Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Puhán mozog körbe, a talpa alig érinti a talajt, a szemében koncentráció, aztán kicsit ellazul, majd villámgyorsan bevisz egy ütéskombinációt. Az ellenfél kirúgja a lábát… de esés helyett talpra érkezik. Nevetve beszélik meg, ki miben hibázott. Sok idő nincs örülni, zsákolás jön. Az óriási zsák és az öklök tompa puffanása… a szemében ugyanaz a feszes figyelem.
Hosszú Judit épp végez a kick-boksz-edzésen. Judit, aki legalábbis egy kicsit egy szamuráj szellemiségével éli a mindennapjait, fogtechnikusként dolgozik. Baráti társaságának legvidámabb tagja, szerelmes Spanyolországba és három kandúrba egyszerre. Lucifernek, Zsebikének és Danikának könnyű a dolga, rengeteg szeretetet kapnak.
Nincs ezzel mindenki így. Tizenegy évesen a tizenöt éves nővérével karöltve pár percre igazi utcai harcosokká váltak. Néhány ütéssel, rúgással megfutamodásra bírtak egy rájuk támadó, bajuszos részeget. Pont olyat, mint az akkor futó Lindában szereplő rosszfiúk egyike. Aztán, hogy teljes legyen a kép, elrohantak taekwondoedzésre…
Az edzés végén, átöltözés után, amikor a bandázs és a kemény tekintet helyett a szempillaspirálé és a csillogó mosolyé a főszerep, közli: siessünk a riporttal, mert a barátai már várják a Fecske-teraszon.
Verekedős kislányból harcos
Két küzdősportággal is komolyan foglalkozol. Jiu-jitsuból első kyus leszel, kick-bokszban is versenyzel…
A jiu-jitsut tizennégy, a kick-bokszot tíz éve csinálom. Most mondjam azt, hogy verekedős gyerek voltam? Igen. Mindig is verekedtem, mert Leventének vártak – fiúnak… Mindig vonzódtam a fiús játékokhoz, persze emellett babáztam is.
Óvoda?
Ott csak a fiúkkal verekedtem. Persze az általános iskolában is. Két-három fiú a baráti társaságomból máig emlegeti, hogy mennyire megvertem őket. Kicsit olyan igazságosztó típus voltam.
Edzés?
Később lementem a Renshi Kelemen István nyolcdanos mester által alapított jiu-jitsu stílust tanulni. Itt több mestertől tanultam nagyon sokat, és még sokat szeretnék is a jövőben… Köztük van Kovács Attila sihan (hat dan) és Suhajda Éva (egy dan), aki mesterem és edzőtársam is egyben, valamint Seres Károly kétdanos mester. A kick-bokszban Szűcs Zoltán többszörös világbajnok segíti fejlődésemet.
Mondhatjuk azt, hogy a mestereid segítségével verekedős gyerekből harcos szellemiségű emberré váltál?
Igen, de még messze nem tartok azon a szinten, ahol szeretnék.
Fejlődőszakasz
Lehet a küzdősportot félvállról venni?
Lehet hobbiszinten lejárogatni az edzésre, de nem lesz az az eredménye, mintha komolyan veszed. Persze akkor is ad örömöt, de pont azt a fejlődést, ami a lényeg, nem lehet hobbiszinten elérni. Az örömérzés miatt elég, ha elmegy valaki aerobikozni.
Mit értesz fejlődés alatt?
Ez nem csak fizikai dolog. Ez annak a speciális szellemiségnek a kialakulása, amely csak itt, csak egy ilyen edzésen történhet.
Mi a fontos egy-egy sokáig csiszolt technikában?
Az, hogy évről évre fejlődik. Máshogy csinálod fehérövesen, máshogy zöld- vagy barnaövesen. Azért fontos, hogy gyakorold, mert annál jobb lesz a ritmusa, annál finomabb lesz, annál jobban jön belőled, annál jobban a tiéd. A fejlődés ebben az, hogy minden szinten mélyebben, jobban érzed, amit teszel, egyre jobban eggyé válsz vele, ugyanakkor egyre jobban látod is magad. Ez lelki-szellemi dolog. Törekvés a tökéletességre.
Az élet más területein is erre törekszel?
Igen, mindig. A munkámban, önmmagamban, az otthonomban, az emberi kacsolataimban,
a környezetemben. Mindenben a tökéletesre törekszem.
A szamuráj és a buli
Ez egy kicsit szamurájosra sikerült. Van japán fapapucsod?
Most kaptam egyet Japánból, és a farsangok alkalmával szívesen veszem fel a gésaruhámmal együtt. Egész életemben vonzott a keleti kultúra, a gésák és a szamurájok élete, szellemisége. A szamurájok szellemiségéről azt mondanám, mi csak igyekszünk elérni. De nem egyszerű, és nem csak azért, mert európaiak vagyunk. Az igazi szamurájszellemet talán már maguk a japánok sem hozzák. Nem abban a világban élünk, de a saját szintünkön követhetjük ezt az erkölcsiséget.
Hagytál már ki edzést egy jónak ígérkező buliért?
Előfordul néha. Nem ragaszkodom görcsösen minden edzéshez. Ha odafigyelsz, akkor az élet tökéletes pillanatok sora, és egy buli, ahol nagyon jól érezed magad, akár úgy, hogy üvöltve karaokizol… azzal minden rendben van, az nem rossz, mert akkor épp annak van az ideje.
Kemény, veszélyes dolog egy edzés, egy verseny még inkább… nem félted az orrod?
Volt már eltörve. Erre mindig úgy gondoltam, hogy benne van a pakliban. Persze nem szeretném, ha megismétlődne. Az egész szemszögéből nézve ez is csak egy hiba, amelyen dolgozni kell – ki kell javítani a védekezést. Ennyi.
Milyen a jó küzdelem?
Milyen egy jó küzdelem? Milyen egy győzelem?
Egy küzdelem akkor jó, ha úgy állsz fel a másikkal, hogy szeretet és tisztelet van benned, nem gyűlölet, és úgy jöttök le, hogy ez megmarad. De közben olyan energiák szabadulnak fel, amelyek a hétköznapi életben nem. Ahhoz tudom hasonlítani, mint amikor a dzsungelben élethalálharc megy: ha finomkodni akar az ember, legyőzik. A jó küzdelemben az én energiáim koncentrálódnak olyan szintre, hogy bekapcsol az, amit én életösztönnek hívok. (De lehet ezt zennek is hívni.) Attól is függ, mennyire érett az ember mint harcművész.
Ezek kemény odaadást, alázatot kívánó sportágak.
Hogyan hatnak a mindennapjaidra?
Nagyon befolyásolnak. Adnak egy „valahova tartozás”-érzést, amit semmi más. És olyan tartást is, amelyre az élet minden területén támaszkodhat az ember. Segítenek jobban látni magadat és másokat is. Igen, talán az egyik legfontosabb hatásuk ez: kitisztítják a látásodat.
Van-e olyan az életedben, amit nemszeretem-dolognak tartasz?
Van, természetesen, de törekszem arra, hogy úgy éljek, ahogy szeretnék, és tudom, hogy meg fogom valósítani a vágyaimat. És tudom, hogy ebben a sport adta látásmód nagyon sokat segít.
