Sokáig gondolkoztunk azon, hogyan tudnánk bemutatni az ország szülészeteit: felmerült az az ötlet is, hogy a szerkesztőség tagjai végigjárják az összeset, ám végül rájöttünk: a leghitelesebb és a legnaprakészebb beszámolókat azok tudják megírni, akik az adott kórházban vajúdtak szültek és töltöttek el napokat a gyermekágyas osztályon. A szülészeteket bemutató sorozatunkat tehát az olvasók fogják írni, akik őszintén elmesélik, hogy mivel voltak megelégedve és mik a kórház és a személyzet hiányosságai. A részletes kórházleírásokat, élménybeszámolókat erre a címre küldhetitek, ezzel is segítve a kórház- és orvosválasztás előtt álló kismamákat.
"2005-ben szültem a Szent Imrében, és ha minden igaz, idén augusztusban is ott fogok. Vidéken, Gyöngyös mellett élünk, de a helyi kórházat sok szempont miatt nem akartam választani, mindenben a Szent Imre ellentéte. Ezt próbálom most bemutatni.
Amikor terveztük a babát, már tudtam, hogy kórházat és aztán orvost kell keresnem Budapesten. Igen, először kórházat. Aki a Szent Imrét választja, tudja, hogy sok mindenben más mint a többi kórház, talán még egy kettő ilyen vagy hasonló hozzáállású van az országban.
A kórház, az alapfelfogás:
Azért választottam az Imrét, mert szerettem volna lehetőséget a természetes szülésre. Az Imrében a természetesség hívei. Nem kötelező a borotva, sem a beöntés (ez nálam nem volt érv, én mindkettőt kértem, de jó, hogy már erről is dönthet a kismama), a vajúdás, és legtöbb orvosnál a szülés is választható pózban zajlik, azt az elméletet vallva, hogy a szülő nő ösztönösen a számára és a baba számára a legjobb pózt veszi fel. Nem kötözik le a lábat, nincs szigorú hanyatt fekvés. Érzéstelenítés szintén nem jellemző, bár azt nem tudom, hogy ehhez melyik orvos hogyan viszonyul. Van mód alternatív szülőszobában szülni, ahol kényelmes franciaágy, bordásfal, kád, szülősámli, labda, babzsákfotel és gumiszőnyeg is van. A sima szülőszobák egyágyasak, a mobil alternatív eszközök, amennyiben nem használják őket, ezekbe átvihetők. A szülőszobák a legkevésbé sem hasonlítanak kórházi szobákra, kellemesek, hotelszerűek. Apa természetesen mindenhol mindvégig jelen lehet. A császárról nem tudok nyilatkozni, ott nem tudom, apa mennyire jöhet-mehet.
Szülés után a babát azonnal odaadják, a köldökzsinórt nem vágják el egyből, a család a stoppolás és egyebek után két órára együtt maradhat.
Viszont ezzel vége is a rokonokkal való huzamosabb találkozásoknak, ugyanis itt az a rendszer, hogy a gyermekágyra rokon nem jöhet be. Ha jön a látogató, akkor a gyereket vagy legurítják az anyukák a csecsemősöknek, vagy kitolják a folyosó végéig a kiskocsiban, majd kimennek a váróba a rokonokhoz. Ez egyrészt roppant kényelmetlen, másrészt az én fiam mindig akkor kezdett szopizni amikor jöttek a látogatók, majd nyakig kakkantotta magát, majd miután kitoltam az ajtóig és váltottam két mondatot a rokonnal, egyből rázendített. Nem szerette az a kiskocsit, na. Így az egész látogatás-mizéria roppant fárasztó és felesleges volt. Most arra kértem a rokonokat, várják ki, amíg hazaérünk, most már nem kell öt napot várniuk, hadd pihenjek a kórházban, mert az állandó látogatások miatt pont erre nem volt lehetőségem első alkalommal. Persze most is van aki mondta, hogy oké, de csak ez meg az hadd jöjjön be... augusztusig még a sarkamra állok, és maximum egy látogatást engedek, akkor jöjjön oda mindenki, aki akar, többször ki nem tolom a gyereket a folyosóra.
Terhesgondozás, vizsgálatok:
A terhesgondozásról sokat nem tudok mondani, fogadott orvosom rendelőjébe jártam. Az UH-kat viszont a kórházban csináltattam. Ha délután mentem, kaptam időpontot, így nem kellett sokat várni, és ha vittem kazettát, fel is vették rá a vizsgálatot 2000 Ft-ért. Amúgy mind a délelőtti, mind a délutáni vizsgálaton nagyon kedvesek voltak a szonográfusok, mindent alaposan elmagyaráztak, megmutattak. Vérvételt a helyi laborban csináltattam, ez abban az időben volt, amikor a védőnő még adhatott beutalót vizsgálatokra, de az utolsó vérvételt a Szent Imrében kellett elvégezni, mert ehhez a doki ragaszkodott. Akkor ahogy beadtam a beutalómat máris behívtak, és mivel látták, hogy csodálkozom, mondták, hogy kismamákat nem váratnak. Remélem ezt a jó szokásukat azóta is megtartották. A Szent Imrének van szülés-előkészítő előadás-sorozata, úgy tudom, minden évben. Itt lehet találkozni a bábákkal és a dokikkal is, éppen melyikük tart előadást. Sajnos nekem nem volt alkalmam ilyesmire elmenni, a távolság miatt igen visszaszorítottam az utazások mennyiségét.
Szülésznők:
A legtöbben szülésznőt is fogadnak, itt igazán ők az urak, ők vannak jelen leginkább a szülésnél, a doki tényleg csak akkor szól bele, ha szükség is van rá.
A legtöbb szülésznő alkalmaz gátmasszázst, illóolajakat és homeopátiás bogyókat is használnak. Nekem Kondor Kata volt a szülésznőm, ő különböző illóolajakból kutyulgatott masszázsolajat, amivel aztán a párom a keresztcsontomnál maszírozott. A gátvédelem nem sikerült, ezt semmiképpen sem Kata számlájára írnám, szép nagy kerek fejű babám született, én viszont nem vagyok egy nagydarab csaj. A gátvédelem sikeressége függ a szövetektől is, az előtte gyakorolt intim tornától is. Ezt sajnos akkor kihagytam, most viszont lassan belefogok, hátha.
Kata végig nagyon visszahúzódott, "nem zavart" minket, minden zajlott magától. Néha megvizsgált, tippeket adott, hogy milyen pózokban vajúdjak vagy toljak. Pont annyit folyt bele a dolgokba, amennyit feltétlenül kellett.
Van rá mód, főleg ha van fogadott szülésznő, hogy az NST-ket a fogadott szülésznő végezze, ezeket mindig előre egyeztetett időpontokban. Nekem ez a pár alkalom igazából kevés volt ahhoz, hogy a szülésznőmet megismerjem. Tippem nincs, hogy hogy is lehetne többet találkozni velük, vagy milyen apropóból, de akkor az az érzésem volt, hogy ez kicsit kevés, pláne, hogy 38 hetesen szültem.
Amikor beindul a szülés, a szülésznőt kell hívni, ő lát el utasításokkal, majd ő vár a kórházban is. Az orvost is ő riasztja, amikor jónak látja. A borotválást, beöntést ő végzi. Kata a szülés után is sokat segített nekem, minden nap kétszer benézett hozzám, érdeklődött, hogy vagyok, tanácsokat adott, segített kisebb dolgokban. Az ápolást amúgy a szülésznők végezték, én nővérkével nem is találkoztam. Szülés után egy szülésznő elkísért zuhanyozni, amikor szóltam, hogy már talán képes vagyok rá, és ez után kaptam meg a babut.
Csecsemősök:
Sokat nem találkoztam velük, mivel szülés után pár órával már elhoztam a kisfiamat és éjszakára is magamnál tartottam. Minden délután le lehetett vinni hozzájuk a babákat fürdésre, ilyenkor kaptak tiszta ruhácskát is. Nekem nagyon tetszett, hogy a fürdés nagy habos vízben volt, és ahogy elnéztem, nagyon kedvesen bántak a babákkal. Egy rossz tapasztalatom volt csak, amikor azt mondták, hogy hagyjam ott, mert épp másik babát fürdettek, és megígérték, hogy visszatolják. Hiába vártam, semmi. Amikor lementem megnézni, ott sírt szegénykém, rá sem bagóztak, és nem éppen akkor lett készen, szóval érdemes végigvárni, amíg megfürdetik.
Orvos:
Miután már tudtam, hogy nagy valószínűséggel a Szent Imrében szeretnék szülni, elkezdtem utánaérdeklődni az orvosoknak, és kiválasztottam először Dr. Bálint Sándort. Egy fórumon ajánlotta egy anyuka. Tulajdonképpen ő volt az egyetlen doki, akiről bármiféle infót találtam a neten. A fórumos anyuka nagyon rendes volt, utánaérdeklődött a dokinál, de sajnos nem vállalt, már nem vállal új pacienseket. Viszont a fia, Dr. Bálint Balázs vállalt. Azt tudni kell, hogy a magánrendelésük amolyan családi vállalkozás kereteiben zajlik. Hárman vannak, Dr. Bálint Sándor az apa, testvére Dr. Bálint Mihály, és fia Dr. Bálint Balázs. Mindhármuk szemlélete azonos, a természetes szülés hívei. Nincs felesleges vizsgálat, felesleges beavatkozás, semmi. Minden a szülő nő és a születendő baba igényei szerint zajlik. A magánrendelés nagyon kultúrált, kellemes, oldott hangulatú, sosem éreztem, hogy kérdéseim maradtak volna, amikor távoztam.
Nekem megnyugtató volt, hogy ha az orvosom éppen nem tud bejönni a szülésre, vagy a terhesgondozás alatt szabadságon van, a helyettesítése nemcsak hogy megoldott, hanem szinte egy csapat másik tagja vesz át, tudtam, hogy ugyan úgy jó kezekben leszek, és az, amiért az Imrét és amiért a dokimat választottam, ugyanúgy biztosítva van számunkra. A sors fintoraként a dokimnak három napra el kellett utaznia amikor 38 hetes voltam, és az édesapja, Dr. Bálint Sándor helyettesítette. Már egyszer találkoztam vele a terhesség alatt is, amikor az orvosom szabin volt, tehát nem volt ismeretlen. Természetesen ebben a három napban szültem. A doktor úr nagyon kedves volt, ő még annyit sem volt jelen, mint Kata. Épp csak bekukkantott néha, a végén természetesen jelen volt, a nagy természetes szülésemből annyi lett, hogy oxitocint is kaptam a fájások rövidsége miatt, majd a dokinak rá kellett segíteni a baba popójánál a kitolásra. De ezt is annyira humánusan oldotta meg, nem csak úgy belekönyökölt a hasamba, hanem előre szólt, hogy sajnos másképp nem megy, ne húzzuk tovább és természetesen csak kézzel fogja nem könyökkel és csak kicsit megtolni baba popóját, stb. És szó szerint ennyi történt. Sem akkor, sem később nem fájt emiatt semmi sem. Ezt azért is írtam le, mert hát végig a természetes és beavatkozásoktól mentes szülésről regéltem, de azért azt nem árt észben tartani, hogy azért, mert ez ma alternatív mód, azért még nem kötik az ebet a karóhoz. Vagyis ha kell, akkor igenis van segítség és van beavatkozás is. Ez így van jól. Lehetőségeinkhez képest maximálisan kimerítettük a természetes szülés kereteit.
Én annyira elégedett voltam mind a két dokival, hogy mondtam a férjemnek, hogy nem is bánom, ha három gyerekünk lesz, letesztelem mind a hármukat, rosszul nem járhatok.
Összességében úgy gondolom, hogy bár macerás vidékről feljárni, pláne nagy hassal, és még az egész fővárost is át kell utazni (akkor még kocsink sem volt, de a szülés így volt igazán izgalmas), mégis nekünk megérte ezt a kórházat választani. Én úgy érzem, hogy nekem nem extra igényeim vannak, csak az a típus vagyok, aki nem szereti, ha beleszólnak a dolgaiba. Nem tartom extra igénynek azt, hogy ne avatkozzanak bele feleslegesen az egyik legtermészetesebb dologba. A Szent Imre sem a kismama magazinok rózsaszín álomországa, itt is fáj a szülés, itt is van, akinek lesz gátsebe, van, akit megcsászároznak, és biztosan itt is vannak drámák. De egyszerűen, kedvesen és pozitívan állnak hozzá egy terhességhez és egy szüléshez, nem lihegik túl, nem szabályozzák túl. Ám ha kell, akkor profi csapat van a háttérben. Remélem egyre több kórházban változik a szemlélet ebbe az irányba."
opti
Fővárosi Önkormányzat Szent Imre Kórház
1115 Budapest, Tétényi út 12-16.
Tel: 464-8600
