Harc a kilókkal - 3. hét

Az előző két hétnél eredményénél valamivel kevesebbel, körülbelül másfél kilóval vagyunk soványabbak a harmadik hét végére. A kísértés egyre nagyobb, néha nem is sikerül ellenállni a túrós rétesnek. Katica súlya már 5-össel kezdődik, Hanna mérlege szervizben, Janóka pedig megállapította, hogy az életmódváltás sokba kerül. De nem adjuk fel!



Tünde
58 kg
Sajnos ezen a héten – részben kényszerből – visszaestem egy kicsit. Nem a lelkesedésem múlt el, csak összeszedtem egy jó kis fülgyülladást, emiatt kimaradt a kangoo. Emellett annyira el voltam foglalva önmagam sajnálatával, hogy nem maradt már kapacitásom arra, hogy odafigyeljek, mit eszem. Minden lecsúszott, ami az utamba került: túrós rétes, tatárbeefsteak, sőt, még egy-két kupica panyolai kajszibarack pálinka is, amely ugyan csökkentette fülfájdalmam, viszont köztudottan hizlal. Brutálisan.

A rendelt ebédem mellé újabban táplálékkiegészítő fogyókúrás tablettákat kapok, amelyeket idáig nem mertem kipróbálni. Aztán elolvastam, hogy pontosan mire jók. Összetevőiben L-karnitin található, amely állítólag a leghatékonyabb zsírégető. Ezen kívül kaktuszkivonat, barna alga és garnicia kivonat is van benne, ez utóbbi az ismertető szerint étvágycsökkentő hatással bír. Majd kiderül.

Hiányzik a mozgás, meg a szabad levegő, a bezártság nincs túl jó hatással a hangulatomra. Ráadásul a hét végén a gyerekek is betegek lettek, úgyhogy ezt a hetet igyekszem gyorsan elfelejteni. Ma pedig folytatódhat a torna és a jókedv.

Katica
Most éppen 59,4 kg.
Átkozott pillanat, mikor kihisztiztem magamnak a grammra pontosan mérő személymérleget a pasimtól! Minden komolyabb életmódváltásról, fogyásról szóló könyv első öt sora azt tanácsolja, hogy ne álljunk percenként (naponként) a mérlegre, mert teljesen felesleges… Nagy a kísértés, hogy az ember méregesse magát pisilés előtt és után, szoptatás előtt és után, nagy bögre tea előtt és után, zuhanyozás előtt és után. Így kiderül, hogy 24 óra leforgása alatt lehet hízni másfél kilót -?-, viszont a fürdés 20 dekát kivesz belőlünk. Mindez persze csak a salakanyag és a víz mozgása bennünk. De legalább már ötössel kezdődik a tömegem…

Nem tudom, hogy fókácska társaim hogy bírják a saját kúrájukat, én most kezdek kínlódni. Jó lenne, ha aszketikus típus lennék, aki unottan legyint a világi élet hívságaira, de jaj nem, nem vagyok az. Legalább négy főbűnt lefedek, ezen belül is asszem a torkosságban vagyok a leggyengébb: körömpörin és a pacalon kívül minden erkölcstelen eledel jöhet! Most persze nem jön, marad az álmodozás: majd ha vége, csinálok egy mamut adag tiramisut…
Ábrándozva állok a pudingporok előtt a boltban, nem bírván levenni a szemem a zacskóra rajzolt édességről… olyan lágy, krémes, vaníliás… Nyilván puha mazsola szemek is bújnak benne… Benézett hozzám régi cimborám, a nikotinéhség is. (Sziasztok Katica vagyok, nikotinista. 382 napja tiszta.)
Előző életemben – borzalom!- ha le akartam adni pár kilócskát vacsora helyett, na bumm, cigiztem egyet - kettőt az erkélyen egy jó pohár vörösbor mellett… (Dohányosoknak ez ismerős, nemde?) Immár se bor, se cigi, se puding.

Igyekszem naponta tornázni is, de annyira halálosan fáradt vagyok a picinyeim éjszakai cirkuszaitól néha, hogy nem bírok megmozdulni, csak azt bámulom mélán, hogy lesz a negyed háromból fél három. (Nagyon érdekesen.) Pedig a torna nagy segítség, amikor van erőm csinálni... Na, mától mindennap csinálom. Szép színes, süteményes szakácskönyveket nézegetek elalvás előtt, és reménykedem, hogy igaz, amit a szerzetesrendek évszázadok óta hirdetnek: a lemondás erősít.

Hanna
még mindig rossz a mérlegem
De már visszavittem a boltba. Az előző héthez képest kevés a változás: kicsit több édesség ugrott be, de nem táblás csokik, meg hasonlók, csak egy kis házi epres-diós muffin, ami túl cukortalan lett a férjemnek, és ezért kénytelen voltam én elpusztítani. A kalóriaszámolgatást hanyagoltam, túl időigényes, nem való egy ekkora gyerek mellé, akinek azért bőven vannak rosszabb napjai.

Eggyel többször tornáztam: két és félszer. A tendencia stimmel, a cél minden másnap lenne. Még mindig csak 2 kört tudok lenyomni a háromból a kazettámon, és akkor is lihegek a végén, de szerencsére az előtornázó is kellőképp izzad, és ez megnyugtató. Az izmok egyelőre még csak a karomon nem fedettek, persze a kazettán alánlott másfél kilós súlyzókat én egy kacagó 8 kilóssal helyettesítem. Lea mindenesetre szeret tornázni, és ez legalábbis nevelési szepontból nagy lépés. Persze neki talán kevésbé fárasztó a lábamon, a csípőmön illetve a karomban repkedni és hintázni a megfelelő részeknél, én pedig a távoli jövőbe vetem homályos pillantásomat.

Janóka
109,1 kiló
Úgy érzem, mintha egy fogyás-hullámvasútra kerültem volna: alig ment le valami az első héten, megszaladtam a másodikon, és ismét lelassult a súlycsökkenés a harmadikon. Pedig a magas vérnyomás és koleszterinszint miatt az orvos által elrendelt só- és zsírszegény diéta heti egy szabadnapján ismét nem „rendetlenkedtem”: egy adag bakonyi palacsintát ettem, egy ragulevest és két kis kókuszos süteményt.

Most egyelőre azzal vigasztalom magam, hogy az orvos elsősorban az egészséges életmód kialakulását tartja fontosnak, és még egyébként is van két hetem, mielőtt vissza kell menni vérvételre az újabb koleszterinszint-vizsgálat miatt. Mivel három hét alatt lement 2,9 kiló, még nagyjából két kilót leadhatok addig, ami talán a koleszterinemre is jó hatással lesz. Ami viszont biztos, megvan a fogyózás első pozitívuma: párom szerint néhány napja már nem horkolok, ami mindkettőnknek jó: én egészségesebben alszom, ő többet.

Aztán, miközben a zöldségeshez ballagtam, már azon gondolkodtam, hogy ha nagyjából tudnám tartani az 1 kiló/hét tempójú fogyást, akkor egy féléven belül 80 kiló körül lennék, már ha tudnánk finanszírozni. A fogyózás ugyanis jóval drágább, mint gondoltam.

Mert eddig mi volt? Mondjuk vettünk vacsorára fejenként két gyrost, darabját 450-500 forintért, oszt jónapot. Most viszont még az ásványvizet is meg kell válogatni – és persze pont a drága a jó –, emellett kosárszámra viszünk haza gyümölcsöket és zöldségeket, naponta másféle salátát eszünk: mindennap van benne fejes saláta, emellett paradicsom, uborka, kukorica, különféle hagymák, paprika, néha alma, időnként egy kis sajt. A fűszerezés só nélkül is egyre változatosabb – a nátriumszegény sót még nem próbáltuk, talán a jövő héten –, de mindez sokkal többe van, mint az aluljárós gyros.

Akárcsak az, hogy a salátához májat, halat – hm, nagyon becitromozva sem jobb, mint gondoltam – eszünk, ami szintén drágább, mit egy szimpla rántott karaj volt. A leveseket leszűkítettük a gyümölcslevesekre, a borsóleves és az egyetlen fácánlé kivételével nem sikerült élvezhető ízű, zöldség- vagy húslevesszerű dolgot előállítani; hiába próbálkoztunk bármilyen fűszerrel, só nélkül semmi nem volt jó, másodjára már a kelbimbó és a brokkoli sem.

A joghurttal viszont már eljutottam odáig, hogy akár natúrban is megeszem egy-egy pászkával – a külön-külön rossz ételek együtt elfogadhatóvá válnak, de persze a natúr joghurt egy szelet pászkával, majd egy pohár víz menüvel aligha törhetnék be a TV Paprikába.

Oszd meg másokkal is!
Mustra