Természetes, hogy a gyerekek tizenéves koruk körül elkezdenek érdeklődni a randizás, a szerelem, a szex iránt. A legtöbb fiataloknak szóló könyv, film és sorozat a tinédzserkapcsolatok romantikus vonatkozásaira fekteti a hangsúlyt, emiatt pedig hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, ami a rózsaszín buborékon túl van.
A női orgazmus sokszor nehéz ügy. Nemcsak a nőnek, aki ritkán vagy egyáltalán nem éli át, de partnerének is, aki a női örömöt teljesítőképességének és virtuozitásának bizonyítékaként tartja számon. De mitől megy olyan nehezen? Egyáltalán, tényleg nehezen megy az orgazmus a nőknek?
Vajon ugyanazok a vásárlók használnak többfélét belőlük, vagy jóval többen vállalták be a kétszemélyes szex bolti helyettesítőit?
A szexuális vágy egyszerre biológiai és szociális szükségletünk, melynek alapvető rendeltetése a szaporodás, a társas kötődés erősítése és az örömszerzés. Az embereket mindig mindhárom funkció motiválta, a konzervatív, keresztény értékeket képviselő társadalmak azonban az örömszerzés céljából történő szexuális tevékenységet erkölcstelennek könyvelték el, és bűnként, káros függőségként tekintenek rá.
Ha legközelebb pocsékul sikerülne a szex, jussanak eszedbe szegény erszényesmenyétek, ők az életükkel fizetnek hódításaikért.
Ismerős az, amikor szex közben saját vagy partnerünk hangulatának fokozása érdekében – vagy csak mert miért is ne – olyasmiket mondunk, amiket társaságban sosem? Igen? Nem csoda, a többségnek megvan. De miért élvezik olyan sokan, ha szex közben így ereszthetik ki a gőzt, és legalább ennyien azt, ha velük beszélnek útszéli stílusban? És egyáltalán, tényleg olyan sokan kedvelik az ilyesmit?
Sokan boldogtalanok. Azt mondják maguknak: oké, majd boldog leszek, miután előléptettek, megjelent a könyvem, vagy felépült a házam. Aztán elérik a nagy céljukat, örülnek egy kicsit, de az átmeneti időszak után ismét boldogtalanok lesznek – ezúttal viszont már kevesebb reménnyel. Mi az előnye és a hátránya annak, ha a feszültségeinket és a megoldatlan nehézségeinket örökké a munkánkban próbáljuk meg levezetni? Legújabb sorozatunk záró részében összegyűjtöttük, mit érdemes tudnod a szublimációról.
A pornó az elmúlt három évtizedben tagadhatatlanul a mindennapjaink része lett, és úgy néz ki, messze még a vége. Egy nemrégiben készült felmérés szerint az amerikai férfiak több mint 90 százaléka néz kisebb-nagyobb kihagyásokkal rendszeresen felnőttfilmet, és nincs okunk feltételezni, hogy a világ más, interneteléréssel bíró részén szignifikánsan más lenne az arány. Sőt azt is jól tudjuk, hogy a nők között is jócskán vannak, akik szeretik ilyesmivel feldobni magukat. A pornó tehát így vagy úgy, de mindenkit érint. A kérdés csak az, hogy hogyan.
Hogyan működik a pornó egy olyan társadalomban, amely a teljes szexuális elnyomásból lábadozva egyszer csak szemben találja magát a pornó abszolút határtalanságával?
A megkötözős, kényszerítős, dominanciával összefüggő szerepjátékok sokak kedvencei. És nem csak a fantáziák szintjén: nincsenek kevesen, akik élesben is kipróbáltak már ilyen forgatókönyvet. De vajon mi az oka annak, hogy az alá-, fölérendeltséggel, fájdalommal és kiszolgáltatottsággal való kísérletezés ilyen sok embert mozgat?
Minden idők egyik legismertebb pszichológiai kísérlete azt vizsgálta, hogy vajon a férfiakban vagy a nőkben nagyobb-e a hajlandóság, ha alkalmi szexről van szó.
A maszturbációról mindenki gondol valamit. Vannak, akik azt, hogy klassz és cseppet sem ciki dolog, mások viszont kínos pótcselekvésként tekintenek rá. De akár örömmel és büszkén, akár maguk előtt is szégyellve: a legtöbben igenis élnek a természet és az emberi lelemény adta lehetőséggel.
