Volt némi sejtésem arról, hogy a Minimax rendezte farsangi mulatságon nem lesznek kevesen, de hogy húsz percet kell sorban állnunk ahhoz, hogy leadjuk a ruhatárban a kabátjainkat, arra nem számítottam.
Volt némi sejtésem arról, hogy a Minimax rendezte farsangi mulatságon nem lesznek kevesen, de hogy húsz percet kell sorban állnunk ahhoz, hogy leadjuk a ruhatárban a kabátjainkat, arra nem számítottam. A Szülők Háza farsangján viszont úgy éreztük magunkat, mint egy családi bulin. Tömegrendezvény kontra mini móka.
Farsangi fánk forralt borral
Amikor a Jövő Háza Központban megláttam a tömeget és a ruhatár előtt kígyózó sort, legszívesebben elmenekültem volna. Rengeteg embert vonzott a rendezvény, szinte mozdulni sem lehetett a Fogadó épületében. Első felindultságomban kimentünk a külső helyszínre, ahol egy nyitott sátorban farsangi fánkok sültek, a tűzhely előtti asztalon pedig szorgos kis kezek nyújtották a tésztát. Éppen volt egy szabad hely az asztalnál, ahová Málni gyorsan le is ült – és igen jól tette, mert a kézműves foglalkozásokon erre nem is nyílt több lehetősége.
A környéken frissen sült fánk illata keveredett a sátor mellett lévő üstben bugyogó forralt boréval, amíg Málni fánkot nyújtott, vettem is egy pohárral a gőzölgő fahéjas italból. Miután a gyerek eltüntette a fánkot, én meg a forralt bort, beálltunk a ruhatár előtti sorba. Mire húsz perc múlva biztonságba helyeztük a kabátokat, kíváncsiságunk lelohadt.
A színpadon ez idő alatt bábelőadás folyt, amelyet később zenés műsor váltott fel, a helyszín többi részén pedig különböző feladatokat hajthattak végre a gyerekek – már amelyik hajlandó volt türelmesen megvárni, míg sorra kerül. Az arcfestők előtt volt a legnagyobb a tülekedés, de a kézművesek asztalkáinál sem volt esélyünk helyet találni. Tébláboltunk még egy fél órát, majd mikor egy ideges apuka a gyerekek előtt kezdett üvöltözni a feleségével, akkor döntöttem úgy, hogy érzékeny búcsút veszünk a tündérektől, menyasszonyoktól, varázslóktól és Micimackóktól és hazafelé vesszük az irányt.
Buli kicsiknek és nagyoknak
A Szülők Háza farsangi bálja jóval meghittebbre sikerült: a hely mérete amúgy sem engedte volna a több száz fős tömeget. Majdnem telt ház volt ugyan, mégsem érezte magát rosszul az ember az aurájába túl mélyen hatoló bulizóktól.
A nemrég átépített játszóházban úgy éreztük magunkat, mintha házibuliban lennénk, az anyukák kávéztak, miközben kipirult arcú porontyaikat lesték, az apukák a fotelekben ülve beszélgettek a fociról, a gyerekek falat másztak, csúszdáztak, mesét hallgattak, rajzoltak. Sajnáltam, hogy a kétéves Pötyit nem vittem magammal, nála sokkal kisebb gyerkőcök is élvezték a programokat: a bábelőadást, a különböző érdekes feladatokat, játékokat, táncot.
Igen jól jött nekünk, hogy a helyszínen lehetett jelmezeket vásárolni, így Málni fél perc alatt változott katicává és egész este büszkén feszített a pöttyös ruhájában a kis hableányok, királykisasszonyok, lovagok és Hófehérkék között.
A legjobban az tetszett, hogy nem csak a gyerekek, hanem szüleik is beöltöztek az alkalomra: volt doktor bácsi és varázslók is, köztük Regős Judittal, a Velvet családi tanácsadójával, aki egy fényes narancssárga ruhában vezette a farsangi bált.
A napot jelmezverseny zárta, ahol azokat a családokat jutalmazták, amelyek minden tagja beöltözött. A fődíjat egy varázslócsalád vitte el, de mindenki kapott meglepetést: a dekorációnak használt színes lufikat osztották szét az ekkorra már láthatóan kifáradt gyerekek között. Azt hiszem, jövőre korábban megyünk és én is beöltözöm.
