Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Egy üzenet, amire nem jön válasz, egy furcsa testi tünet, egy váratlan telefonhívás – és máris kész a legrosszabb forgatókönyv a fejedben. Ismerős? Nem vagy vele egyedül.
„Biztos kirúgnak”, „valami komoly bajom van”, „ez a kapcsolatnak a vége” – ezek a gondolatok gyakran villámgyorsan jelennek meg, és észre sem vesszük, hogy már el is hittük azokat.
A pszichológia ezt katasztrofizálásnak nevezi: egy olyan gondolkodási torzításnak, amikor egy apró helyzetből rögtön a lehető legrosszabb kimenetelt vetítjük előre.
Amikor az agyad túl gyorsan jut el a végkövetkeztetésig
A katasztrofizálás lényege, hogy a valóság és a fejünkben lejátszódó történet között hatalmas ugrás van.
Történik valami apróság, és gondolatban már ott tartunk, hogy mindennek vége.
Ez a folyamat gyakran teljesen automatikus. Egy kisebb stresszhelyzet, egy kellemetlen érzés vagy egy bizonytalan szituáció elég ahhoz, hogy beinduljon a negatív spirál. És mire észbe kapnánk, már kész is a „katasztrófafilm”.
A testünk nem tudja, valós-e a veszély
A gond az, hogy a testünk nem tesz különbséget valós és elképzelt veszély között. A szorongás, a feszültség, a félelem nagyon is valós reakciók lesznek – még akkor is, ha a helyzet önmagában nem indokolná.
Nem csak fejben történik
Sokan legyintenek rá, hogy csak „túlparázom”, pedig a hatása ennél komolyabb lehet. A folyamatos aggodalom növeli a stressz-szintet, ami hosszú távon a közérzetre, a teljesítményre és akár a testi állapotra is hatással lehet.
Ráadásul ez egy önmagát erősítő kör: minél többször fut le benned a legrosszabb forgatókönyv, annál könnyebben indul be legközelebb is. Így egy ártatlan helyzet is fenyegetőnek tűnhet.
Miért csináljuk ezt?
Paradox módon sokszor pont azért, mert biztonságra vágyunk. Ha előre felkészülünk a legrosszabbra, azt érezhetjük, hogy kontroll alatt tartjuk a helyzetet. Csakhogy ez a stratégia több szorongást hoz, mint megnyugvást.
A háttérben gyakran bizonytalanság, korábbi rossz tapasztalatok vagy egyszerűen egy túlpörgött idegrendszer áll.
Mit lehet vele kezdeni?
Nyugtasd meg magad azzal: ha majd odaérsz a hídhoz, akkor átkelsz rajta. Nem kell minden lehetséges problémát előre megoldani – sokszor bőven elég akkor foglalkozni vele, amikor valóban megtörténik. A legtöbb esetben nem a legrosszabb forgatókönyv valósul meg.
És néha már az is elég, ha ezt felismered.
Kapcsolódó: Súlyos ára lehet annak, ha a tökéletességre törekszel
