Miből áll az agy és mi kell a fejlődéséhez? Evolúciós és egyedfejlődéses gondolatok egyszerűen.
Az, hogy mely szervünk a legfontosabb nehéz eldönteni, az azonban tény, hogy az irányítás az agyunk kezében van. Nem véletlenül mondjuk, hogy minden fejben dől el, a kapitány ugyanis nem más, mint az agy. S nem csak ő a főnök, hanem neki köszönhetjük, hogy kiemelkedtünk az állatvilágból, s hárommillió éves lét után, az utóbbi kétszázezer évben belehúzott a fejlődésbe (mint Homo sapiens sapiens) és juttatta el oda az emberiséget, ahol most „tart”. Persze ne legyünk szkeptikusak, hiszen az evolúció során páratlan teljesítményt vitt véghez az agyunk.
Az emlősöknek megvolt az az előnyük, hogy utódaik védett helyen fejlődhettek ki, ahol sokkal nyugodtabb körülmények között válhattak a külvilágra már érett egyeddé. Nagy luxus ez például a hüllőkkel szemben, akiknek a védett helyre való tojásrakás is megoldandó feladat volt. Az emlősök tehát egyes elméletek szerint ezért is tudtak több energiát fordítani az agyuk fejlődésére, ami mára közel háromszor nagyobb, mint az egyetlen élő „rokonunké”, a csimpánzé, derül ki egy élelmiszeripari termékeket előállító cég hírleveléből.
Hogy mi hozhatta el a változást, azaz egyszerűen fogalmazva az okosodást, összetett kérdés, de a kutatók egyet értenek abban, hogy nagy szerepe van az étrendben történt gyors változásnak is. Ki hinné például, hogy az agy fejlődésében jelentős szerepe volt a tengerpartokon élő egyedeknek, akik hozájutottak a „tenger gyümölcsei” révén például omega-3,-6 zsírsavakhoz? A kontinens belsejében élő társaik, az Australopithecusok ezek hiányában nem is fejlődtek tovább, agyuk megrekedt a csimpánzénál.
A Homo sapiens, más főemlősökkel ellentétben (8 százalék) az egész testre érvényes anyagcsere 25 százalékát használja föl. A kezdetek is bizonyítják, hogy a fókusz az agyra koncentrálódik, a magzati lét során a méhlepényen érkező energia 70 százalékát az agy fejlődésére fordítja.
De miből áll az agy tulajdonképpen, hogy ekkora energiát kell felemésztenie? A válasz: zsírból, közel 60 százalékban. Ahhoz, hogy megfelelően és folyamatosan működjön, szőlőcukor szükséges. Korlátozott mennyiségben fehérjéből is tud energiát felvenni, valamint a megfelelő vízfelvétel is szükséges a jó működéséhez.
Amennyiben nem kerül a szervezetünkbe elég ásványi anyag, komoly betegségek alakulhatnak ki. Gondoljunk például a magzati időben fellépő jódhiányra, mely szellemi visszamaradottságot okoz, a folsav hiánya pedig a fejlődés korai szakaszában velőcső-rendellenességhez vezethet.
Az agy fejlődésének nem csak az evolúció során van-volt jelentősége, valamint a magzati életben. Születés után a csecsemő hathónapos korára megkétszerezi agyának a méretét, kétéves korára megháromszorozza, ötéves korára pedig eléri a felnőttkori térfogatot. Az agyat nem csak stimulálni, hanem elhanyagolni is lehet, ugyanis azok az idegsejtek, melyeket nem használnak, eltűnnek. Azon sejtek mennyisége azonban nő, melyeket a leggyakrabban használ a szervezet, valamint a sejtkapcsolatok száma emelkedik. Ebből is látszik, hogy nem elegendő az agy fejlődéséhez a megfelelő táplálék, fontos szerepe van a pszichológiai és szociális gondoskodásnak is, legfőképpen az első három évben. Ezek hiánya ugyanis sok szempontból pótolhatatlan károkat okoz, melyek az ember egész életére kihathatnak. Az egyes egyed fejlődése tehát leutánozza az evolúciós fejlődést, olvasható a hírlevélben.
Nem csak az agy, hanem az egész ember több mint hárommillió éves fejlődése csodálatosan véletlenszerű, de mégis logikusan felépülő láncolat, mely nehezen magyarázható és véget nem érő kihívás a tudománynak. Míg majdnem minden életfunkciónknak, testrészünknek sikerült alkalmazkodnia a környezethez, addig a szülés nem akar valahogy könnyebb lenni. Míg egyes kutatások szerint régebben sem volt nagyobb az ősasszonyok szülőcsatornája, csak más alakú, addig sokan feltételezik, hogy volt olyan állomása a fejlődésnek, amikor a koponya mérete egyezett a nők medencéjének méretével. S hogy miért nem követte az agy növekedését a szülőcsatorna változása, továbbra sem tisztázott, az azonban tény, hogy az emberi agynál csodálatosabb „szerkezet” nem létezik.
