Úgy indultunk el szombat reggel az Aquarénába, hogy azon gondolkoztunk, betegyük-e egyáltalán a fürdőruhákat. Mikor kiértünk, alig lézengtek, ami nem volt meglepő, az ég borult volt és hideg szél fújt. Málni száját biggyesztve szemlélte az étterem teraszáról a csúszdákkal teli domboldalt. Percenként könyörgött, hogy mehessen ő is pancsizni. A nyávogásba beszállt húga is, így az a mentő ötletem támadt, hogy énekeljünk a napocskának, hátha előbújik és akkor mehetünk a medencébe. Körülbelül hússzor kellett elénekelni a Süss fel, nap című gyerekdalt, és láss csodát, a napocska kibújt a felhők mögül és ragyogóan sütött egész délután.
Innentől kezdve a lányokat hat ökörrel sem lehetett volna visszatartani, perceken belül ott álltak fürdőruhában a harminc centis vízben és birtokba vették a medencében található csúszdákat. Pötyit úgy kellett felnyalábolni és kivinni a partra megtörölni: hiába vált lilává a szája és reszketett minden porcikája, nem akarta otthagyni a vízi paradicsomot.
Egy ideig a törülközőkön ücsörögtünk, és bár süppedősen puha volt a gyep, Pötyi nem akart mezítláb rálépni: „Szúr ez a szőr”- mondta sértődötten, majd elheveredett inkább a törülközőn és behunyta szemét. Ekkor hagytuk ott a gyerekeket párjainkkal, mi pedig a barátnőmmel elindultunk, hogy felfedezzük a parkot.
Klikk!
Öt perc múlva már sorban álltunk a kétszemélyes, nyolcas alakú gumikért, majd hamarosan visítva sodródtunk az árral lefelé. Már az első kanyarban borultunk egy hatalmasat, innentől kezdve tinilányként vihogva csúsztunk, felbuktunk, visszamásztunk. Még kétszer álltuk ki a sort, amely nem tartott tovább öt percnél (feltételezem, egy forró nyári napon, teltház esetén ennek többszörösét kell ácsorogni a csúszdáknál), és utoljára úgy döntöttünk, tökös csajok leszünk és bevállaljuk a Fekete lyukat is. A feladatot sikeresen teljesítettük, némi sikítással megfűszerezve.
Arcunkon széles mosollyal tértünk vissza a gyerekekhez, akik alig várták, hogy visszamehessenek pancsizni. Amíg mi a gyermekmedencében vigyáztunk az ugribugri lányokra, a pasijaink elhúztak ugrálni és kamikáze csúszdázni.
A Pöttöm játszó még nem üzemelt, a park honlapja szerint itt játszótér lesz, sőt, a szezonban igénybe vehető gyermekmegőrző is, hogy a hozzánk hasonló lökött szülők is kisgyerekké változhassanak egy órácskára. A strandon a tengerparti szállodákhoz hasonlóan animátorok fokozták a hangulatot és különböző versenyeket szerveztek, nekünk legjobban a vicces nevű vízipókfoci tetszett.
Bár a park területén sok étterem található (van külön gyerekbár is), kaját érdemes vinni, egy műanyag tányéron elhelyezett kis szelet rántott húsért, egy adag sült krumpliért és egy kis ásványvízért 1500 forintot kellett kicsengetnünk. Egy korsó sör 350 forint, a lángos pedig kicsi volt és jéghideg.
A délután pillanatok alatt elszállt, a csúszdák nagy részét és a lézerharcot nem is volt időnk kipróbálni. Kora estére a gyerekek is kifeküdtek, mi pedig megfogadtuk, hogy legközelebb elvisszük az egyik nagymamát is bébiszitternek, hogy egész nap felváltva csúszdázhassunk és sörözhessünk az árnyékban, amíg a gyerekek biztonságban lubickolnak a gyerekmedencében.
Jegyárak:
Felnőtt: hétköznap 4600 Ft, hétvégén: 5200 Ft
Gyermek 10 éves korig: hétköznap 2300 Ft, hétvégén 2600 Ft.
A jegyek a weboldalon előre megválthatók.
