Most jöttem rá, milyen jó azoknak a konfliktuskerülő embereknek, akik nem foglalkoznak azzal, hogy a családi béke kedvéért olykor kompromisszumot kell kötniük. A kompromisszumkötéssel alapvetően nincs semmi baj. De mi van, ha egy hatalmas varangyot tömködnek le az ember nyelőcsövén, csak a családi béke miatt?
Miért kell elviselni egy ostoba, rosszindulatú némbert, aki betolakodott a családba, elvetette magát, beült a jóba és mindenkit kihasznál? Egymás után szüli a gyerekeket, hogy ne kelljen dolgoznia. Ha megköszönöm szépen, de nem kérek belőle, akkor én vagyok a családi összeférhetetlenségi faktor. Nekem viszont nem veszi be a gyomrom ezt az értékrendet, amit ő képvisel. Meddig tuszkoljam le a varangyot a torkomon???
Nemcsak az én családomban vannak ellentétek, két barátnőm is hasonló szituációról számolt be. Eszter ezt meséli: „Furcsa megélni azt, hogy a hozzád évtizedeken keresztül legközelebb álló testvéredet egyszer csak egy minden hájjal megkent, számító, pók módjára hálót szövögető boszorkány szépen és módszeresen leválasztja rólad, és a családjáról, úgy alakítva a kettejük életét, hogy a szerencsétlen számára már más ember és megoldás eszébe se juthasson, mint hőn szeretett párja. Majd amikor ennek a folyamatnak a közepén te is rájössz, mire megy ki a játék, figyelmezteted a testvéredet és az egész családodat, hogy nem lesz jó vége, akkor megkapod, hogy mindenben csak a rosszat látod meg. A végkifejlet sajnos bár igazol, nem hepienddel zárul a történet, hiszen elvesztettél egy testvért, de kaptál helyette egy kiállhatatlan, vitát szító, ellentéteket szülő, megosztásra sarkalló némbert, aki egyszerűen csak egyik nap besétált a családi fészekbe, és jó kakukk módjára kitúrta a számára nem odaillő elemeket.”
Dóri pedig így számol be:
Vannak, akik a családi béka, bocsánat, béke érdekében nem a szent ebédeken, ünnepi mókákon mutatják ki a valós érzéseiket, hanem egy másik utat választanak. Ők azok, akik otthon kieresztik a feszültséget, s kígyót-békát zúdítanak a saját családtagjaik fejére, hogy milyen ringy-rongy is ez az Erzsi, akire egy óra múlva már édesen vigyorog az illető. Nos, ők azok, akik alapvetően maguk alatt vágják a fát, ugyanis lehet, hogy a látszólagos családi béke megmarad, a közvetlen szeretteik azonban nem biztos, hogy hosszú távon tűrik ezt a viselkedést.
Mi akkor a megoldás? Zárkózzunk el a problémás családtagok elől, vagy muszáj elviselni a persona non gratákat is a jó családi viszony fenntartása érdekében?
