Sokáig tartotta magát az elképzelés, hogy a Föld déli részén egy titkos és kincsekben rendkívül gazdag kontinens helyezkedik el. Noha Terra Australis Incognita felfedezése sosem következett be, Ausztrália neve innen ered.
Már az ókorban Püthagorasz, majd Ptolemaiosz is írt egy kontinensről, amely a feltételezésük szerint a Déli-sark környékén található. Ennek akkor még semmilyen alapja nem volt, ám úgy gondolták, hogy ha a Föld északi részén vannak nagyobb földrészek, akkor bizonyára délen is ez a helyzet. Püthagorasz szerint ez a bolygó szféráinak egyensúlyához volt elengedhetetlen, Ptolemaiosz pedig azt gondolta, hogy ez a kontinens zárja le dél felől az Indiai-óceánt.
A Fülöp-szigeteket is a titokzatos földrésznek hitték
Ptolemaiosz elképzelését aztán az Afrika partvidékén hajózó portugálok 1488-ban megcáfolták, amikor Bartolomeu Dias megkerülte a Jóreménység-fokot, és ezzel kiderült, hogy az Indiai-óceán nem zárt. Ettől még a rejtélyes dél kontinens, Terra Australis Incognita utáni hajsza nem csitult, sőt, az újabb és újabb felfedezésekről legtöbbször azt gondolták, hogy ehhez a földrészhez tartoznak. Így volt ez a Salamon- és a Fülöp-szigetekkel, illetve Új-Guineával is.
Meglopták, erről nevezte el a szigetet
A déli kontinenst azért is próbálták mindenáron megkeresni, mert az Oszmán Birodalom felemelkedése gazdaságtalanná és veszélyessé tette a korábban használt tengeri utakat. Egy német matematikus és térképész, Johannes Schöner például
azt is Terra Australis létének bizonyítékaként értelmezte, amikor Ferdinánd Magellán felfedezte Dél-Amerika déli csücskét, a Tűzföldet.
A portugál felfedező útja során eljutott a Mariana-szigetekhez tartozó Rotára is, ahol az őslakosok elkötötték egy csónakjukat, ami miatt Magellán büntetőexpedíciót küldött a szigetre, hét bennszülöttet megölve. A konfliktus miatt Tolvaj-szigetnek nevezte el a területet.
Jorge de Meneses a Fűszer-szigetek felől érkezett az Új-Guineához tartozó Madárfej-félszigetre, ám a terület elnevezése nem tőle, hanem a 20 évvel később ideérkező Íñigo Ortiz de Retestől származik, akit az itt élők nagyon emlékeztettek az afrikai Guinea lakóira.
Harc, bennszülöttek, lázadás és malária
Álvaro de Mendaña de Neira már kifejezetten azért indult útnak 1567-ben, hogy megtalálja a déli kontinenst, ám Terra Australis helyett a Salamon-szigetekre bukkant, amelyet Santa Isabelnek nevezett el. Hat hónapos ott-tartózkodás után hazaindult, 1595-ben azonban visszaindult azzal a céllal, hogy kolonizálja a szigetet. Telepeseket és nőket is vitt magával, de szerencsétlenségére nem sikerült újra megtalálnia Santa Isabelt, végül Nendo szigetén kötött ki. Mendaña története innen elég sötét fordulatot vett:
folyamatosan harcoltak a bennszülöttekkel, a legénység egy része fellázadt, és a malária is sok áldozatot szedett.
Ebben a betegségben halt meg a felfedező is, a sziget kormányzói székében felesége, Isabel Barreto de Castro követte. Egy darabig még kitartottak a szigeten, ám végül feladták, és hazaindultak.
Mendaña balsikerű expedíciója egyik tagjának, Pedro Fernandes de Queirósnak nem szegte kedvét a kudarc: pár évvel később, 1605-ben három hajóval és 160 emberrel indult útnak, hogy megtalálja a nagy déli földrészt. Többek között ő fedezte föl az Új-Hebridák legnagyobb szigetét, Espiritu Santót, ám mivel
meg volt győződve róla, hogy Terra Australist találta meg, a szigetet La Australia del Espiritu Santónak keresztelte.
Queirós hajója egy viharban elszakadt a többitől, és a vezető visszahajózott a mexikói Acapulcóba. Helyettese azonban folytatta útját, mivel úgy hitte, hogy Queirós hajótörést szenvedett, és meghalt. Végighajózott a róla elnevezett szoroson, amely elválasztja Ausztráliát és Új-Guineát. Így kiderült, hogy az utóbbi sem része a keresett dél kontinensnek. Talán Ausztráliát is látta a hajós, ám erről nem tett említést írásaiban.
Új-Guineának hitték Ausztráliát
A 17. században aztán a spanyolok és a portugálok tengeri uralma hanyatlásnak indult, és egyre több angol és holland hajó indult felfedezőútra. Willem Janszoon is ezek közé tartozott, ő volt az első európai, aki Ausztrália partjaira lépett, bár a holland hajós úgy gondolta, a terület Új-Guineához tartozik. Dirk Hartog a Batávia (a mai Dzsakarta) felé hajózott 1616-ban, ám társaitól egy vihar elválasztotta. Hogy behozza lemaradását, az Indiai-óceánon át vezető rövidebb utat választotta, így érte el október 25-én Ausztrália nyugati partjait.
Atlantisz, a víz alatti csodavilág legendája
Nem Terra Australis volt az egyetlen legendás földterület, amelyet sosem találtak meg. A híres ókori filozófus, Platón beszélt először Atlantiszról, a legendás szigetről, amely egy természeti katasztrófa hatására süllyedt el. A monda szerint a sziget lakói olyan mohóvá és agresszívvá váltak, hogy a területet Zeusz parancsára öntötte el a tenger. Platón egyébként a sziget történetét csak felhasználta, hogy leírjon egy politikai utópiát, amelyben ideális állami berendezkedésben élnek ideális emberek. Ettől függetlenül a gazdag, boldog, majd a tenger által elárasztott sziget történetét más kultúrákban is megtaláljuk: például Egyiptomban és Indiában.
Abel Tasman szintén holland hajós Batáviából indult keletre, célja az volt, hogy olyan messzire jusson, amennyire lehetséges. Ausztrália déli partjai mentén hajózott, eljutott Tasmániába, majd Új-Zéland két szigetére, ám mivel ezekről úgy gondolta, hogy Argentínához tartoznak, hazaindult. Az akkor Van Diemen-földnek elnevezett Tasmánia felfedezésével kiderült, hogy Ausztrália sem azonos a rejtélyes déli kontinenssel.
Terra Australis mítoszával véglegesen James Cook expedíciói számoltak le. Először 1768 és 1771 között hajózta körül a Földet, megkerülve Új-Zélandot és Ausztráliát, így bebizonyította, hogy ezek a területek nem tartozhatnak a dél-amerikai kontinenshez. Második útján pedig a Csendes-óceán déli részén járt, így kiderült, hogy azon a tájékon sem helyezkedhet el Terra Australis.
Ha a helyről szeretnél olvasni, amely létezik ugyan, a pontos időt mégsem tudják, olvasd el arról szóló cikkünket is.
