Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A szexuális vágy egyszerre biológiai és szociális szükségletünk, melynek alapvető rendeltetése a szaporodás, a társas kötődés erősítése és az örömszerzés. Az embereket mindig mindhárom funkció motiválta, a konzervatív, keresztény értékeket képviselő társadalmak azonban az örömszerzés céljából történő szexuális tevékenységet erkölcstelennek könyvelték el, és bűnként, káros függőségként tekintenek rá.
„Az amerikaiak nagy többsége örömszerzés céljából él szexuális életet, köztük nyilvánvalóan azok is, akik morális gyengeségnek vélik a testiséget” – írja a Psychology Today szerzője, Michael Castleman, aki nemrég megjelent cikkében a szexualitás céljainak és azok társadalmi megítélésének történetébe nyújt betekintést. Meg abba, hogy hova vezet a tabusítás.
A házasságon belüli utódnemzés – a világon szinte mindenhol elfogadott
A Biblia első könyvében, a Genezis 1:28-ban Isten azt a parancsot adja az embereknek: „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet.” Magyarul: Szexeljetek – de csakis heteró házasságban! A házas emberek pedig minden jel szerint eleget tettek Isten kívánságának. Persze a nem házastársi kapcsolatban élők és a homoszexuálisok is éltek nemi életet a kezdetektől fogva, de most maradjunk az utódnemzés funkciójánál: szex nélkül az emberiség nem maradt volna fenn. A gyerekvállalás gazdasági és kulturális szempontból is egyre több értelmet nyert a mezőgazdaság elterjedésével, amikor az éhínség és a halál még mindig mindennapos veszélyt jelentett. A több gyerek nagyobb munkaerőt jelentett például zsákmányszerzés során, később az állattartás és a földművelés terén. Mivel minden új családtaggal egyre több élelem került a házhoz, a családok az így keletkezett fölösleget szükségleteik szerint egyéb termékekre cserélhették.
A házasságon belüli kapcsolaterősítés – a világon szinte mindenhol elfogadott
Az első ipari forradalom kezdetével városokba kényszerült családok gyerekei ezután már gyárakban dolgoztak – ami maga volt a földi pokol, elég csak Charles Dickens történeteire gondolni –, egészen addig, amíg a legtöbb iparosodott ország be nem tiltotta a gyerekmunkát. A gyerekekre így már kevésbé tekintettek gazdasági erőforrásként, hiszen amellett, hogy nem dolgoztak, a felügyeletük érdekében még egy felnőtt családtag is kiesett a munkából. Ennek következtében – még jóval a megbízható fogamzásgátló módszerek megjelenése előtt – csökkenni kezdett a családok mérete. Azok a párok, akik egy-két gyerek vállalásával családdá alakultak, absztinenciával, a szexuális tevékenység abbahagyásával, különböző gyógynövények és primitív fogamzásgátló módszerek bevetésével (például egy fél citrom héjának pesszáriumként alkalmazása), valamint behatolás nélküli együttléttel (petting, orális vagy anális szex) igyekeztek megelőzni a teherbeesést.
A családok zsugorodásával párhuzamosan a vallási gondolkodás tovább fejlődött: a papok továbbra is azt prédikálták, hogy a szaporodással Isten kedvében járunk, ám ahogy az emberek lassan áttértek a földművelésről és a cserekereskedelemről a pénzkeresésre, a teológusok úgy döntöttek, hogy a Mindenható elfogadja a házas emberek szexuális tevékenységét mint kapcsolaterősítő funkciót – hiszen a gyerekek felnevelése (és az egyház támogatása) szempontjából fontos volt, hogy fennmaradjon a házastársak közötti szoros kötelék.
A szex mint örömforrás/stresszoldás – évezredek óta ellentmondásos
Tiltások és tabuk ide vagy oda, a nyugati társadalmakban mindig is jelen volt a szexualitás mint kellemes, élvezetes tevékenység, és ebbe a nemiség valamennyi megjelenési formája, többek között a maszturbálás, a szexmunka, a konszenzusos nem monogám kapcsolatok, a csoportos szex, az azonos neműek intim kapcsolata és a néhány évszázada megjelent BDSM is beletartozik. A polgári és az egyházi hatóságok pedig gyakran tolerálták ezt az „élvhajhász” attitűdöt – egészen addig, amíg diszkrét tudott maradni. Amikor túlságosan láthatóvá vált, mind a civil, mind a vallási hatóságok megijedtek attól, hogy a „perverzió” veszélyezteti a társadalmi rendet, ezért pénzbírsággal, börtönbüntetéssel és néha kivégzéssel igyekeztek visszaszorítani az erkölcstelen viselkedést.
A 20. század közepén, amikor Alfred Kinsey biológus kutatási eredményei az amerikai férfiak és nők szexualitásáról napvilágot láttak, kiderült, hogy a lakosság zöme rutinszerűen, örömszerzés céljából él szexuális életet – ennek köszönhetően pedig egyből szertefoszlott az embereknek az az illúziója, miszerint csak Isten által jóváhagyott okokból, azaz házasságon belül, utódnemzés és kapcsolaterősítés céljából közösülnek egymással.
Alfred Charles Kinsey amerikai biológus az emberi szexualitás kutatásának úttörője volt, akinek munkássága alapvetően átalakította azt, ahogyan a szexről gondolkodunk. Azt állította, hogy a legtöbb dolog, amit a „tisztes polgárok” perverzióként ítélnek el, valójában nagyon is természetes része a szexualitásnak. Értekezett olyan, mocskosnak számító dolgokról, mint a maszturbálás, az orgazmus mikéntje, vagy éppen a házasság előtti és a házasságtörő szex. Kinsey lefektette a szexológia tudományának alapjait, és fenekestül felforgatta a nemiségről addig vallott konzervatív felfogást. Kinseyről kultbaitsorozatunkban bővebben is olvashatsz.
Kinsey és a munkásságát folytató kutatók is arra jutottak, hogy az egyetlen széles körben elterjedt formája a testiségnek a rekreációs célú szex – beleértve a maszturbálást is.
Hova vezet a „szemérmetlenség netovábbja”?
Ma már a csapból is a testi örömök hajhászása folyik (habár az ókori művészetekben sem volt ritka a szexualitás megjelenítése, sőt az archaikus kultúrákban megkülönböztetett tisztelete és külön istensége volt a szexualitásnak is), nehéz elképzelni például az irodalmat, a filmeket, a sztárpletykákat, a popslágereket vagy a Tindert nemiség vagy pornográf tartalom nélkül. „Ráadásul annyi egyházi személy nevéhez köthető valamilyen szexbotrány, hogy a pedofil pap jelzős szerkezet már-már közhelyesnek számít. Mindeközben a vallási fundamentalisták továbbra is ragaszkodnak ahhoz a nézőpontjukhoz, hogy a kedvtelésből űzött szex bűn, a kulturális konzervatívok pedig egyenesen függőségként emlegetik” – fogalmaz Castleman.
Mint írja, „azok, akik konzervatív szellemben nevelkednek (Amerikában a lakosság 35-45 százaléka), lépten-nyomon azt hallják, hogy a házasságkötésig őrizzék meg ártatlanságukat, miközben a valóság az, hogy az amerikaiak 5 százaléka házasodik szűzként. Mindez azt jelenti, hogy a legtöbb konzervatív ember életében a vallási és erkölcsi meggyőződés (a tiltás) általában csak ráerősít a szexuális vágyra. Ugyanezeknek az embereknek azt is mondogatják, hogy az önkielégítéssel egy útra szóló jegyet váltanak maguknak a pokolba, holott a maszturbálás a szexuális vágyak kielégítésének legelterjedtebb módja, szinte mindenki csinálja. Vannak, akik napi rendszerességgel, vagy naponta többször is, sokan (leginkább férfiak) pornónézés közben, mások vizuális segédeszközök nélkül juttatják el magukat a csúcsra”.
Az úgynevezett rekreációs szex és a pornográf tartalmak fogyasztása azért kelt szorongást a konzervatív szellemben nevelkedett emberekben, mert azzal a gondolattal kell együtt élniük, hogy helytelen, erkölcstelen, amit tesznek.
Az érintett férfiak gyakran hasonló hátterű és meggyőződésű nőkkel lépnek frigyre, aztán amikor a partnerük leleplezi őket, mindjárt meg is kapják a „szexfüggő” vagy „perverz állat” címkét.
„Egy mélyen vallásos ember azonban, aki enged szexuális vágyainak – és emiatt szorong, bűntudata van, szégyelli magát – még nem biztos, hogy valóban szexfüggő. Bűntudatuk oka ugyanis nem önmagában a szex vagy a pornóhasználat, hanem ezek könyörtelen elítélése a tekintélyszemélyek és a társadalom által” – állítja Castleman, aki azzal érvel, hogy a legtöbb pszichológiai kutatás szerint a szexfüggőség legerősebb előrejelzője nem a szexuális tevékenység gyakorisága, és nem is a testiség adott formája, hanem inkább az a fundamentalista nevelési elv, ami démonizálja a rekreációs szexet:
- A Kaliforniai Egyetem kutatócsoportja 132 olyan férfit interjúvolt meg pornóhasználati szokásairól, akik önkéntes alapon fordultak szakemberhez a „pornófüggőségük” miatt, és az 569 tagú kontrollcsoporttal összemérve egyetlen különbséget találtak: a pornóhasználat miatt szorongó férfiak jelentős mértékben vallásosabbak voltak. Ehhez hasonló ok-okozati összefüggést fedeztek fel a Baylor Egyetem kutatói is.
- Egy, az Oklahomai Egyetemen végzett vizsgálatban szülőket (771 férfit és 904 nőt) kérdeztek arról, hogy mit gondolnak a pornóról. A válaszadók közül azok, akik bevallásuk szerint leginkább viszolyogtak a pornótól, illetve a legnagyobb mértékű szorongást, bűntudadot és szégyent élték meg az örömszerzés céljából történő testiséggel kapcsolatban, vallási fundamentalisták voltak.
- A Texasi Egyetemen 1913 ember bevonásával készítettek felmérést az internetes pornóhasználatról, és a válaszokból az derült ki, hogy a szorongás legerősebb előrejelzője a rendszeres templomba járás.
- A Case Western Reserve egyetemen 2279 felnőtt vallási hátterének és pornófogyasztási szokásainak feltérképezése során arra jutottak a kutatók, hogy minél gyakrabban megy valaki templomba, annál erősebb az a meggyőződése, hogy a pornó erkölcstelen – ennek ellenére rendszeresen néztek pornót, ami miatt komoly szorongással küzdöttek.
A cikkíró szerint tehát tévednek azok, akik a szexfüggőségre társadalmi krízisként tekintenek: „A pornófogyasztás, illetve a kontrollvesztett, túlzott mértékű testiség a kisebbik probléma. A valódi és elterjedtebb bajt a szorongás, a bűntudat vagy a szégyen jelenti, amit sokan azért élnek meg, mert azt tanították nekik, hogy a szex mint örömforrás – különösen annak legjellemzőbb megjelenési formája, a pornóhasználat – bűn.”
Azt azért tegyük hozzá, hogy a kényszeres szexuális viselkedés nem kitaláció, és a pornófogyasztás valóban egyre nagyobb méreteket ölt, ami egyrészt komoly párkapcsolati és társadalmi problémákat is maga után vonhat, másrészt sokszor inkább mélyebben fekvő lelki zavarok tünete, mintsem eredő, ezért nem szabad elbagatellizálni a jelenséget. (Az még nem tisztázott, hogy a pornófüggőség mentális zavarként értelmezhető-e). Ugyanakkor a valláserkölcsnek mint az egyház által elvárt helyes viselkedések szabályrendszerének és a nemi ösztönöknek a szembeállítása igencsak életellenes – nem csoda, ha elfojtáshoz és pszichés rendellenességek kialakulásához vezet.
