljesebb léptekkel, a kisebb, éppen nem kapaszkodó gyerek simán kihull oldalt, elég magasról. Ez a probléma körülbelül a gyerek hároméves koráig okozott szívritmuszavart nekem, ma már eléri a kapaszkodót és inkább nem nézek oda.
A játszóterek sajnos hamar le is amortizálódnak. Ottjártunkkor éppen használhatatlan volt a kötélcsúszda, ugyanis leszedték róla az ülőrészt, így sajnos nem suhanhattak rajta a gyerekek. Remélem, hamar szerelnek rá egy újat az illetékesek.
