Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A 19. és a 20. század fordulóján élt Guckler Károly erdőmérnök, akinek munkássága nélkül ma valószínűleg kopár lenne a Hármashatár-hegy.
Egészen más lenne ma az egyik legkedveltebb Budapest környéki kirándulóhely, a Hármashatár-hegy, ha nem élt volna Guckler Károly. Gondos és kitartó munkával ugyanis erdőket telepített és gondozott, miután a fővárosiak szinte teljesen lecsupaszították a Budai-hegység északi-északkeleti részének egyik legszebb csúcsát.
Gyalázatos állapotba kerültek a Budapest környéki erdők
A 19. században a legtöbb helyen, így Magyarország nagy részén sem folyt olyan tudatos erdőgazdálkodás, mint ami manapság általánosan elfogadott és elvárt. Az fa építőanyag nagy része a Kárpátok és a Felvidék fenyveseiből származott, a Budai-hegység erdőit ilyen célra alapvetően nem használták. Innen elégítették ki azonban a főváros egyre nagyobb tűzifaigényét. Ennek következtében Budapest környékén egyre több olyan terület vált kopasszá, amelyet korábban erdő, leginkább tölgyerdő borított. A lecsupaszított területeket különösebben nem gondozták, nem foglalkoztak az újrafásítással, hanem általában otthagyták a kivágott tönköket. Ezekből a tönkökből új fácskák nőttek, sűrű sarjerdőket hozva létre. A sarjaztatásnak azonban van egy olyan roppant veszélyes, káros hatása, hogy következtében a tölgyerdő egészségi állapota folyamatosan romlik, előbb-utóbb a fák pusztulását okozva.
Más helyeken a kiirtott erdők helyére gyümölcsösöket, leginkább szőlőt telepítettek. Mindennek következtében a Budapest környéki hegyek egyre nagyobb része vagy kopár lett vagy pedig szőlő borította – ahogy azt Kollár István óbudai plébános 1812-ből fennmaradt rajza is mutatja. A filoxéra miatt azonban sok helyen ki kellett vágni a szőlőtöveket, aminek hatására drasztikusan növekedett a csupasz területeken mennyisége.
Nélküle kopár lenne a Hármashatár-hegy
Ezen káros folyamatok megállításának szentelte szinte egész életét egy fiatal erdőmérnök – szerencsére eredményesen. Guckler Károly 1858. szeptember 4-én született Debrecenben, felmenői a 17. századi németalföldi örökösödési háború elől menekültek előbb Galíciába, utóbb a Magyar Királyság területére. Selmecbányán végezte el a Bányászati és Erdészeti Akadémiát, és 1882-ben került a főváros alkalmazásába, mint erdőmérnök.
Fiatalkorától kezdve próbálta elősegíteni a főváros környéki erdők megóvását, újrafásítását. Hamar felismerte a sarjaztatásban rejlő veszélyeket, és 1895-ös, erdőmesterré történő kinevezésétől fogva szorgalmazta, hogy a tuskókból származó sarjerdők helyére életerős, fiatal erdőket telepítsenek. A budapestiek azonban ezt nem tudták elfogadni:
csak azt látták, hogy a sűrű (sarj)erdők helyét egyre nagyobb területen veszik át lassabban növekvő, kevésbé látványos, makkról kelt fácskák.
Ezért egyrészt a munkálatok lassabb ütemben és apróbb léptékben, kisebb területekre bontva haladtak, másrészt Guckler más módszert is bevetett. Nem kis részben azért is, mert azt tapasztalta: a korábbi „erdőgazdálkodás” hatására nagy mértékben elsilányult a talaj.
Egy Bécsben már bevált módszerhez folyamodott: előbb a tölgyfákhoz képest jóval igénytelenebb feketefenyőket ültetett,
amelyek nemcsak megkötötték a talajt, de hozzájárultak annak gazdagodásához is. Ennek köszönhető, hogy évtizedekkel később megindulhatott az őshonos élővilág visszatelepítése.
Guckler Károly egész életében szívügyének tartotta az erdők és a természet megőrzését, ápolását, gondozását. Az első világháború és az utána következő forradalmak idején sikeresen akadályozta meg, hogy komoly fakitermelést végezzenek a Budai-hegység erdeiben. A főváros határában, különösképpen a pesti oldalon hatalmas erdőtelepítéseket irányított – ezek célja elsősorban az volt, hogy megkössék a Rákos-patak környékének homokos talaját. Ezért a munkájáért miniszteri kitüntetésben is részesült. Életének 65. évében, hosszú betegség után hunyt el, sírhelye a Farkasréti temetőben található.
Közel s távol emléket állítottak neki
Mindezek után nem csoda, hogy a főváros környékén több hely is őrzi emlékét. Ezek jelentős része a Hármashatár-hegyen vagy környékén található.
A csúcs egyébként onnan kapta a nevét, hogy a 19. században ez volt Buda, Óbuda és Pesthidegkút közös határa.
Méltán róla nevezték el azt a sétautat, amelyet ő maga alakított ki a Szépvölgytől a Csúcs-hegyig: a Guckler Károly tanösvény ma a főváros egyik legkedveltebb kiránduló-, futó- és sétaútja. Az ösvény mentén található a Guckler-szikla, amelyen 2018-ban emléktáblát helyezett el a Pilisi Parkerdő. Az úttól nem messze, a Hármashatár-hegy legmagasabb pontjának közelében magasodik egy gerendaépület. A 2016-ban átadott Guckler Károly-kilátó 4 méteres magasságával talán aprónak tűnhet más, hasonló építményekhez képest, ám tetejéről így is csodás panoráma nyílik Budapestre és a Dunára.
Ám nemcsak a főváros környékén állítottak emléket a Hármashatár-hegy megmentőjének, hanem jóval messzebb is: róla nevezték el azt a kisbolygót, amelyet 2011-ben Sárneczky Krisztián csillagász fedezett föl.
Nézd meg, merre, merre találhatók a legszebb kilátók a Balaton környékén!
