A képeken látható csodafaházakat egy görögországi birtokon építették meg, a luxus faház három különálló középkori stílusban épült toronyból áll, melyeket kötélhíd köt össze, és egy csapóajtón keresztül egyenesen a játékszobába juthatunk, ahol fakockák helyett plazmatévét, játékkonzolt találunk.
Amikor megláttam a favityillókról készült képeket, egyből elkezdtem csorgatni a nyálam, hiszen építeni tudni kell. Annak idején, ha saját házikót szerettem volna, meg kellett elégedjek az emeletes ágy átalakításával, hiszen lakótelepi gyerekként nem volt valami nagy esélyem egy saját faházra.
Mondjuk, ha kertes házunk lett volna, akkor sem valószínű, hogy a lent látható építmények közül bármelyiket is megépítettük volna, hiszen a kommunizmus idején nem volt sok esély egy saját áram- és vízellátással rendelkező játszóházra. Arról nem is beszélve, egy család örült, ha egy tévéje volt, nem úgy, mint most, amikor lassan a faház alapfelszereltségébe tartozik a plazmatévé, a Nintendo, a számítógép, a hűtő, és az ujjlenyomat-ellenőrzővel ellátott zár.
Szerintem a faház lényege pont az lenne, hogy a gyerekünk ne a tévé vagy a számítógép előtt tespedjen. Éppen ellenkezőleg, rohangáljon a kertben, találjon ki magának képzeletbeli mesevilágot, pont úgy, mint a Híd Terabithia Földjére című filmben. Ugyanakkor el kell ismerjem, a saját kötélhídnak nehezen tudnék ellenállni.
