Huszonöt hetes terhes vagyok, és jelentem, lezajlott az első bevásárlóroham. Eddig következetesen és tartósan babonás voltam, és valószínűleg tartottam is volna még magam, ha külföldön járva (igen, elmentünk végül a tengerhez!) bele nem botlok egy bababoltba, tele francia bébiruhákkal - ráadásul mindezt féláron.
Eredetileg azt gondoltam, csupa vagány cuccba öltöztetem majd a lányom, és elvből elutasítottam a rózsaszín lány világot, de most be kell valljam, hogy a rózsaszín csíkos bodyknak és halványlila rugdalózóknak nem tudtam ellenállni. Ráadásul az apja sem volt éppen a közelben, hogy közbeavatkozott volna, így a lányunk első heteit minden bizonnyal rózsaszín, francia ruhákban tölti majd – ha egyáltalán feljön majd rá az 56-os méret, mert mint az ismerősök felvilágosítottak, azt nem is érdemes megvenni.
Furcsa dolog ez a babona, én az elejétől teljesen biztos voltam benne, hogy legalább a hetedik hónapig nem fogok venni semmit, nem is nagyon kerestem az ilyen boltokat és a gyerekszoba előkészületeire is a hetedik hónapot, azaz a júliust jelöltem ki, most azonban, hogy már gyakorlatilag júliusnál tartunk, várnék még egy kicsit.
Ugyanígy nincs még babakocsink, bébihordozónk, pelenkázónk és tulajdonképpen semmink, mert bár nincs rá okom, még mindig erősen él bennem a babona. Ugyanakkor úgy érzem, ezek a dolgok nem is annyira a babának kellenek, mint nekünk, a szülőknek, a komódon tornyosuló francia babaholmik ugyanis a nap minden percében emlékeztetnek minket, most már valóban csak pár hónap, amíg megérkezik a lányunk, és mindent megváltoztat.
