.jpg)
Tulajdonképpen idén már majdnem minden jól kezdődött. Nem értem, hogy hogyan történhetett, de egyszer csak túl könnyűnek éreztem magam, annak ellenére, hogy felkapcsolták a cukorsüveg-fényeket a Szentmihályin. Este ültem a kanapén és azon filóztam, hogy mi is hiányzik, amikor rájöttem, hogy egy öklömnyi kő a gyomrom tetejéről. Hurrá, elmúlt a karácsony-iszonyom, most kezdődik az igazi élet, biztos ilyen felnőttnek lenni, végre megértem a feladatra!
Nyeltem egy nagyot és elhatároztam, hogy idén ez a hangulat végig itt marad. Slussz. Becsukom a fülem és nem hallom meg a Manyi sopánkodását, hogy mennyi ajándékot kell vennie, hagyom, hogy leperegjen rólam a Remek Ember ünnep-fóbiája és az évezredben először, nyugiban vágok neki az egésznek. Miért is ne?
Az elején még minden simán megy, nem érzem, hogy patakokban folyik ki a pénz a kezeim közül, s azt a szorítást sem, hogy gyorsan vennem kell valamit, mert különben ajándék nélkül maradnak a kölköcskék. Egyszerre mindig csak apróságokat vásárolok, itt egy kis hungarocell télapó, ott egy kis pótlás az üvegfestékhez, a sarki boltból koszorúalap. Becsúszik a kicsit giccsbe forduló mécses is a kosárba, ugyan, csak 499 forint volt. Péntekre aztán valahogy elfogy a hét végéig szánt keretem. Azt a leborult szivarvégit, nem vettem semmit, sipítozom, miközben agyban rakom össze a hét kiadásait. A veszteség azért is érint szomorúan, mert még hátra vagyon a Remek Emberrel közösen tervezett első, feltérképezős ajándékportyánk, ami, mint mindig, most is robbanásveszélyes katasztrófaövezet. Nem lankadok, végül is még csak kicsit csúszott a cash-flow, nincs veszélyben semmi, R.E. is jó passzban indul neki. Az első két boltot zokszó nélkül ugorja, az első rogyásunk csak a játékboltban ér minket.
Itt bizonyára ingyen osztanak valamit, ezzel a meggyőződéssel állunk élére a polcok előtt, hiszen legalább négy hét van még karácsonyig. Micisapkás néniket tolok félre, hogy megkeressem a vágyott játékokat, mert idén végre kristálytisztán emlékszem, hogy mire gondoltam nyár végén jó ajándék gyanánt. Akkor persze jól meg is fogdostam a boltban, de aztán visszatettem a polcra, mert ráérek majd novemberben megvenni, erre tessék, rohadék drága lett. Keresem a B verziós ajándékot, már nincs sehol és nem is lesz karácsonyig. Keresem a szememmel R.E-t, aki meglépett, s tömegiszonytól piheg meredt szemekkel a bolton kívül. Ha humoránál lenne, most kintről röhögne rajtam, ha én annál lennék, akkor bentről örülnék, hogy ő legalább kijutott békében. Humor hiányában csak csendben anyázok félszáz megvadult szatyros őrült között. Később R. E. elárulta, én is megvadult, szatyros őrültnek tűntem kívülről, csak nem volt nálam szatyor.
Hazafelé menet végül felkiáltok: „Én ebből kiszállok!” Persze R.E. rémülten néz rám, hogy minek akarok én a Bosnyákon kiszállni, de nem zavarja meg végül a monológom: Nem fogok soha többet marhaságot vásárolni csak azért, hogy a Hasbro, vagy Mattel, vagy egyéb gyár tulajdonosa növelje az éves osztalékát. Nem veszek sem bolhás, fehér plüss kutyát, se illatos, neonszínű mackót, de még fajátékot sem, pedig akkor bizonyára a felvilágosult trendet követném (ennek is ugyanaz a célja, csak a gyerek veszi be nehezebben).
Sőt, lehet, hogy mozgalmat indítok, vagy pártot alapítok! Hogy népszerű legyen, közhellyel indítok, a szlogenünk pedig az lesz, hogy A KARÁCSONY NEM AZ AJÁNDÉKDÖMPINGRŐL SZÓL! Ha eddig nem ebben a szellemben nevelted a gyereked, most kezdd el, hidd el, a nehéz átmenet után meg fogja érteni, hogy miről van szó. A boltok nem csak karácsony előtt vannak nyitva, ha valamit szeretnél megvenni és van rá lehetőséged, az év bármely napján megteheted. Fékezzünk együtt egy nagyot és billentsük vissza a dolgokat a helyes mederbe! Kezdjük el szeretni a karácsonyt. Mert hát evégett van az egész, nem? Mondjuk mostantól. Egy, kettő, há….
