Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Hiába semmi és senki nem él földünk legdélebbi kontinensén, tömegek szeretnének elhajózni ide. A Déli-sark annak ellenére sokak vágya, hogy a világ egyik legbarátságtalanabb helyének számít.
Sokan gondolhatják, hogy Antarktikán – nem hibás a név: Antarktisznak a Déli-sarkvidéket hívjuk, az ezen a területen található kontinensnek viszont Antarktika a neve – bizonyára semmi és senki sem él. Noha valóban cudarok a körülmények, sokan elmennek erre a helyre. Van, aki kutatni, van, aki szórakozásból. Sőt, állatok és növények is élnek ezen a kontinensen.
Szél, hideg és fagy
Hogy nem barátságos környék Antarktika, az nem kétség. Ez a Föld leghidegebb, legszárazabb és legszelesebb kontinense. Szinte teljes területét hó és jég borítja, bár néhol akadnak csupasz, sziklás foltok: de ezek csak azért jöhettek létre, mert az állandó erős szél tisztára fújta őket.
Itt mérték a legalacsonyabb hőmérsékletet, –89,2 Celsius-fokot 1983. július 21-én, az akkor még szovjet Vosztok-állomáson.
Az éves átlaghőmérséklet a part közelében –10, a szárazföld belsejében –60 Celsius-fok. A szél állandóan fúj, de csapadék nem sok esik. Egy évben mindössze 150 mm (természetesen hó formájában), a kontinens belsőbb területein csak 50 mm. Összehasonlításképp: Magyarországon 1991 és 2020 között az átlagos éves csapadékmennyiség 500 és 800 mm között mozgott.
Még egy dologban vezet Antarktika: ez a kontinens a legmagasabban elhelyezkedő földrész. Ez annak köszönhető, hogy szinte mindenhol jégtakaró borítja, amelynek vastagsága átlagosan 2000 méter körül mozog, ám olyan hely is akad, ahol 4775 méteres.
Meglepően sok minden él a környéken
Ahhoz képest, hogy ilyen hideg van ezen a földrészen, meglepő lehet, hogy nem teljesen kihalt ez a kontinens sem. Az még talán nem annyira furcsa, hogy élnek itt gombák, baktériumok és mohák (25 májmoha- és 100 lombosmohafaj), az azonban többeket meglephet, hogy zárvatermők is megélnek ilyen körülmények között, igaz, csak három faj. A felemásvirágú szegfű, az antarktiszi sédbúza és az egynyári perje – ez utóbbi inváziós faj, amely valahogy a kontinensre látogató emberek révén került oda.
Az állatok közül mikroszkopikus méretű atkák, tetvek, fonálférgek, kerekesférgek, medveállatkák, ugróvillások és világítórákok élnek meg Antarktikán, bár inkább csak a part menti területeken vagy a kontinenst körülvevő Déli-óceánban. A szárazföld belseje lényegében élettelen. Az óceánban élő világítórákok azért is fontosak a helyi ökoszisztéma szempontjából, mert táplálékot jelentenek sok idelátogató állatnak, például bálnáknak, fókáknak, tintahalaknak. Sok madár fészkel Antarktika partvidékén: pingvinek, kormoránok és sirályok is költenek itt. Ezek közül a császárpingvin az egyetlen, amely az elképesztő téli hideg ellenére ebben az évszakban költ. A nőstények egyetlen tojást raknak, és miután megtették, a hímre bízzák a tojás melegen tartását, és elmennek élelmet szerezni. A hímek szorosan csoportokba tömörülnek, folyamatosan cserélgetve, kik legyenek legkívül, így melegítik egymást. Dacolva a jeges széllel,
a lábukon egyensúlyozzák a tojást, amelyet bőrredőjükkel takarnak be. Ezt a hősies küzdelmet két hónapon keresztül folytatják,
ami alatt mintegy felére fogynak. Csak akkor mennek el táplálékért, amikor a tojó visszaér.
Embert próbáló feladat
Noha nem állandó lakosként, de időszakosan emberek is élnek Antarktikán. 66 tudományos állomást létesítettek az idők során a kontinensen, ezeknek a személyzete évszaktól függően összesen 1000 és 5000 fő között váltakozik. Két teljesen civil bázis is található itt, sőt, a György király-szigeten 2004-ben orosz ortodox templomot építettek.
A szigeten található argentin állomáson 2013-ban még a Metallica is fellépett.
Ez azonban nem minden: évente mintegy 45 ezer ember érkezik óceánjárókon a kontinensre, sőt, 2021-ben a jégből kivésett 3 kilométer hosszú leszállópályán 380 utassal a fedélzetén landolt az első Airbus A340-es is.
Így fedezték föl Antarktikát
Sokáig úgy tartották, hogy a Föld déli részét egy hatalmas kontinens foglalja el, Terra Australis, ám ezt sosem találták meg. James Cook aránylag közel (mindegy 120 km) került Antarktika partjaihoz 1773-ban, ám a környéket borító jégtakaró visszafordulásra kényszerítette. Valószínűleg fókavadászok léphettek először a kontinensre, akár már a 19. században, erre utal az is, hogy a legrégebbi emberi lelet, egy női koponya 1819–1825 közöttre tehető. Az első ember, aki bizonyítottan látta Antarktika partját, Edward Bransfield angol hajóskapitány volt 1820-ban, partra először egy évvel később lépett John Davis amerikai fókavadász, bár – mivel nincs bizonyítéka – ezt sokan vitatják. 1840-ben Jules Dumont d'Urville francia felfedező kitűzte a francia zászlót a területhez tartozó egyik szigetre, amelyet róla Dumoulin-szigeteknek neveztek el. Bizonyítottan Antarktika kontinensén először az Antarctic nevű norvég–svéd bálnavadászhajó kötött ki 1895-ben.
Csak tovább ne melegedjen
A kontinens területét elképesztő mennyiségű jég borítja, olyan rengeteg, hogy a bolygónkon levő összes jég 90 százaléka itt található, édesvízkészletünknek pedig a 70 százaléka (persze jég formájában). Ha mindez elolvadna, a tengerek szintje majdnem 60 méterrel emelkedne meg. Márpedig Antarktikát sem hagyta érintetlenül a globális felmelegedés. 1992 és 2002 között 43 gigatonna (1 gigatonna = 1 milliárd tonna, ami több mint 100 millió elefánt súlyának felel meg) volt a jégtakaró vesztesége egy évben, ám az olvadás 2012 és 2017 között 220 gigatonnára növekedett.
Ha érdekel, mi minden kerülhet elő a helyenként akár 4 km vastag jég alól, kattints ide!
