A címet nem én találtam ki, Singer Magdolna könyvének egyik fejezete, valamint magának a könyvnek a címe is.
A címet nem én találtam ki, Singer Magdolna könyvének egyik fejezete, valamint magának a könyvnek a címe is. Szép, dallamos mondat, de tragédiát hordoz. Olyan, mint az életünk. Hullámzó, hol örömmel teli, hol bánattal, de mi mégis megyünk előre, tovább daloljuk, ha fáj is. Olyan könyv ez, amit csak úgy nem vesz senki a kezébe. Anyák mesélnek nekünk, akik elvesztették magzatukat, vagy újszülött gyermeküket, vagy abortuszon estek át. Segítséget nyújt azoknak, akik átélték már mindezt.
Minden nő történetével együtt érzünk, sírunk velük némán. Siratjuk az abortuszukat is. Milyen furcsa, hogy megismerve a másik történetét, már megértőek vagyunk, az abortusz szót hallva a válaszunk akaratlanul is a leszegett fej. Az elfogadáshoz lám, a megértés kell. A történeteket megértve látjuk be, hogy a bűn mellett inkább elfojtott fájdalom van. Nem véletlen, a könyv maga is sötétkék, de van benne reményként egy fehér madártoll.
A könyvet olvasva értem meg azt is, hogy mennyivel bonyolultabb az, hogy gyerek születik, mint amire fel vagyunk készülve. Nem biológiai értelemben, hanem a lelki oldalát tekintve. Mert a magzatot el kell fogadni, mindenkinek, apának, anyának, s ez sokszor nem egyértelmű.
Oldalról oldalra pakolja ránk a könyv az élet és a sors örök igazságait, az elfogadás szükségszerűségét, a létezés törvényét. És ezzel együtt a lelkiismeret-furdalást, hogy minden tettünknek ára van.
Persze azt a könyv nélkül is tudjuk, hogy mennyi erő van egy nőben. A legtöbb történetet olvasva magunkban feljajdulunk, hogy ezt már nem lehet kibírni. Mit mérhet egy emberre a sors, s hogyan lehet a sok tragédiával, eltemetett babákkal, magzatokkal együtt élni? Elgondolkodhatunk, hogy sokan burokban élünk, szerencsésen. És szembesülünk azzal, hogy hányféleképpen élik meg a különböző tragédiákat az emberek. Majdnem úgy, mint egy forgatáson. Egy jelenet van, de egy tucat kamera.
A férfiak gyengesége is előkerül néhány történetben, amikor az erős nők mellől inkább elmenekülnek. Nem tudván feldolgozni a velük történt tragédiát, inkább kilépnek belőle, s ki tudja, hogyan oldják fel magukban, maguk mögött hagyva az anyákat. A tragédiák úgy söpörnek végig rajtunk, mint egy tornádó. Felállunk, de többé már semmi nem lesz olyan, mint régen. Legfőképpen mi változunk meg.
Singer Magdolna könyve nehéz kötet. Nem súlyában, hanem következményében. Követ tesz a lelkünkbe olyan történetekkel, amik később újból és újból eszünkbe jutnak, most már mindig. Így gyógyít ez a könyv, terápia a mesélőnek az által, hogy mi is segítünk tovább cipelni a terhüket azzal, hogy elolvassuk, s feloldjuk az asszonyokat, akik álmában babák sírnak.
Asszonyok álmában síró babák
Jaffa Kiadó, 2006.
1990 Ft
